Budán is édes már az élet

Vágólapra másolva!

Javul a korábban sanyarú budai gasztronómiai helyzet: most már cukrászdából is komoly a választék. Megnéztük a legfrissebbeket, és mindet végigkóstoltuk.

Kádár Mónika

Vágólapra másolva!

Buda cukrászda

Már tavaly nyáron, a híres-hírhedt fagylaltajánló cikkünknél rendesen ledöbbentünk, amikor kénytelenek voltunk a pesti belvárosra szűkíteni a vizsgálatot. Azóta ott motoszkált a fejünkben, hogy csak meg kéne nézni a mostanában nyílt, ígéretes budai cukrászdákat is: felkerestünk hat helyet, elmeséljük, milyen volt.

A legfrissebb

Túránkat a Kolosy téri Buda Entertainment & Gastro bevásárlóközpont földszintjén decemberben nyílt I Love Kexben kezdtük, őket ugyanis a többiekkel ellentétben még egyáltalán nem ismertük. Egy nagyobb intézmény részeként működni kétélű dolog, de tagadhatatlan tény, hogy egyre többen látnak fantáziát a bevásárló tömegekben: ott van például a Michelin-csillagos Tanti vagy a Westendben nemrég nyílt zseniális rántott húsos. Az I Love Kex ráadásul majdnem utcai bejárattal büszkélkedhet,

az üzlet méretes és levegős, kifejezetten kellemes érzés bemenni és ott lenni.

Ez persze köszönhető az elképesztő választéknak is, félelmetesen sokféle süteményt tartanak.

A nem csak csinos desszertek jelentős része cukor- és/vagy glutén-, valamint laktózmentes is, ami az ételallergiásoknak meg a diétázóknak jó hír lehet, nekünk voltak fenntartásaink. És valóban, a kóstolt, legalább nyolcféle sütinél majdnem mindig meg tudtuk mondani, melyik készült xilittel – aki érzékeny rá, az már az első falatnál tudja.

Gabonaliszt helyett mandulát használnak, a tejtermékeket pedig kókusz-, mák-, valamint saját készítésű magtejekkel pótolják

– szóval nem spórolnak. A mandulaliszttel készült mandulás bejgliben például hiába volt cukorpótló, olyan zseniálisra sikerült, hogy a legszívesebben bezárkóztunk volna egy nagy tányérnyival egyedül a szobába.

Annak külön örültünk, hogy nem csak édes süteményeket tartanak, a pogácsák választéka is komoly. Azért persze ettől függetlenül

a közönség kedvence a sajttorta,

amit időközben többféle változatban is megkóstoltunk náluk, mivel azóta is visszajárunk. A Callebaut csokoládéval készülő csokis süteményeket is kedveltük, a gyerekek pedig a macaronokért és a tápiókapudingért voltak oda.

A fix alapkínálat mellett igyekeznek minél több szezonális süteményt is bemutatni, láthatóan komoly szakmai munka folyik a műhelyben, de ettől függetlenül az is jól látszik, hogy

az I Love Kex nem csak az önmegvalósításról szól.

Karl Dóra stratégiai vezető elismerte, hogy elsősorban a piac, a vásárlók igényeire koncentrálnak, mert hosszú távra terveznek. Céljuk, hogy olyan helyet hozzanak létre, amit most és tíz év múlva is szeretnek az odajárók. Azt gondolhatnánk, a Daubner és a Zazzi közelségében ez nem egyszerű feladat, de elég csak összehasonlítani mondjuk a három hely macaronjait, és egyértelmű az I Love Kex létjogosultsága.

Cím: 1036 Bécsi út 38.

Az egyféle

Őszintén szólva, amikor először hallottunk a Monofuról, ahol heteken át egyféle desszertet árulnak több verzióban, kicsit meglepődtünk, hogy vajon meddig lehet ezt csinálni? És mit fog hozzá szólni a nép? Amikor pedig nyitás után nem sokkal arra jártunk, még jobban felszaladt a szemöldökünk, mert kiderült, hogy a Monofu a szó hagyományos értelmében nem is cukrászda, hiszen

elsősorban elvitelre termel.

Le lehet ugyan ülni, de nem túl kényelmes, jobban járunk, ha hazavisszük.

Kicsi a Monofu, de szép Forrás: Monofu/FB

A tulajdonossal, Lovász Évával való beszélgetés során még az is kiderült, hogy mindezek mellé mániákusnak mondható technológiai hűséggel és

olyan alapanyagokkal dolgoznak, mint a legdrágább helyek.

Nem tudjuk, más hogy van vele, de nekünk nehezen állt össze a fejünkben a Valrhona csoki és az elviteles zacskó meg a műanyag dobozok. Még akkor is, ha olyan csinos az a zacskó és doboz, mint a Monofuban, mert egyebek közt a designra is nagyon ügyelnek.

Az eddigi desszertekből kétfélét kóstoltunk, a nyitó crème brûlée-t és a cikk írása idején kínált rum babát, tagadhatatlanul mindkettő

autentikus volt, profin elkészítve.

Ettől függetlenül nekünk valahogy mindkettőből hiányzott valami. Fura dolog ezt bevallani, amikor az esetek többségében pont a túlzott cukiskodástól szoktunk kiakadni, de most mégis el tudtunk volna viselni egy kicsit több kedvességet, lelkesedést, szenvedélyt. Nehéz ezt megmagyarázni, mert minden finom volt, a kiszolgálás rendben, mégis kellett volna még valami.

Nyilván az is hozzájárul a csalódottságunkhoz, hogy alapjában véve nem szeretjük a felesleges műanyag dolgokat, illetve az is kicsit szomorú volt, hogy

nem kaphattunk teát, mivel csak kávét tartanak.

Hozzá kell tenni, hogy viszont azóta is használjuk az összes Monofu-csomagolást, szóval inkább csak elvi problémáról van szó. És a rengeteg törzsvásárló is azt mutatja, hogy sokak számára ez az igazi.

Cím: 1027 Margit krt. 62.

Az önmegvalósító

Bár sütni sokan tudnak és szeretnek,

a cukrászat komoly dolog, hát még a saját cukrászda.

Márk Szonja azonban nagyon akarta, és az Édesem című blog sikere után nyilván nagyobb eséllyel is vágott bele 2015 márciusában. A korábban marketingesként dolgozó szakember egy kis pénzből működő, önfenntartó vállalkozást akart létrehozni, ahol ő is, és a vendégek is jól érzik magukat.

Bár a bolt aprócska, láthatóan sokan szeretik, rendszeresen ülnek az ablakban is, nem csak a székeken.

Itt is a sajttorta a sláger,

ami tényleg jó, de nekünk a mákosguba-variáció sokkal emlékezetesebb volt. De akad itt saját alapanyagból készült kókuszgolyó, gesztenyés alagút és péksütemények is. Ahhoz képest, mekkora helyen és hány ember készíti a termékeket, egy kicsit még túlzásnak is tűnik a választék.

Közel 14 ezer Facebook-rajongóval nyilvánvaló, hogy nem csak a környékbeliek szeretik az Édesemet, de a mi látogatásaink során végig

az volt az érzésünk, mintha Márk Szonja konyhájában üldögélnénk.

Nemcsak mindenki ismert mindenkit, de valami általános szeretet is ott lebegett a levegőben. Nem ettől lesz jobb a sütemény íze, meg jó az mindenképpen, de mégis szívesebben megyünk vissza.

Cím: 1024 Kis Rókus utca 33.

A legjobb

Ízlések és pofonok, szokták mondani, de bizonyos dolgokon nem érdemes vitatkozni, annyira egyértelműek.

Budán az Émile a legjobb cukrászda, pont.

A mille-feuille-jük, azaz krémesük pedig könnyen lehet, hogy a legjobb az egész országban, de mivel ebben a kategóriában lehetetlenség objektív tesztet végezni, ezt csak feltételesen állítjuk.

Na errol beszelek. Egy kremes, aminek a tetejeben van szarazanyag, kicsit ropogos, de nem szaraz. A krem meg tokeletes. Nekem ez a kedvencem az Emile-ben, siman kettot is meg tudok enni belole, mert nem edes. #emile #millefeuille #kremes
A post shared by Mónika Kádár (@vasledi) on Sep 16, 2015 at 5:38am PDT

Pedig az Émile nem is cukrászda, mondhatnánk. Hiszen a budai villában együtt működik egy étterem és egy kávéház, amelyek reggelit, ebédet, uzsonnát és vacsorát is kínálnak közösen. A legizgalmasabb uzsonnát, illetve ötórai teát egyébként – minden falatja kaland.

Miután ennyit lelkesedtünk, azért azt is bevalljuk, hogy

nekünk nem tetszik az Émile designja.

Ahogy a nagy testvér, a szintén a Gerbeaud-csoporthoz tartozó Michelin-csillagos Onyx designjáért sem vagyunk oda, de ettől még náluk ettük életünk egyik legjobb ebédjét.

Az Émile egyébként mostanában újult meg, új fogásokkal, és olcsóbb, igen, jól olvasták,

alacsonyabb árakkal igyekszik minél szélesebb körben elérhetővé válni,

elvitelre már 900 forintból megúszhatunk egy szelet sütit. Ami a legjobbért egyáltalán nem magas ár.

Egy mille-feuille mind felett Forrás: Origo

Az aránylag szűk, napi szinten 9-10-féle süteményből

a vásárlók kedvence még mindig a mostanra már legendás sósmogyoró-barack szelet,

de persze a hagyományos zserbó és az Émile is jól megy. Mi többször meginogtunk, de végül mindig a krémes győzött – egyszerűen tökéletes.

Cím: 1026 Orló utca 1.

Bajor kapcsolat

Bármennyire is rajongunk az édességek világáért, az Asztalkában kénytelenek voltunk szembesülni azzal, hogy bizony a német nyelvterületekről származó desszertekről halvány fogalmunk sincs. Elvileg gondolhatnánk azt, hogy ha nem ismerünk egy sütemény, akkor meg sem tudjuk ítélni a minőségét, de mindenkit megnyugtatunk: aki annyi cukros finomságot befalt, mint mi, már tudja, mi a jó.

És az Asztalka jó. Ránk kisebb hatással volt a berendezés, bár tagadhatatlanul bájos és kellemes a hangulat, de sokkal fontosabb volt, amit a tányéron adtak. Amikor az ember 8-10-féle süteményt kóstol végig, nagyon ritka, hogy valamit a maga egészében képes megenni, ez csak a kirívóan jó ízű darabokkal fordul elő. Márpedig

a Himmelreich nevű mandulás, tejszínhabos, gyümölcsös csodát képtelenek voltunk abbahagyni.

Szerettük a vásárlók kedvencének számító sajttortát is, nagyra értékeltük az almabortortát és a fehércsokis-ribizlis sütit is, de újra és újra visszatértünk a Himmelreichhez, ami végül el is fogyott.

Jobbra látható az esemény sztárja Forrás: Origo

Kelemen Zsófi tulajdonos szerint, aki 2016 májusában vette át az Asztalkát, szándékosan fókuszál az itthon különlegességnek számító német desszertekre, és úgy tűnik,

a vásárlók is elég nyitottak ahhoz, hogy képesek legyenek értékelni az egyedi kínálatot.

A törzsvásárlók akár a város másik végéből is hajlandóak ellátogatni egy-egy szeletért, és a külföldiek is szeretik a helyet. Pedig nem mondanánk annyira jónak az elhelyezkedését, de úgy tűnik, a jó süti, a méretes adagok és a kedves kiszolgálás meghozza az eredményt.

Cím: 1013 Döbrentei utca 15.

Az olasz meló

Már a környék miatt is nagy kíváncsisággal vártuk annak idején a Dolcissima megnyitását a Lukács fürdő mellett, bár egy kicsit aggódtunk, hogy fogadja őket a híresen konzervatív budai közönség. Jelentjük, jól. Azt azért az üzletvezető, Szuzan Fahmi is elismerte, hogy bár sikerült egy lelkes törzsközönséget felépíteni, még mindig rendszeresen előfordul, hogy valaki mondjuk Dobos-tortát keres rajtuk. Szerencsére az a jellemző, hogy

a magyaros süteményre vágyó vásárló meghallgatja az ajánlást, és kipróbál valami olaszt helyette.

Szicíliai pisztácia az egyik főszereplő Forrás: Origo

Így lett a környék egyik kedvence a varázslatos pörkölt törökmogyorós aprósütemény, és persze a szokásos profiterol és tiramisu is nagy sláger. Fahmi és Davide Deligio, a cukrász, aki Gianni étterméből igazolt a Dolcissimába, főleg a délolasz, szicíliai édességekért rajonganak, és

egyre többen keresik ezeket az ízeket saját olaszországi élményeik miatt is.

Mire nem jók az olcsó fapadosjegyek, ugye?

Panna cotta porn
A post shared by Mónika Kádár (@vasledi) on Dec 19, 2016 at 10:04am PST

Számunkra az abszolút gyönyörűség, a csúcs azonban mindenképpen a panna cotta volt. Elképzelhető, hogy ebben a kategóriában ez volt a legjobb, amit valaha ettünk,

a krém ártatlanul zsíros, míg a karamell bűnösen sötét.

Csak ezért is megéri odamenni, ígérjük.

Egyfajta ráadás, hogy persze a kávéjuk is jó, és a Dolcissima azon kevés helyek közé tartozik, ahol a tea is zseniális, ugyanis Kusmit használnak. Kicsit túl olcsók, de sose legyen nagyobb bajunk.