Jó bornak is kell a cégér: megújultak a Bujdosó-címkék

Bujdosó Pincészet, címkék
Három palack az új dizájnnal
Vágólapra másolva!
Rendhagyó borkóstolón voltunk múlt héten a Palack Borbárban, ahol a borok mellett legalább akkora hangsúlyt kaptak a címkék. A dél-balatoni Bujdosó Szőlőbirtok és Pincészet Matróz sorozatának címkecsaládja idén ősszel megújult. A téma maradt a Balaton és a vitorlázás, a letisztult grafikai elemekkel és új színvilággal rendelkező címkéket ismét Ipacs Géza tervezte meg a pincészet részére.
Vágólapra másolva!

Amikor a pincészet 2011-ben megkereste Ipacs Géza grafikust, szinte azonnal egyértelmű volt, hogy a tökéletesen hozzájuk passzoló koncepció és címkevilág a vitorlázás témaköre lesz, hiszen a családtól elválaszthatatlan a Balaton és a hajózás.

A Bujdosó fivérek gyerekkoruk óta vitorláznak, és azóta sem csillapodott ez a szenvedélyük, amely jól megfér a Balaton melletti szőlőműveléssel és borászkodással.

Állandó résztvevői a hazai versenyeknek, többek között a Kékszalagnak, de rendszeresen indulnak az Adrián is. Nem volt nehéz felismerni, hogy a saját történetük kifejezetten jól áll nekik, így a Matróz sorozat korábban színes grafikái mellett a prémium boraikat is a Balaton klasszikus, elegáns vitorlásairól, többek közt a Sirocco, a Nemere és a Tramontana nevű hajókról nevezték el.

– mondta Ipacs Géza a Matróz-sorozat címkéinek arculatváltásáról.

Az új címkék valóban letisztultak, ugyanakkor elegánsak, és elég feltűnőek ahhoz, hogy magukra vonzzák a szemet. Amit meg is érdemelnek a borok, hiszen remek sorozatot kóstolhattunk.

Három palack az új dizájnnal Forrás: Furmint Photo/Dancsecs Ferenc

A sok jó ivású bor közül számomra három bor emelkedett ki az erős mezőnyből. Az egyik a Bujdosó Sextáns 2016-os rajnai rizling, amely illat- és ízorgiájával az ünnepi étkezések és baráti összejövetelek sztárja lehet. A másik kettő a Bujdosó Katamarán 2013-as cabernet sauvignon és cabernet franc és a Bujdosó Sirocco 2013 cabernet franc, cabernet sauvignon és merlot házasítás. Balaton környékéről én még ilyen jó, a szekszárdiakkal és a villányiakkal is vetekedő vörösborokat nem ittam.

A pohárból úgy dől a szilva és más gyümölcsök illata, mintha lekvárba szagolnánk.

A borok viszont egyáltalán nem édesek, de nem is kirívóan szárazak, hihetetlenül összesimult, lekerekített itókák, amelyekből valószínűleg érdemes betárazni több évre is.