"Ne sírjál, ne szóljál, ne várjál
ha a könnyek íze fáj
Ne szolgálj, engedd, hogy jó legyen"
A bátortalanokat szeretném megnyugtatni. Ez az a recept, amit nehéz elrontani, sőt, bármilyen bolti terméknél biztosan jobbat tudunk összeállítani odahaza. Annyira egyszerű és olyan kevés alapanyag kell hozzá, hogy nem lehet bukni vele.
Megérti ömlengésemet, aki szereti a jó tormát. Ez a csoport két részre osztható: egyik fele már készített házilag, a másik még nem – az utóbbihoz szeretnék elsősorban szólni, de kérem, senki ne fogja vissza magát, hiszen rengeteg recept kering, mindenki másképp csinálja; tessék csak a hozzászólások között elmesélni a családi változatot.
A torma kilója jelenleg 600-900 forint, de aki szereti, termesztheti odahaza is, nem egy igényes növény. A lényeg, hogy a leveleitől megfosztott gyökeret meg kell hámozni. Megmossuk, majd jöhet a reszelő: az okosabbak kint csinálják a teraszon, akiknek ez nincs, menjenek az ablakpárkányhoz és ne hajoljanak fölé: őrületes kipárolgásával mindenkit könnyekre fakaszt a torma, de jótékony mellékhatásként kitisztítja a légutakat, igaz, ennek akkor éppen nem fogunk igazán örülni.
Akár így is fogyasztható, de sokaknak túl markáns és száraz is. A reszelt torma felnedvesítve jó állagú, azért az elterjedt recept szerint cukros vízzel gyengén le kell forrázni. Nagyjából deci vízről beszélünk egy méretes gyökér esetében – ne áztassuk el, fölösleges.
Két kanál barna nádcukorral, két leveskanál ecettel indítsunk – innen még lehet alakítani az ízeket, ha valaki nem érzi elég markánsnak. Elsőre egy késhegyni sónál ne tegyünk bele többet: akkor jó, ha minden kiegészítő mellékíz ellenére a torma aromája a meghatározó. Érdemes pár csepp olívaolajat is csepegtetni rá, szebb állaga lesz kikeverés után. Ha elhűlt, kis üvegben hetekig eltartható, levegővel nem érintkezve megtartja erejét.
Mivel nem csak fűszernövény, hanem kalcium, nátrium, magnézium és C-vitamin tartalma miatt gyógyhatású is, érdemes nem csak húsvét táján fogyasztani. Gyanítom, a benne levő hatóanyagoknak az elterjedt forrázás sem tesz jót, ezért kíváncsiságból készítettem egy natúrabb pasztát is: sima tíz százalékos helyett balzsamecetet öntöttem rá, friss borsot és tört fokhagymát kevertem bele. A kis só mellé édes íznek egy kanál mézet csurdítottam, majd egy korty langyos vízzel kikevertem.
A végeredmény más, mint amint megszoktunk, de nem rossz. Persze csíp ahogy kell, letépi a fejet, de a bors és a fokhagyma izgalmas pluszt ad neki – érdemes kísérletezni, a torma sokoldalú növény. Reszelt almával, pirított dióval és érlelt sajttal salátának is kiváló. És akkor a tejfölös tormáról még nem is beszéltem...