A szokatlanul forró időjárás El Salvador egyes részein, Guatemalában, Hondurasban és Nicaraguában rendkívül rossz terméshez és az élelmiszerárak emelkedéséhez vezetett. Ez nem tesz jót a vad leguánállománynak, mert a szokottnál nagyobb mennyiségben vadásszák őket.
A leguán fogyasztása eddig sem volt szokatlan Közép-Amerikában, ahogy mi sem szörnyedünk el egy fácánlevestől. Más éghajlat, más vadak, más alapanyagok.
Mi az a leguán?
A leguánfélék (Iguanadae) családjába 8 nem és 32 faj tartozik. A Leguán nembe két faj tartozik, egyik a zöld (Iguana iguana), amelyet háziaállatként is ismerhetünk, és egy széles körben (Mexikó, Közép-Amerika, Fiji, Tonga, Karibi térség) elterjedt, nem veszélyeztetett faj, a gasztronómiai hasznosítás is őt érinti. A másik a Kis-Antilláki leguán (Iguana delicatissima), ami veszélyeztetett.
A zöld leguán másfél-kétméteresre megnövő növényevő állat, az ivarérettséget hároméves korára éri el.
"A leguán húsa 24% fehérjét tartalmaz, a bőrük is hasznosítható, ráadásul házi kedvencként is exportálhatók, ami mind erős érv a leguántelepek felállítása mellett, hiszen az állatok táplálékként és bevételi forrásként is hasznosíthatók" - nyilatkozta a La Voz del Sandinismónak Guillermo Membreno, a nicaraguai kormány mezőgazdasági szakértője. A leguán mellett a moringa (Moringa oleifera) termesztésére is kitért, ez a növény ugyanis elviseli a rendkívül száraz körülményeket, és hasznosítható takarmányként.
Az európaiaktól sem idegen a leguánhús, a hódítók is ráfanyalodtak, amivel az 1492 A paradicsom meghódítása c. film egyik jelenetében is találkozhatnak. Ráadásul mivel a leguánt elkönyvelték halnak, a böjti időszakban is fogyaszthatták.
Az állati fehérjék termelése világméretű probléma, ezért átgondoltuk, mi lenne, ha rámennénk a nagyipari leguántartásra, ami egy 1991-es tanulmány szerint is remek ötlet, és erre Panamában, Nicaraguában és Costa Ricán voltak már próbálkozások tíz évvel ezelőtt.
A zöld leguán nem mérgező, ami előny - kezdi Hanga Zoltán, a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivője.
Egy kutya- és macskatartásnál talán bonyolultabb leguántartásba fogni, de csak azért, mert nincs ezzel kapcsolatos szocializációnk. Nem ez a leggyakoribb házi kedvencént tartott hüllő (a leopárdgekkó jellemzőbb) hazánkban, de nem is számít extrának a zöld leguán - mondja.
A fővárosi állatkert pálmaházában is van pár példány. Magyarországon inkább az tenné lehetetlenné a gazdaságos, tömeges tartást, hogy hüllőről van szó, meleg kell neki. A zöld leguán 30 fokon érzi jól magát, ami legfeljebb éjjel mehet le 20 fok köré, ráadásul a 90 százalékos páratartalmat kedveli. Elvileg növényevő, amit sokan otthon salátával és káposztával próbálnak megoldani, de ezt váltogatni kellene lucernával, lóherével is. Fiatalon eszik állati eredetű táplálékot, tücsköt, lisztkukacot, és szaporodási időszakban a nőstények eledele is kiegészíthető állati fehérjékkel.
Az ipari leguántartás ellen szól az is, hogy az állatok hús-csont aránya sem olyan, mint egy broiler csirkéé, meglehetősen csontos falat lenne. Ráadásul a leguán három év alatt éri el a vágósúlyt, ami rendkívül hosszúnak számít ezen a területen.
A leguán vitathatatlan előnye, hogy húsa, amellett hogy alacsony zsírtartalmú, semleges aromájú és afrodiziákumként is használható.
Miután lágy, semleges ízű húsról van szó, lehet erősen fűszerezni. A Holland Antillákon például a curacaói, állítólag vágykeltő hatású receptjében fokhagymával, hagymával, zöldpaprikával és paradicsommal főzik össze a feldarabolt leguánhúst.
Mexikó déli részén hagymával, oregánóval és babérlevéllel másfél óra alatt puhára főzik a megnyúzott, megtisztított, feldarabolt gyíkot, majd paradicsommal, csilivel, ecetes hagymával és illatos achiotével fűszerezve tálalják, mint egy ragut (guiso de iguana).
Ha itthon jutnának hozzá, nyugodtan dobják fel paprikásnak, biztos elbírja.