Jobb ma egy kocsma, mint holnap egy borbár

fekete kutya címlapkép ez a jó
Vágólapra másolva!
Kulthelyeket feltérképező kocsmatúránk során (eddig megvolt a Tokaji Borozó, a cseh sörözők legjava, a DiVino, a Kadarka) most a Fekete kutyát néztük meg kicsit közelebbről.
Vágólapra másolva!

Amikor először jártam itt, nyitás előtt egy órával érkeztem, mert elnéztem az időpontot. Az ajtó nyitva volt, a félhomályban háromtagú zenekar próbált. A pultos az árkádok alatt cigizett, a kocsma ugyanis a Dob utca 31. boltívei alatt él. Bevillant, hogy nemrég ugyanilyen tökéletlenül sétáltam be egy még zárva tartó puccos borbár ajtaján, ahonnan egyszerűen kizavartak.

Ezzel szemben itt a pultos elnyomta a cigit, marasztalt, és kihozta, amit kértem. Nekem valahol itt kezdődik a vendéglátás. Hogy örülnek nekem. Hogy nem kell szoronganom a pincérek diktatúrájától, hogy az első pillanattól otthon érezhetem magam. Az otthonosság kulcsszava az önazonosság. A Fekete kutya nem akar többnek látszani, mint ami: minőségi kocsma.

Atmoszféra Forrás: Táfelspicc-Kling József

Ha a mondjuk a DiVino és a Kadarka kő-, akkor a Fekete kutya alternatív színház. Itt minden kevésbé formális, és nem tukmálnak. Az étlapon külön felhívják rá a figyelmet: kérjük, rendelj a pultnál!

A jó közérzetet szolgálja a berendezés minden apró részlete. A renovált régi (konyha)asztalok, a hozzájuk passzított, öregített székek, a meghitt sarok a meleg fényt árasztó lámpával, a régi fotók a falon, a képzőművészeti utalásokkal telezsúfolt hátsó fal naiv stílben felkent freskója. Van egyedi tervezésű asztal-szék kombináció is a térben, amely finoman ötvözi a rusztikust a modernnel. Állítólag díjat is nyert, nem jut eszembe, hol. Kultúrkocsma ez a javából, művészesteket is rendeznek, bár ilyenhez nekem még nem volt szerencsém.

Sörben sokkal erősebb a Fekete kutya

Az atmoszféra olyan a helynek, mint a bornak a terroir. Mikroklímából, fantáziából, emberi gesztusokból, na és kreatívan összekalapált étel-itallapból épül fel.

Kreativitásban itt nincs hiány. Inni is jó itt, igaz, főképpen sört. Sörben sokkal erősebb a Fekete kutya, mint borban. Cseh söröket csapolnak, ami óriási fegyvertény. El tudom képzelni, hogy vannak megátalkodott hitetlenek, akiket a Bohemian Regent Prezidenttel lehetne csak megtéríteni. Bombasztikus sör, a komló és a maláta mesterien eltalált arányával. Míg palackos változatában inkább a maláta édessége, a csapolt verzióban a komló aromadús keserűje dominál.

Sörben erősebb, mint borban Forrás: Táfelspicc-Kling József

Üveges sörökben is erős a hely, a csehek mellett a magyar kézműves söröket a Fóti főzde képviseli. Mellettem egy édes fiatal amerikai pár kimondottan magyar sörre akar rárepülni. A csapos folyékony angolsággal okosítja ki őket. A lány a Fóti Zwicklt, a srác a Hamurapi névre hallgató szűretlen barnát vállalja be. Olyan komolyan kóstolnak, mintha ez lenne a fő foglalkozásuk.

Azt mondja a csaj (fordítom):

- Te, ez fucking good.
- Bébi, nem tudtam, hogy ilyen jók a magyarok sörben.
- De azért borban jobbak, nem?
- Ez igaz, amit eddig kóstoltunk, tényleg szuper volt – nyugtázza a srác, és olyan nyelves puszit ad a párjának, hogy belepirulok.

Percekig azon morfondírozok, vajon tényleg léteznek-e ilyen emberek vagy csak hallucinálok. Annyit viszont még nem ittam. Azzal pláne tisztában vagyok, hogy a sztori hihetetlen, pedig szóról szóra így történt. A valósággal szemben a fantázia bicegő albatrosz, mint Baudelaire versében.

- Amúgy 16:14 a számarány a sörök javára, bár a valóságban ez az arány a minőséget tekintve jóval nagyobb ˗ teszem hozzá a beszélgetéshez, persze csak képzeletben, mert nem akarom megzavarni a turbékolós idillt.

A művészet mindenek előtt Forrás: Táfelspicc-Kling József

A borszekció a Fekete kutyában jóval gyengébb lábakon áll. Ha én lennék a tulaj, biztos tartanám az „A kutyafáját” az egri St. Andrea pincészettől. Már csak a poén kedvéért is. Az illatos, reduktív fehérborokból 2012-es évjárat szerepel a borlapon (a táblán 2013-as már az irsai). Még jó, hogy nem a 2012-t kóstolják a fiatalok.

Egy irsai olivér és egy cserszegi fűszeres ugyanis akkor sem bírja 2014-ig, ha történetesen Neszmélyről, egyenesen a Szőllősi pincéből származik. Öregecske, virágait-gyümölcseit elveszítette, ha voltak savai, azok megmaradtak, de haldokolnak. Igaz, hogy 350 forint decije, de akkor már inkább iszom 320-ért egy pohár Konrad világos sört. Mert azzal ilyesmi egyszerűen nem esik meg, azért.

Itt inkább sört, mint bort Forrás: Táfelspicc-Kling József

Három rozé figyel a borlapon. Ez az a bortípus, amiből mindig csak a legfrissebb évjárat érvényes. Semmi sem indokolja, hogy Fekete Mihály szekszárdi pincéjéből a 2012-es legyen a borlapon, piacon van az újabb évjárat. Legfeljebb, ha fahordóban érlelték volna, de erről egészen biztosan tudom, hogy nem töltött hordóban egyetlen percet sem. Kipukkadnak ezek a borok hamar, mint a gyerek kezében május elsején a hidrogénnel felfújt lufik. Azt nem mondom, hogy ihatatlanok, az esti koncert, a nirvána buddhista fényében gond nélkül lecsorognak a fiatal torkokon. Az én torkom ehhez túl öreg.

Vörösborban jobb a helyzet, bár tudnék csiszolni rajta. Öt bor két pincészettől, abból négy a Tóth pincétől, egy Németh Jánostól. Ha én vezetném ezt a szuper kis gasztrokocsmát, jóval árnyaltabb képet festenék a borokról, több termelővel, több fajtával. Lehet, hogy erre nincs igény? Jaj, de fájna az igenlő válasz. Mert az igényesség a részletekben lakozik, ugyanúgy, mint kollégája, az ördög.

Az atmoszféra számít Forrás: Táfelspicc-Kling József

Szóval maradok a sörnél. Mivel a helynek gasztrokocsma a nickneve, a konyha kikerülhetetlen. Nem sokkal nyitás után egy kedves, göndör hajú lány érkezett hozzávalókkal degeszre tömött szatyrokkal.

A gasztronómiában van tudatosság

Az ételek legjavát falatkák és mártogatósok adják. Végül is jobban hangzik, mint a bor- és sörkorcsolya. Hat tálka több salátával és több pirítóssal 2300 forint. Ebből két ember simán elvan, a 3 tálkás verzió (1200 forintért) bőven lekíséri a bort vagy a sört. 2000 forintért, ha munka után beülünk, itt már dőzsölhetünk. Persze akkor kövér jattot még nem adtunk, pedig megérdemlik. Fejenként 3000 forintért viszont – mértékkel – már tényleg kájól érezhetjük magunkat. A zene, akár élő, akár konzerv, mind ízléses. (Mondjuk, a szomszédból kevésbé jó zenék bömbölnek át).

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a gasztronómia itt a legeket döngeti. De hogy van benne koncepció, fantázia, azt nem lehet kétségbe vonni. Itt például senki nem ajánlana egy pohár bor mellé hagymás fogást. Sör mellé annál inkább.

Van tudatosság a gasztronómiában Forrás: Táfelspicc-Kling József

Én a magam részéről a fűszeres olajban marinált juh- és kecskesajtot ajánlom, a hagymás sült májat zsenge újhagymás juhtúrókrémmel, mézes-szezámmagos kolbászkarikákkal (ez a gyengém). A táblára, akár csak a legpuccosabb éttermekben és borbárokban, fehér krétával felvésik a napi ajánlatot. Momentán lencseleves. Olyan dús, hogy még egy fekete hajszál is van benne, de ha a göndör hajú lányé, akkor nincs szívem szóvá tenni. Diszkréten kihalászom.

Az amerikai pár fejenként két-két üveget tett magáévá a Fóti kézműves felhozatalból, mielőtt mélyebbre merészkedtek volna a vigalmi negyedben.

Én a 3 tálkás salátámat és pirítósomat két korsó Bohemian Regent Prezidenttel öblítettem le. Jattal együtt 3000 forintomba került. Péntek délután volt. Ültem az árkádok alatt, átgyalogoltak rajtam az emberek, de nem bántam. Mellettem két lány borozott (rozét ittak) és a lélekvándorlásról beszélgettek.

Amikor a második korsó felénél és a pirítós (rendesen meg volt pirítva) végénél jártam, a tulaj kutyája (valószínűleg az övé volt, mert nagyon rutinosan mozgott a térben) odajött hozzám, megszagolt, és megnyalta a kezemet.

Nem tudom, ő volt-e a névadó, de feketének fekete volt.