Elkezdjük a világ legdurvább diétáját

Semmi jobbat nem tudok elképzelni, amit irodában, városban élő, mozgásmentes életmódot élő emberek követhetnének. Ők teljesen fölöslegesen tolnak be bármit napi ezerpárszáz kalória felett, túlzott hús-, tejtermék- és tojásfogyasztásuk üresben terheli szervezetüket, és állatokat kínoz, nem is beszélve a sütikékről. De heti 4-5 óra sporttal, kifejezetten aktív életmód mellett mit lép a szervezet, ha a szükséges, nem kevés fehérjét halból és hüvelyesekből kell bevinnie, nem kap cukrot, sőt gyümölcsöt se nagyon? Ami még a Candida-diétánál is keményebb: a makrobiotikus étrend testközelből. 

Mi az a makrobiotikus étrend?

A 18. század legvégén Sagen Ishizuka katonai orvos az akkoriban erősen nyugati befolyás alatt álló pácienseit igyekezett visszaterelni a hagyományos japán étrendhez, ennek érdekében állította fel a következő alapelveket, amelyek betartatásával sikeresen gyógyította betegeit.:

• Az elfogyasztott ételek befolyásoljál egészségünket, boldogságunkat.
• A nátrium és a kálium az élelmiszerek meghatározó eleme, a jin/jang karaktert leginkább befolyásoló tényezők. (A jin/jang részéről a történetnek itt olvashatnak bővebben úgy, hogy nem fognak idegrohamot kapni, sőt, kifejezetten érdekes.)
• Az ember elsődleges tápláléka a gabona.
• Az élelmiszereknek teljes értékűnek, természetesnek, helyi termesztésűnek, szezonálisnak és finomítatlannak kell lenni.

A gabonás és a jin/jang részt kivéve első hallásra érthető és követendő elgondolás, de bibi itt is van. Mármint ott, hogy az étrend egyik alapelve, hogy helyi, szezonális alapanyagokat együnk, közben ezt az étrendet Japánban állították össze, amely alapanyagkészlete nem egyezik a magyarral. Ahogy gyanítom, a 19. századi japánok szervezete is pöttyet eltér a 21. századi magyarokétól. Ez az ellentmondás nem annyira izgatja a makrobiotika hívőit, vígan tolják a nekik teljesen tájidegen algát, mintha nem lenne holnap. Ebbe nem szeretnék belemenni, így az alapanyagokat a hazai viszonyoknak megfelelően fogom kiválasztani, a helyi és nem a japán fajtákat részesítve előnyben, ezzel megkímélem a pénztárcám és az étrend egyik legszimpatikusabb vonását is megőrzöm. (és nem kell algát és miszolevest ennem, amiket nem szeretek)

A makrobiotika fogalma később, az ötvenes években, George Oshawa - a fenti táplálkozási módszer követőinek, a Shoku Yo Kainak elnöke - egyik publikációjában jelent meg. Oshawa diétáját 10 szinten határozta meg 7-től -3-ig, ahol a legmagasabb szint, a 7. 100%-ban gabonaalapú étrendet jelent. Ez hosszú távon a biztos halál lenne, ezért ettől most eltekintenék, és maradok a 2.-on, ami a gyakorlatban így néz ki.:

50% gabona (teljes értékű gabonák, elsősorban barna rizs, pelyhek és ezekből készült tészták)

40% zöldség és hüvelyes (zöld leveles zöldségek, fejes termények és gyökérzöldségek, bab, lencse)

10% hús (fehér húsú halak)

+ heti 2-3 alkalommal helyi, szezonális gyümölcs, trópusi nem
+ heti 30-40 dkg olajos mag

A folyadékbevitel kizárólag ásványvíz, főzéshez is (vagy tea).

Az étrend életmódbeli változásokat is követelt, mint a napi legalább hat óra mély alvás, a dolgok humorérzékkel szemlélése, jó étvággyal, élvezettel táplálkozás, rendszeres testmozgás, alapos rágás, hát ezekkel nem lesz gond.

Nyauka! Forrás: AFP/Yoshikazu Tsuno

A diétát különösen érdekes megvilágításba helyezi korunk legdivatosabb étrendje, a paleolit, amely pont a gabonákat zárja ki a húsfogyasztás javára, és annak is számos csodálatos gyógyulást tulajdonítanak, ahogy a makrobiotikus étrend is gyógymódnak indult, bár klinikailag egyik étrend megelőző vagy gyógyhatása sem igazolt.

Gyanítom, a két egymásnak ellentmondó étrend csodatevéseiban akad némi szerepe annak a közös pontnak, hogy mindkettő az adalékanyagok, tejtermékek, cukor elhagyására és a rendszeres, igényes táplálkozásra nevel, ami még senkinek sem ártott meg. Szerencsére nekem semmi bajom, amit a makrobiotikának kellene megszerelnie, csupán arra vagyok kíváncsi, hogy isteneink, a cukor, a vörös húsok, és a zsír lecsökkentésével mire megyek egy kifejezetten sportos életmóddal, ahol heti 4-5 óra csak az edzés.

A tilosban piros

Vannak alapanyagok, amiket márpedig egyszerűen el kell felejteni.

Tejtermékek

Nincsenek tejtermékek. Semmi. Nekem ezzel nem lesz gond, régóta csak alkalomszerűen fogyasztok belőlük, azt a keveset könnyű lesz kizárni.

Cukor

A finomított eleve kiesik, de a szuperbioszuperédesítők is csak alkalomszerűen fogyaszthatók. Xilit, muhaha, pont olyan finomított termék, mint a kristálycukor.

Tojás

Pont, mint a tejtermékek. Kiesik. Sütievés meglőve, hiszen se cukor, se tojás, se vaj.

Kávé

Mégis a kávé az egyetlen kemény dió. Az Oshawa diéta teát engedélyez, kávét nem. Szerintem ennek kizárólag kultúrális oka lehet, mert egy organikus dobitól tizenötször jobban fejreállok, és szétégeti a gyomrom, mint egy jó presszótól, de legyen, első körben megvonom a kávét. Ha nagyon nem megy, ezt vissza fogom venni, ugyanis nem kedvelem a teát.

Adalékanyagokkal készült késztermékek, rossz minőségű készételek

Eddig is kerültem őket, a félévben egyszer betolt BK-menü és a heti egy szerkesztőségi mázas kakaós csiga elvesztése azért biztosan fájni fog.

Ipari körülmények között előállított hús

Mivel elég régóta nem veszek csak szabadtartott húst, hortobágyi biopontyot, rossz minőségű húst ritkán fogyasztok, így ezt nem lesz nehéz betartani. Illetve de. Hiszen étteremben, vendégségben így csak kivételes esetekben, megbízható helyeken ehetek húst, de szerencsére a hal megmarad.

Kiegészítő rendelkezések

Vasat szedek a diéta mellé, a többit majd igény szerint. Viszlát egy hét és pár kiló barna rizs múlva!