Hogy lehet elrontani még az Erős Pistát is?

A szakácsok inkább oda sem néznek, mikor a vendégek kanálszámra pakolják a gulyásba és a halászlébe a Piros Aranyat vagy az Erős Pistát. Az ipari készítmények döbbenetes karriert futottak be az utóbbi évtizedekben – erről az elkényelmesedett fogyasztók tehetnek.

Az első hazai palántákat még a külföldről hazatért ferences szerzetesek ültették a szegedi kolostor kertjében. Konyhai jelentőségét borspótlóként alapozta meg, hiszen olcsóbb és elérhetőbb volt annál, így a paraszti, majd az úri konyhában is átvette a hatalmat. Négyszáz éve jelen van a magyar étkezésben a paprika, igaz, dominanciáját csak az 1900-as évek legelején szerezte.

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Nem csak por, darált is van

A népszerű őrlés mellett a darálás is jellemző; mindkettő a tartósítást teszi lehetővé. Azonban míg a szárított, majd por formában tárolt paprika aránylag egyszerűen eláll, a daráltat nedvességtartalma miatt sózva vagy ecetesen teszik el. Mindkét recept régóta ismert a falusi konyhákban, de vakon támolygó és maga körül mindent eltaposó óriássá csak az ipari paprika-feldolgozás korában vált.

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A lusták fűszere

A nyolcvanas évek a Piros Aranyról szóltak. A keményfejű szakácsok már akkor is azt mondták, hogy ez a lusták fűszere, hiszen elég volt a tubusos készítményből kinyomni egy adagot, máris ízesebb volt a pörkölt vagy a halászlé – hogy nem volt ugyanolyan, mintha jó minőségű szárított vagy őrölt paprikát adagoltunk volna bele? Sokan csak legyintenek, hiszen generációk nőttek fel úgy, hogy nem találkozhattak az igazi paprikával, azzal, amelybe nem volt import keverve és festékkel sem tették kívánatosabbá.

A kilencvenes évek és napjaink az Erős Pista nevű krémé, amit kellemetlen képzéssel darálmánynak hívnak. Kiejteni is rossz, igaz? A bajszos bácsival díszített címke annyira beépült a köznyelvbe, hogy mostanra minden piros és csípős krémet így hívnak. Gyakran azok használják, akik amúgy sem éreznek ízeket, vagyis nem csak a pikánsságot, hanem a sót is kívánják ételeikbe. Ezekben megvan, hiszen a darált és üvegben árult készítmények átlagosan 10-12 százalék sót tartalmaznak.

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

El kéne dönteni, sok só vagy tartósítószer

Persze, hogy legyen viszonyítási alap, egy tavalyi, kiváló minőségű paprikából, maggal készült házit is bedobtunk a mélyvízbe. Naná, hogy ez lett az egyetlen, amely nem süllyedt le az iszapos fenékre. A bolti termékek között sajnos nincs igazi győztes, mindegyik tele van sűrítőanyagokkal, sóval és tartósítószerrel, holott két utóbbi elvileg ugyanazt a funkciót töltené be (házilag 16% körüli sótartalommal érdemes eltenni a nyers darált paprikát, annyi sóhoz nem kell tartósítószer). A bolti, tartósítószeres termékek ízlésnek iszonyatos, tartósításnak viszont értelmetlen sómennyisége csupán olcsósítás, semmi több (a cikk végén talál receptet sótlan darált paprikára).

A tesztben most is csak vesztesek vannak: a Mikado, a Spar és a Tesco sajátmárkás van az utolsó helyen, ezeknél egy picivel jobb a Piros Arany vagy az Erős Pista.

Minden kiderül, lapozzanak.