A görögdinnyéből ritkán készül bármilyen fogás, mert a legjobb csak megfogni és jó hidegen megenni, esetleg egy szelet sós vajas (vagy zsíros) kenyér mellé majszolni. Mert ez az egyik legjobb nyári reggeli vagy uzsonna.
Viszont a dinnye sós és savanyú ízekkel egészen új arcát mutatja: érdemes venni a fáradságot (vagyis azt a tíz perc munkát), és kivágni a héjából, falatnyi darabokra vágni és gyors salátát keverni belőle. Egyébként egy kevés só minden zöldség és gyümölcs ízét felerősíti, desszertekben is elengedhetetlen egy kevés – a só szerepéről itt írtunk bővebben.
Ha már sósan használjuk a dinnyét, azonnal fogyasszuk el: a só kivonja a dinnye víztartalmát, levet ereszt, ami néhány óra múlva már nem a legszebb látvány. Frissen viszont ropogós, sós, édes, savanykás – nem lehet abbahagyni.
Klasszikusnak számít a fetás dinnyesaláta mentával, amelyhez a kulcs a jó minőségű olívaolaj. Ki lehet egészíteni húsos olívabogyóval is, citrom helyett lehet lime-ot is használni, de a héját mindenképp tegyék bele, mert sokat dob az amúgy faék egyszerűségű salátán.
A színekkel is lehet játszani, most például sárga és piros görögdinnyét használtam. A fetát csak a végén, tálaláskor morzsolom a dinnyére, különben túl sok levet eresztene. Feta helyett érdemes lágy ordával, esetleg friss kecske- vagy juhsajttal is kísérletezni.
Alapanyagok:
A citrom levét, héját és az olívaolajat egy kisebb tálban összekeverem. A mentaleveleket apróra vágom. Összeforgatom a dinnyével, megszórom frissen őrölt borssal, végül a tetejére morzsolom a lágy fetasajtot.
Több összevetős ugyan a thai dinnyesaláta, de ez is egy 15 perces fogás. Kicsit csípős, fűszeres, jól megy hozzá a ropogós földimogyoró (amit akár egy serpenyőben meg is pörkölhetnek előtte, hogy intenzívebb legyen az íze), a gyömbér, a citrusok pedig szépen felfrissítik. Az egyik legjobb dolog, ami dinnyével történhet.
Alapanyagok:
Először a szószt készítem el: egy tálban összekeverem a fokhagymát, citromlevet, narancslevet, rizsecetet, gyömbért, szójaszószt, csilit, a felaprított bazsalikom- és mentaleveleket. 5 percig állni hagyom, majd az uborkával összekevert dinnyére öntöm, összeforgatom. Ha szükséges, sózom, borsozom, tálaláskor pedig megszórom a felaprított földimogyoróval.
Ha pedig kipróbálná levesként, itt egy szuper görögdinnyés gazpacho leves, amit még érdemes kipróbálni a szezonban.
Már a honfoglalók is
Szamosi Csaba a Budapesti Corvinus Egyetemen íródott doktori értekezésében kifejtette, hogy a „feltárt tárgyi bizonyítékok alapján biztonsággal állíthatjuk, hogy a magyarság vándorlása idején már ismerte a dinnyét. A török megszállás alatt (16. század) jelentősen gazdagodott a termesztett fajták száma, elsősorban Drinápolyból és Szmirnából (Izmir) származókkal. A török kertészektől több termesztési fogást is elsajátítottak a magyarok. Egyes szerzők szerint a görögdinnye csak a törökök közvetítésével került Magyarországra. A középkori (13-14. századi) régészeti ásatások során, Budán, a Dísz tér 8. és 10. szám alatt levő lakóház kútjából előkerült sárga- és görögdinnyemagvak azonban egyértelműen cáfolják az előbbi állítást.”
Ha további kevéssé ismert, de felettébb izgalmas tényekre kíváncsi a dinnyével kapcsolatban, ezt a cikket ne hagyja ki!