Pillantson bele egy pálinkaverseny kulisszatitkaiba!

pálinka
Egy kivételével mind jól szerepelt
Vágólapra másolva!
Akik érdeklődnek a finom gyümölcspárlatok iránt, biztos láttak már olyan palackot, amelyen fényes, kerek matrica hirdette az ital versenyen elért helyezését. Igen ám, de hogyan kerül be a pálinka a megmérettetésre? Mi zajlik egy ilyen viadalon? Kik bírálnak, és mi alapján értékelnek? A napokban megrendezett pálinkaverseny, a Balaton Open kulisszatitkaiba adunk egy kis bepillantást.
Vágólapra másolva!

Ha bárki azt gondolná, hogy pálinkát bírálni fölöttébb mókás szórakozás, akkor ki kell ábrándítsam. Iszonyú kemény, hosszú órákig tartó, folyamatos éberséget és valódi összpontosítást igénylő feladat, a felelősség terhével az ember vállán.

A bírálónak ugyanis véleményt kell mondania mások munkájáról úgy, hogy megpróbál objektív maradni, és minden érzékszervével egyetlen dologra koncentrálni, miközben magas alkoholtartalmú italokat kóstol. Mindezt órákon át. Ez szerintem még életerős férfiembereknek is komoly kihívást jelenthet, nemhogy nőknek!

Forrás: Papp Zoltán

A Balaton Open Nemzetközi Pálinka- és Párlatversenyen ugyanis hölgyeknek kellett ellátniuk ezt a feladatot. A bírálásra engem is felkértek, és bármennyire is tisztában voltam a munka nehézségével, egyetlen percig sem gondolkodtam azon, elvállaljam-e a számomra merőben új szerepet.

A női bírákra alapozott verseny ötlete két, a pálinkák világában jól ismert szakember, Pach Gábor és Aradi Péter fejéből pattant ki.

Arra az antropológiailag bizonyított tényre alapoztak, hogy a nők szaglása és ízérzékelése jobb, mint a férfiaké.

A zsűri keménymagját egyébként komoly versenyzési tapasztalattal és pálinkamester végzettséggel rendelkező hölgyek adták. Melléjük érkezett – velem együtt – a vendéglátós és a boros szakmából néhány lelkes csapattárs.

Forrás: Papp Zoltán

A versenyt megelőző két hónapban folyamatos tréningek zajlottak; elsősorban a mi felzárkóztatásunk érdekében. Ezek a felkészítő „edzések" rengeteg dologban segítettek nekünk:

megtanultuk kiszűrni a mintákból a hibás tételeket,

felismerni a rossz elválasztásból származó hibajegyeket. Emellett memorizálnunk kellett az elő- és utópárlatos pálinkákra jellemző negatív, olykor kellemetlen aromákat, hogy a versenyen már biztos „orral" ismerjük fel ezeket.

Továbbá próbazsűrizéseket is végeztünk, hogy igazi gyakorlat során ismerkedjünk a pontozólappal, vagyis a bírálati rendszerrel. Ez a veterán bírálóknak is új volt, hiszen a megszokott 20 pontos szisztéma helyett 40 pontos rendszerben folyt az értékelés.

Ez a fajta pontozás lehetővé tette, hogy a tételek közötti apróbb különbségeket is jobban ki lehessen fejezni.

A pálinkaversenyeken általában értékelni kell a tisztaság, az intenzitás és a harmónia mellett azt is, hogy a fajta jegyei megfelelően megjelennek-e az italban, azaz hogy illatában és ízében mennyire hordozza a nevezett gyümölcsre jellemező karaktereket. Így volt ezen a versenyen is, csak itt az értékelés egy szélesebb skálán mozgott.

Forrás: Papp Zoltán

A megmérettetésre április 12-én és 13-án került sor. Két nap alatt mintegy 130 tételt értékeltünk a fent felsorolt kritériumok szerint. Itt is, mint egy átlagos borversenyen, többen bíráltuk ugyanazt a mintát, ám nem csoportokba rendezve ültünk, hanem mindenki külön asztalnál, teljesen önállóan dolgozott.

A versenyre alma-, cseresznye-, kékszőlő- és törkölypálinkákkal lehetett nevezni.

A bírálat vakon folyt; csupán annyit tudhattunk, hogy milyen fajtájú és alkoholfokú pálinkát kóstolunk. Minden egyéb információ titok volt előttük. A benevezett tételek a verseny előtt egy analitikai vizsgálaton is átestek, amelynek eredményeiről minket nem tájékoztathattak.

Közvetlenül a verseny előtt egyébként a már tapasztaltabb „kollégák" is izgultak kicsit. Mindenki átérezte a felelősséget, a döntése súlyát, ugyanakkor izgalmas várakozással és kíváncsisággal tekintett arra, milyen párlatok kerülnek majd a poharába.

Kóstoltam már életemben sokszor pálinkát, a megmérettetésen mégis újdonságként hatott, hogy milyen számottevő

különbségek vannak egyazon fajtán belül is.

Alma- és almapálinkák között is óriási eltéréseket lehetett észlelni; és itt nem elsősorban a minőségre gondolok, hanem az íz- és aromajegyekre. Az egyik almapálinkánál trópusi gyümölcs illatok domináltak, a másiknál pedig inkább fűszeres aromák, például vanília, de nem voltak ritkák az almáspitére hajazó karakterjegyek sem.

Forrás: Papp Zoltán

Aranyérmet azok a pálinkák kaphattak, amelyek a maximálisan adható 40 pontból legalább 36 pontot elértek. A Balaton Openen összesen 9 aranyérem született; a kategóriagyőztes italok pedig a következők lettek:

  • A legjobb almapálinka: 43 %-os Florina alma (Rauf Csaba magánfőző)
  • A legjobb cseresznye: 46 %-os cseresznye (László József Attila magánfőző)
  • A legjobb kékszőlő: 47 %-os Érlelt Néró szőlő (Rátesy Tamás magánfőző)
  • A legjobb törköly: 40 %-os sárgamuskotály törköly (Cruxx Gemina)

A feladat nehézsége ellenére egyébként fantasztikus dolog pálinkát bírálni. Egy valóságos felfedezőút, ahol minden percben újabb és újabb élmények érik az embert. Hasonlóan komoly munka folyik a háttérben, az előkészítésnél és végül az eredmények kiértékelésénél is. Ez szintén erőteljes koncentrációt igénylő feladat.