A kenyereket általában a bennük lévő liszt sikértartalma tartja össze, amit most az egyik sokat magasztalt szuperélelmiszer, az útifű maghéj (Psyllium husk) helyettesít.
Ez a csodanövény sok rostot tartalmaz, sőt rengeteg folyadékot képes felvenni,
azokat ragacsos kötőanyaggá alakítja és így tartja egyben a tésztát.
Nem csak ezért próbáltam ki és szerettem meg ezt a kenyeret, hanem sok más előnye miatt is.
A kenyeret a My New Roots című remek gasztrooldal jelentette meg először, majd tőle vette át egy amerikai pékség, ahol David Lebovitz beleszeretett, és kiönyörögte a receptet. Az arányokat körülbelül meghagytam, de tettem bele mákot és egy kevés mazsolát is.
Alapanyagok:
Először a magokat mérem ki külön, a mandulát durvára vágom és összekeverem a lenmaggal és a napraforgó maggal.
Egy száraz serpenyőt felhevítek, és pár perc alatt megpirítom benne a magokat.
Nagy tálba teszem, elkeverem a többi alapanyaggal. Az egész masszát egy sütőpapírral bélelt vagy szilikonos formába öntöm, és a hűtőbe teszem minimum két órára, maximum egy napra. Sütés előtt kiveszem, és hagyom szobahőmérsékletűre melegedni. 200 fokos, előmelegített sütőben körülbelül egy óra alatt fog megsülni. Minimum két órát hűlni hagyom, mielőtt nekiesek.