Nálunk gyakran olyan a kávéházi termék, mint az éttermekben a brassói aprópecsenye: a konyhai szemét kreatív újrahasznosításának eredménye.
Összeöntött kávémaradékok, a legrosszabb, ZS kategóriás műanyag jégkrém és a gyanús darabkákkal tarkított, nyelvre felkenődő, erős plasztikmellékízzel rendelkező kinyomós hab vár a gyanútlan vendégekre.
Mindezt a merényletet, hogy fel ne tűnjön, iszonyatos mennyiségű jéggel ellensúlyozzák, amitől aztán vízben fog úszni az egész. A világ jegeskávéi ennél sokkal több lehetőséget kínálnak, és sok közülük otthon is könnyedén elkészíthető.
A jegeskávé alapproblémája a következő: a kávé aromái melegen érvényesülnek a legjobban, a langyosra hűlt kávé rengeteget veszít az ízéből. Három mód létezik a kávé lehűtésére, nekem az olasz jött be a legjobban, de mindenki másképp szereti, érdemes kipróbálni az összeset.
A kávét a fogyasztás előtti este elkészítik, és beteszik a hűtőbe, ahol lassan, fokozatosan, de teljesen lehűl. Ez a típusú kávé veszít a legtöbbet az ízéből, ugyanakkor éppen ez a verzió a legjobb alap az inkább már desszertnek nevezhető kávék elkészítéséhez: a csokoládés, ízesített, szirupos, fagylaltos italokhoz. A legjobb ezek közül megvan már 50 éves, nagymamai, hagyományos recept,
semmi flanc, csak egy keserű, kakaós jegeskávé.
Alapanyagok – személyenként:
A kávét lefőzöm, és hagyom kihűlni. A kakaóporból és a tejből egy kis lábosban, alacsony lángon, kevergetve sűrű kakaót főzök, ízlés szerint cukrozom. A kávéhoz öntöm, és egy éjszakára hűtőbe teszem. Másnap frissen vert, lágy tejszínhabbal iszom – vagy anélkül.
Persze, ahogy persze a legjobb kávékat, úgy a legjobb hideg kávékat is Olaszországban lehet kapni, ebből a műfajból rögtön több fajta létezik. A caffè shakerato, azaz rázott kávé a legjobb. Teljesen egyszerű a dolog: az egészen rövidre, erősre főzött kávét jéggel teli koktélshakerbe teszik, és hűvösre, ugyanakkor habosra rázzák.
A kávé lehűl, de nem vizesedik fel, a tetején pedig egy szép habréteg alakul ki.
A shaker persze nem alapfelszerelés egy átlagos háztartásban, de ez nem jelent túl nagy gondot. Kipróbáltuk egy teljesen egyszerű befőttesüveggel: remekül működött.
Alapanyagok:
A kávét megfőzöm, ha kell, cukrozom, míg meleg. Egy befőttesüveget a háromnegyedéig töltök jéggel. Ráöntöm a kávét, rácsavarom az üveg fedelét, és jó néhány percig rázom. Pohárba öntöm úgy, hogy a jeget a befőttesüvegben hagyom.
Azonnal elfogyasztom, mert a hab elillan!
A hűtés harmadik módszere az áztatás. Egyesek szerint ennek végeredménye nem is igazi kávé, míg mások éppen erre a metódusra esküsznek, éppen azzal érvelve, hogy a lehűlt kávé elveszíti minden ízét. Az amerikai módszer egyszerű, de igen hosszadalmas: a kávét 12 órára beáztatják, szobahőmérsékleten.
Sűrű masszát kapnak, amelyet egy kávéfilterrel bélelt szűrőn keresztül, a filtereket cserélgetve, lassan leszűrnek. Hűtőbe teszik, ahol további fél napot pihentetik. Nagyon erős ízű koncentrátum lesz, amit aztán hígítani kell némi jeges víz hozzáadásával.
A japán módszer a kávét forrázza, és szűrőn át csepegteti úgy, hogy lassan, de egyenesen egy kancsó jégre érkezzen. Mivel nem hidegen ázik, mint az előző módszernél, az íze teljes lesz, és nem lassan hűl le, hanem hirtelen, ezért az íz meg is marad. A jég persze így beleolvad a kávéba, ezért
az arányokat úgy kell kiszámolni, hogy annyi vízzel forrázzunk, amennyitől a végén nem lesz túl vizes a jegeskávé.
Ha már ragaszkodunk az itthon megszokott fagyis kávéhoz, sokkal jobb, ha ezt is olasz módra készítjük el. Az affogato elég egyszerűen készül: fognak egy poharat, beletesznek egy gombóc vaníliafagylaltot, majd közvetlenül ráöntik a forró kávét.
A fagylalt nagy része persze felolvad, de eközben csodálatos, kávés-habos krémet képez. Ha igazi élményre vágyunk, mint minden néhány alapanyagos olasz ételhez, ehhez az italhoz is nagyon jó fagylalt és nagyon jó kávé kell.
A csodálatos tihanyi levendula már a kávéba is becsempészte magát, de elképzelni is furcsa a két ízt együtt, bár
a balatoni félsziget összes kávézójában ez a sláger – igaz, ez nem jelenti azt, hogy tényleg jó is.
Ennek ellenére, aki szereti a bizarr párosításokat, lényegében bármilyen ízt hozzáadhat a kávéjához néhány egyszerű szirup elkészítésével. A cukorszirup jobban eloszlik a hideg kávéban, mint a sima kristálycukor, ezért is használják gyakran. A sziruphoz 1:1 arányban összefőzött cukor és víz, plusz valamilyen fűszer, narancshéj vagy csokoládé kell, ezekkel lehet aztán ízesíteni a jegeskávét.
A kávét nem csak tejjel vagy fagylalttal lehet lágyítani, a jegeskávé az eredeti, meleg kávénál sokkal nagyobb teret enged a kísérletezésnek. A visszafogottól a meghökkentőig – a teljesség igénye nélkül néhány lehetőség:
Van egy remek trükk arra az esetre is, amikor annyira melegünk van, hogy még egy kávét sincs kedvünk főzni, csak mondjuk a hűtőszekrény ajtaját szeretnénk kinyitni. Az elkészített jegeskávét, vagy jeges tejeskávét öntsük jégkockatartóba vagy jégkrémformába, ennek hiányában pedig az ebben a cikkben leírt helyettesítő edények egyikébe.
Ha pedig még a szopogatás is nehezünkre esik, jöhet a granita,
a kávés jégkása, amit az itt található recept alapján készítsenek el, tehetnek tejszínhabot is fölé.