Borra sör vagy sörre bor?

Zöld erdőben jártam ;)

Ha hétfő reggel esetleg elindul locsolkodni, nem árt, ha tudja: pusztán attól, hogy keveri a piákat, nem lesz rosszabbul, mintha csak egyfélét inna folyamatosan. A szénsavval viszont vigyázzon!

Noha a húsvéti locsolkodás sajnálatos módon megy ki a divatból, talán van még egy-két rendes hely az országban, ahol hétfő reggel ünneplőbe öltözött úriemberek járják körbe a szűkebb-tágabb ismeretségi kört, hogy mindenütt egy-két pohárért cserébe megóvják a hervadástól a hölgyeket. Egy dolgot érdemes útravalóul megjegyezni: ha a túrának délre detox közeli állapot az eredménye, azért nem az italok ész nélküli keverése lesz a hibás.

Zöld erdőben jártam ;) Forrás: MTI/Kelemen Zoltán Gergely

A rendszeres alkoholfogyasztók körében még mindig szilárdan tartja magát az a nézet, hogy a különböző alkoholfajták keverése egyfelől sokkal súlyosabb és gyorsabb lerészegedést okoz, másfelől pedig sokkal kíméletlenebb macskajaj lesz az eredménye másnap, mintha csak egyfélét ittunk volna.

A helyzet ezzel szemben az, hogy a részegségünk fokát egy dolog befolyásolja, ez pedig a véralkoholszintünk. A véralkoholszintünket pedig a májunk alkoholbontó képessége, a testtömegünk és az elfogyasztott alkohol mennyisége határozza meg (illetve a génállományunk, bizonyos népek, ill. rasszok nem rendelkeznek a hatékony alkoholbontáshoz szükséges enzimekkel). Ha adott időn belül többet iszunk, mint amit a máj képes lebontani, és a szervezet kiüríteni, akkor a véralkoholszintünk emelkedni kezd. Ez fogja meghatározni a részegség mértékét: kb. 1,5 ezrelékig ittasságról van szó (euforikus állapot), 2,5 ezrelékig részegségről (koordinációs problémák, akadozó beszéd), 4 ezrelékig alkoholmérgezésről (3,5 ezrelék fölött kóma) beszélünk. (A véralkoholszintjét bizonyos mennyiségű elfogyasztott alkohol után itt mindenki kiszámolgathatja.)

Az alkohol lebontásának üteme teljesen független attól, hogy mit iszunk. A máj ugyanis nem borral, sörrel, pálinkával dolgozik, hanem az ezekben levő etanollal: a gyomorból és a vékonybélből már az etanol szívódik föl (kb. 20-80% arányban oszlik meg a mennyiség), és kerül a májba. Ha az gyorsabb ütemben kapja az etanolt, mint amilyen ütemben le tudja bontani, akkor a cucc maradéka a vérkeringés révén mindenhova eljut, az agyba is, ahol aztán elkezd dolgozni.

Borra sör? Sörre bor?

A másik népszerű tévhit, hogy ha már keverjük az alkoholfajtákat, érdemesebb a gyengébb felől haladni az erősebb felé. Például ha borra iszunk sört, az nem olyan jó, mintha sörre isszuk a bort (persze ez a vélekedés is finomításra szorul, amióta különböző, extra erős kézműves sörök egyre nagyobb teret nyernek). Érdekes egyébként, hogy a „sörre bor/mindenkor/borra sör/meggyötör” versike angolszász megfelelője, ami sörrel és töménnyel tárgyalja a kérdést, pont a fordítottját állítja: „Beer before liquor; you've never been sicker. Liquor before beer, you're in the clear." Tehát, ha sörrel kezdünk, és aztán töményezünk, az sokkal rosszabb, mint megfordítva.

A két megközelítésből az angolszász változat közelebb áll az igazsághoz: ha az ittasság egy későbbi fokán váltunk erősebb szeszekre, sokkal könnyebben vesztjük el a mértéket. A kezdeti sörözés már feloldotta annyira a kontrollt, hogy jóval könnyebben fogyasszunk nagyobb mennyiségű italt, de még nem indította be a vészjelzőt, így nagyobb mennyiségű etanollal terheljük a májunkat.

Ha viszont a töményre isszuk a sört, akkor sokkal hamarabb fogjuk magunkat részegebbnek érezni, és kevesebb sört fogunk inni – legalább is egy 2007-es, kontrollált kutatás ezt derítette ki.

Ha pezseg, akkor vigyázni

Az egyetlen faktor, ami komolyan befolyásolja a felszívódást, az italok szénsavastartalma. A szénsavas italok ugyanis fokozzák a gyomorból kiürülést, aminek következtében nagyobb adag ital kerül a vékonybélbe és szívódik föl. Tehát ha szénsavas itallal keverjük az alkoholt, akkor jobban berúghatunk, ehhez viszont nem kell, hogy többféle alkoholt keverjünk, a szódavíz éppúgy megteszi.