Kicsi a rózsabors, és nem is erős

Borskeverék: kitűnik a rózsabors

A fűszerek kakukkfiókája, mégis szeretjük. Mindenki azt hiszi róla, hogy igazi bors, pedig nem is  - csak ügyesen bevegyült a keverékbe és csodás színével azóta is ott páváskodik.

Ugyan a hazai konyhákban még mindig az előre megőrölt, porként árult és ezért aromáját vesztő fekete bors dominál, de egyre több háztartásban jönnek rá arra, hogy szemesként véve, frissen morzsolva sokkal finomabb. Az utóbbi években elfogadottá vált a négyszínűnek becézett keverék is, amelyben a fekete, zöld és fehér mellett a rózsabors is helyet kap.

Hogy terem?

A rózsabors a borsfa termése. Ahhoz, hogy a konyhánkba eljuthasson, előbb szárítják, majd sólében áztatják a csonthéjú terméseket. Érdekessége, hogy

nem csíp, egyáltalán nem pikáns:

ha meg kéne határoznunk az ízét, cukortartalma miatt sokkal inkább az édes jutna eszünkbe. Színe mellett ez a plusz aroma a lényeg, ez egészíti ki a többi fűszer hatását.

Borsfán terem a rózsabors Forrás: Biosphoto/Lamontagne / Biosphoto/Lamontagne

Az fekete, zöld és fehérbors csípősségét adó piperin teljesen egészében hiányzik belőle, cserébe az utóíz inkább a borókabogyóéra emlékeztet. Mivel a 4-5 milliméteres golyócskák illóolaj tartalma akár az öt százalékot is elérheti, karaktere széttörve mutatkozik meg igazán, bár aromája még ilyenkor sem tör ki, díszítő funkciója erősebb, mint ízalakító hatása.

Valahol gyomnövény

Számos országban vadon nő, Peruban és Brazíliában őshonos, míg Floridában szabadon elszaporodva is megtaláljuk a kicsit a fűzfára emlékeztető növényeket –

ott már egyenesen gyomnak tekintik, olyannyira otthon érzi magát.

Dél-Európában is belefuthatunk, igaz, csak a legmelegebb részeken. A hazai boltokban leginkább francia eredetűt találunk, igaz, ezek sem a kontinensen teremnek, hanem Réunion szigetén.

Borskeverék: kitűnik a rózsabors, más a színe, más a felülete Forrás: BSIP/CARDOSO / BSIP/Cardoso

Érdekessége, hogy mi ugyan rózsaborsnak hívunk mindent, ami piros, mégis több fajtája van. Rendszertanilag különbözik a brazil a peruitól, de variációi ellenére felhasználási módjuk hasonló. Közös viszont bennük, hogy mind a szömörcefélék családjába tartozik, így a borshoz semmi közük, cserébe

a kesu vagy a pisztácia ugyanúgy rokonuk, mint a mangó.

Mibe tegyük?

Ugyan a fűszerhasználatnak csak a kreativitás jelent akadályt, de az általánosan elfogadottak szerint a rózsaborsot leginkább halak mellé ajánlják, de egy kacsa vagy csirkesültet is fel tud dobni. Népszerű saláták részeként, de nem ritka, hogy édességeken látjuk viszont, sőt Nagy Zoltán bármixerünk szerint egy Bellini-koktélhoz is remekül passzol.

Pár szó a többiről

Kevéssé ismert tény, de a fekete, zöld, piros és a fehér bors ugyanazon a növényen (Piper nigrum) terem. A bogyók színe annak függvényében változik, milyen éretten szedték le őket.

Fekete bors

A fekete borsot akkor szüretelik, amikor a füzérei sárgulni kezdenek. Állni hagyják, eközben megindul a fermentáció. A szárítás során a zsugorodó külső rész megfeketedik. Pikáns és aromás, elengedhetetlen a konyhában.

Fehér bors

A fehér borshoz a teljesen érett termést szedik le – ilyenkor a színe már vörös. A szemeket egy-két hétre friss vízbe áztatják, amitől a külső hús megpuhul és leválik. Ezt követően tisztítás és szárítás a munkafeladat, amitől teljesen kivilágosodik a színe. Kevésbé ízes, mint a fekete bors, cserébe zamatosabb.

Zöld bors

Ez az éretlen borsszem, melynél a feketedésért felelős enzimeket hőkezeléssel, sós vizes áztatással megfékezik. Jellegzetessége a friss, fanyar, kicsit édes íz. Mártásokhoz hibátlan.

Piros bors

Véletlenül se keverjük össze a rózsaborssal: színét attól kapja, hogy a bogyó húsa rajta marad a magon, speciális eljárással együtt szárítják meg. Ecetbe áztatva salátákhoz illik igazán.

Csak óvatosan

Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy fogyasztása nem teljesen veszélytelen, bár jelentős mennyiséget kell megenni ahhoz, hogy a negatív hatása megjelenjen: egyes embereknél légzési nehézséget és nyálkahártya-irritációt okozhat.