A mazsola is csak egy aszalt gyümölcs

mazsola szőlő
Ebből lesz a mazsola.
Vágólapra másolva!
Picike barna vagy nagyobb sárga, nem számít, a lényeg a magas cukortartalom és az eltarthatóság.
Vágólapra másolva!

A mazsola első említései a bibliai időkig nyúlnak vissza: az aszalt fügéhez hasonlóan a meleg, száraz közel-keleti klíma egyik jellegzetes édessége volt az aszalt szőlő. Lecsökkent nedvességtartalma hosszú eltarthatóságot biztosított neki azon a klímán, magas relatív cukortartalma pedig fontos energiaforrássá tette. Ahol a mézkészítés nem tudott elterjedni, az aszalt gyümölccsel édesítettek, ha szükség volt rá.

Ebből lesz a mazsola Forrás: Flickr

Régészeti leletek szerint Egyiptomban i. e. 2000-ben már aszaltak szőlőt, azaz mazsolát készítettek. A mazsola ugyanis pontosan ugyanolyan aszalt gyümölcs, mint bármelyik másik, ugyanúgy is készül, azzal a minimális különbséggel, hogy bizonyos helyeken a fürtön szárítják a szemeket, bizonyos helyeken pedig tálcára kiterítve.

A magyar mazsola kifejezés az olaszból jött, a malvasia szóból, ami egy szőlőfajta jelölésére szolgált. Az angol raisin szó a franciáktól, ahol eredetileg szőlőt jelentett (a raisin sec, azaz a száraz szőlő volt a mazsola).

Az ideális mazsolaszőlő korán érik, magas a szárazanyag-tartalma, puha és könnyen szárad. Az aszalás során a szőlő a súlyának hetvenöt százalékát elveszti: egy kiló mazsolához négy kiló szőlőre van szükség.

Többféle mazsola létezik, a végeredmény a felhasznált szőlőfajtától függ.

A sötétebb, barna vagy éppen fekete színűek szárazabbak, kisebbek, és általában fanyarabbak, míg a valamivel nagyobb, húsos, aranyszínű gyümölcsök édesek. Van magos és mag nélküli fajta. Utóbbira az angolban nem is a raisin, hanem általában a sultana szót használják. Ez egy speciális szőlőfajtából készül, Amerikában Thompson seedlessnek, Angliában Lady de Cloverleynek nevezik. Magas cukortartalma, vékony héja és remek textúrája miatt az egyik legkedveltebb mazsola-alapanyag. A kisebb, fekete szemeket általában a Zante currant fajtából nyerik. Ezek a fajták általában igen melegigényesek, nem véletlen, hogy a legnagyobb mazsolatermelők azok az országok, ahol az átlaghőmérséklet magas.
Mazsolatermelésben mára az Egyesült Államok a piacvezető (a termés szinte egésze Kaliforniából származik), a legtöbbet, évi 300 000 tonnát itt termelik, utána Törökország (260 000 t), Kína (160 000 t) és Irán (150 000 t) következik. Az első tízbe belefér még Chile, Dél-Afrika és Ausztrália is.

A fogyási tippek között gyakran találni olyat, főleg okos női magazinok hasábjain, hogy ha éhesek vagyunk, nyugodtan rágcsáljunk mazsolát, mert az még mindig jobb, mint ha bármi mást rágcsálnánk. A mazsolának – mivel aszalt gyümölcs – rendkívül magas a cukortartalma, ezért tökéletesen alkalmatlan fogyókúrához. 100 grammjában 72–79 gramm szénhidrátot tartalmaz, ami bőven az élmezőnybe helyezi (összehasonlításképpen, az aszalt szilvának 65 gramm a szénhidráttartalma, és az is sok).

A mazsola hosszú ideig tartó tárolása alatt a benne levő cukor kikristályosodhat és röcögős állagot adhat a gyümölcsnek. Akit ez zavar, áztassa valamilyen folyadékba, alapesetben vízbe, haladóbbak valami rendes töménybe.