Zabál vagy motorozik?

Afrikában is húst visznek a túrára

A legszebb kanyont és a világ tetejére vezető szerpentint is el tudja rontani, ha nem találjuk helyünket a motoron. Túl sokat evett vagy túl keveset? Alig ivott, vagy húszpercenként megállna könnyíteni magán? Nem mindegy, mit fogyasztunk a hosszabb túrán vagy egy keménynek ígérkező terepezés előtt.

Most, hogy megkezdődött a motoros szezon, ideje a télen megálmodott útvonalakat a valóságban is bejárni. Biztosan lesznek, akik egész napos vagy több napon át tartó kirándulást forgatnak a fejükben. Enni útközben is kell. Az optimális táplálkozás sajnos egy picivel összetettebb, mint gondolnánk, erről Falkai Szilárdot, a Rhino Tours Motoros Egyesület túravezetőjét kérdeztük:

Afrikában is húst visznek magukkal a túrázók Forrás: AFP/Boureima Hama

„Az alapszabályok ugyanazok, amiket a mindennapokban is be kellene tartatunk. Nem érdemes egyszerre sokat enni, de a koplalás sem tanácsos. Együnk ötször-hatszor, inkább kevesebbet, ha lehet, ne monoton módon ugyanazt. A motorozáshoz érdemes csomagolnunk néhány jó szendvicset, legyen benne hús is, zöldség is.”

Reggel késve indulunk, nem eszünk semmit, hogy ne késsük le a többiekkel leszervezett találkozót, majd délben egy étteremben "úgyis ritkán járunk erre" alapon mozgásképtelenre esszük magunkat – ez nem követendő. A nyeregben nem találjuk majd a helyet, fészkelődünk, jönnek az álmossági hullámok – sok egyéb tényező mellett ez is veszélyhelyzeteket teremthet. Falkai Szilárd a folyadékpótlás kapcsán hozzátette:

„Ha reggel jó sokat iszunk előre, nem jó; teli húgyhólyaggal nehéz koncentrálni az útra vagy a környék látnivalóira. Nem lehet mindenhol megfékezni egy pisiszünetre, pláne, ha sokan gurulnak együtt – tanácsosabb több kisebb adagra osztani az ivást, lehetőleg a tankolásokhoz vagy a kötelező megállásokhoz igazítva. Érdemes figyelni a mértékre.”

Ne tegyünk erőszakot a szervezetünkön. A túl kevés víz teljesítményvesztéshez vezet, nem véletlen, hogy a fokozott izommunkát végző terepmotorosok vízballonnal kiegészített hátizsákot használnak, amiből szívószál vezet a bukósisakhoz. Azoknak, akik több vizet kívánnak, vagy nem szeretnek két-háromóránként megállni, ez is megoldás lehet. A Rhino Tours szakembere hozzátette: „Ugyan a kávé is dehidratál, de vannak azok a holtpontok a napban, amikor kifejezetten jól tud esni. A koffein stimulál, csak igyunk mellé vizet is, hogy pótoljuk azt, ami kivisz a szervezetből.”

A motoros túrázás nem gyalogtúrázás

Ne essünk át a ló túlsó oldalára: hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy több napig, napi 10 órában vezetni valami iszonyatos sportteljesítmény. Sajnos nem az, sőt Horvátországba legurulni sem ér fel Sir Edmund Hillary Déli-sarkra vezető expedíciójával – igaz, ő traktorral ment. Ugyan szükségünk van energiára, de a plusz kalóriák képesek már pár nap után megfeszíteni a bőrgatyát. A zsírban gazdag, este sörökkel kísért menü tartósan kerülendő: a kanyarban döntögetés nem akkora testmozgás.

Az oldal- vagy felsődobozba, vagy ha nincs olyanunk, egy hátizsákba dobjunk be egy pici hűtőtáskát – már egészen aprók is kaphatók. Jobban járunk egy hazai szendviccsel, mint az út menti büfék, benzinkutak termékeivel. Európa jobbik felén kifejezetten érdemes a boltokban helyi pékárut venni, amibe a környékbeli hentesek csemegéit és tejtermelők sajtját tesszük – e mellé alma, banán, körte vagy répaszeletek is elférnek. A halkonzerv is jó megoldás, hisz könnyen szállítható, bárhol felbontható és jól megválasztott kísérővel egészséges is. Papírforma szerint érdemes háromóránként harapni valamit: ha erre figyelünk, elmarad a déli falás, ami után legalább egy órát csak úgy bambulnánk a nyeregben.

Fiedor Ferenc, a Ride for Life vezetéstechnikai képzés szakoktatója elárulta, hogy ne a motorozás idején kísérletezzünk új dolgokkal: „Aki szeret reggel kávézni, ne hagyja ki. Aki húsra vágyik, ne délben ismerkedjen extra ételekkel. Ki tudja, hogy reagál a szervezet? Ha kívánja a zsírosabbat, egye azt mértékkel, egy feltétellel: ne üljön vissza azonnal a gépre, pihenjen, nézelődjön, heveredjen le a fűbe. Kerüljük el a nagy zabálásokat, mert tényleg veszélyes – inkább többször kevesebbet.

Az endurósok és a pályamotorosok inkább müzlit, kis csokit és gyümölcsöt fogyasszanak, azt is hamarabb, ne közvetlenül a motorozás előtt, hisz számukra ott valós testi igénybevétel következik – a katonák se teli hassal indulnak háborúba. Egy esetleg bekövetkező balesetkor az orvos és az elszenvedő is jobban jár, ha nincs duzzadtra tömve a gyomor.”

A legfontosabb tanács a legegyszerűbb is: vizet igyunk, ne cukros üdítőket. Ezeket tartogassuk inkább estére, bár egy átmotorozott nap után sokunknak jobban esik egy pohár helyi bor vagy egy korsó csapolt sör, ami után az álom is könnyen jön, hogy másnap kipihenve folytathassuk.

Kipihenve, nem másnaposan.