Saly Noémi irodalom- és helytörténész, a kávéháztörténet nagy ismerője saját tapasztalatából merített praktikus tanácsait osztja meg velünk a befőzés terén. Ámbár nem tartja magát gasztrogurunak, sem legendás háziasszonynak, befőzni mégis szeret. Receptjeit követve mi is könnyedén üvegbe zárhatjuk és a kamrapolcra pakolhatjuk a nyári ízek édes és sós kavalkádját.
A télire elrakás több, mint tartósítási forma. A befőzés nosztalgikus romantikáját megélve mi is részesévé válunk a varázslatnak, hiszen ilyenkor sokkal több kerül a polcra, mint csupán a feldolgozott zöldség, gyümölcs, az eperdzsem vagy a zakuszka; egy folyamat részései leszünk, ahogy feldolgozzuk az előzőleg szeretettel gondozott, elültetett, palántázott, metszett, nevelgetett növényeket.
Benne van anyáink, nagyanyáink vájdlingban az elteendőt mosdató, fürgén hámozókést forgató keze,
az étel szeretetének, megbecsülésének hagyománya, sőt, ha van kivel megosztani a teendőket, az együtt munkálkodás öröme.
Ahogy a szerző bevezetőjében írja:
A befőzés nagyszerű módja annak, hogy kicsalogassuk a családtagokat a konyhába
– gyümölcsmagozás közben olyan jókat lehet beszélgetni –, az együtt főzött lekvár pedig úgy össze tud ragasztani két vagy több embert, mint a mogyorós puszedlit."
A bő nyolcvan, eredetileg a Magyar Konyha hasábjain megjelent leírás követi a zöldségek, gyümölcsök beérésének sorrendjét. A receptek szezonálisan lefedik az elrakandókat tavasztól nyárig, a medvehagymától a déligyümölcsökig, és ráadásként még néhány nem klasszikus befőzős recept: likőr, fűszerolaj, kence és egy desszert elkészítési módját is megosztja velünk az idei szezon fő befőzőkönyve.