Féljünk-e a kínai bortól?

Kínai bor
Vágólapra másolva!
Addig jó nekünk, amíg a kínaiak nem kezdenek el bort inni, mert aztán felisszák Európát. Addig jó nekünk, amíg a kínaiak nem kezdenek el bort készíteni, mert aztán elárasztják boraikkal az egész világot. Ilyen és ehhez hasonló kijelentések szereznek mostanában álmatlan éjszakákat az európai borászoknak. Vajon mi az igazság? Valóban veszélyezteti a kínai bor az európai piacot? Mert a kínaiak tényleg elkezdtek bort inni és készíteni. Herczeg Ágnes borszakértő segítségével próbáltuk megválaszolni a kérdéseket.
Vágólapra másolva!

Herczeg Ágnes borszakértő évek óta elmélyülten foglalkozik a kínai borral, borpiaccal, gyakran jár Kínában. Magyar borok a kínai konyhában címmel könyvet is írt, tavaly a VinCe Magazin által rendezett borkiállításon pedig mesterkurzust tartott a témából. Összekóstoltatta a kínai és a magyar borokat, ami számos kellemes meglepetést okozott szakmai és fogyasztói körökben egyaránt.

Nálunk sokan gyanakodva néznek mindenre, ami kínai, de akik tavaly ott voltak, azok megtapasztalhatták, hogy a made in China borban nem feltétlenül a gagyi szinonimája.

Borok Kína legrégibb borászatából Forrás: Origo

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a kínai bor valami új keletű találmány, pedig valójában már 120 éves múltra tekint vissza. Mi még az Osztrák-Magyar Monarchia polgárai voltunk, amikor 1892-ben Shandong tartományban lerakták az első borászat alapkövét. Chang Yu, Kína legrégebbi borászatának alapítói között állítólag fontos szerepet játszott egy osztrák vincellér, bizonyos Max von Babo, aki a borászati technológiát és a tudást vitte oda.

Európát majmolják

A recept máig ugyanaz, a legtöbb kínai szőlőbirtokon külföldi konzulenst alkalmaznak. A Huailai Amethyst birtoknak például egy magyar, Ruppert Ignác a szakmai tanácsadója. Az általa készített bor volt az idei Top 100 China 6. legjobb bora 92 ponttal. Ha megtehetik, nagy neveket vesznek meg, például Bordeaux legbefolyásosabb szakemberét, Michel Rolland-t. A francia borász 2012-ben úgy nyilatkozott, hogy Kína első körben nagyon ipari módon közelítette meg a borkérdést, valószínűleg túl gyors volt a növekedés, ami nem vezetett a szőlőfajták legeredményesebb felhasználásához.

Michel Rolland azt hangsúlyozta a megbízóinak, hogy csak a talaj és a mikroklíma ismeretében lehet felelősségteljesen dönteni arról, milyen területekre milyen szőlőfajtát érdemes ültetni az optimális eredmény eléréséhez. Nem lehet gépiesen alkalmazni a bordeaux-i vagy chilei tapasztalatokat.

Európát majmolják Forrás: AFP/Jean-Pierre Muller

A legnagyobb kérdés mindig a szőlőfajta, nem a technológiai háttér. Rolland kóstolási tapasztalatai alapján a kínai borok többsége korrekt, sőt már néhány kiemelkedő is akad közöttük. A kínaiaknak úgymond könnyű dolguk van, hiszen komoly pénzt és energiát fektetnek szakemberek képzésébe.

A vincellér a borászat lelke, nem helyettesítheti a legkorszerűbb technológia sem – nyilatkozta egy interjúban Li Jiming, a Chang Yu vezető borásza. „Egyébként Kínában nem fontos, hogy kínai legyen a borász. Az a menő, ha a vincellértől a technológián keresztül a szőlőfajtáig minden európai” – teszi hozzá Herczeg Ágnes.

Kínai borvidékek, szőlőfajták

Így lehetséges, hogy a három vezető szőlőfajta szinte borvidéktől függetlenül a cabernet sauvignon, a merlot és a chardonnay, utána jön a cabernet gernischt (carmenere) és a pinot noir, végül néhány helyi fajta (beichun, crystal, frech wild, longyan, rose honey, tuo xian) zárja a sort.

A bordeaux-i fajták egyeduralma valószínűleg divat, mintsem tudatos szakmai döntés eredménye. Elképzelhetetlen, hogy egy ekkora országban, ahol minden borvidék más-más időjárási problémákkal küzd, ugyanaz a fajta mindenütt kielégítő minőséget produkáljon. A keleti részen, a tengerpart közelében például túl sok a csapadék, intenzív növényvédelmet kell alkalmazni, ami rengeteg permetezést jelent. Az ország északi részein extrém időjárási viszonyok uralkodnak, télen földdel kell betakarni a szőlőtőkéket, hogy kibírják a fagyot. Az ország középső részein pedig örökös vízhiánnyal küzdenek, ott meg ugye öntözni kell.

Nincsenek külön vörös- és fehérboros vidékek, mindenütt mindegyiket művelik, de a vörösbor egyeduralma megkérdőjelezhetetlen. A part mentén, Hong Kong felé haladva azonban egyre nagyobb szerepet kapnak a fehérborok, az ottani konyhához igazodva.

Hogy pontosan hány borvidék van Kínában, azt Herczeg Ágnesnek is nehéz lenne összeszámolnia, ugyanis gombamód szaporodnak. De alapvetően 8-10 fő borvidékről beszélhetünk, melyek az alábbi tartományokban találhatók: Hebei, Shanxi, Ningxia, Shaanxi, Gansu, Shandong, Xinjiang, Yunnan.

Kínai borvidékek Forrás: Google

Akkor most milyen is a kínai bor?

Arra a kérdésre, hogy milyen a kínai bor, van-e valamilyen sajátossága, egyedi íz- vagy illatvilága, Herczeg Ágnes szerint lehetetlen pontos választ adni. Kína olyan hatalmas, hogy nincs helye az általánosításnak. Gondoljunk bele, mekkora különbség van egy egri meg egy villányi bor között, pedig milyen kis ország vagyunk. Akkor elképzelhetjük, hogy mekkora különbségek lehetnek két kínai borvidék között.

Kínáról úgy beszélünk, mint egy országról, pedig Kína valójában rengeteg ország. Megvan, pontosabban alakul a maga Bordeaux-ja, Burgundiája, Toszkánája. Az igazán terroirspecifikus borok még nem jellemzők, de egyre fontosabb szempont, hogy milyen területről származik a bor, és olykor már a dűlő neve is megjelenik egyes palackokon. A talajok elég változatosak, Ningxiában például homokkő az alap, köves felszínnel. Az átlagos termés 7, 5 tonna hektáronként.

A méret a lényeg

Kínában a méret a lényeg. Csak a több száz vagy akár több ezer hektáros birtokok versenyképesek igazán. Ebből persze az következik, hogy több a játéktere a technológiának és az adalékanyagoknak, de azért szőlőből készül a bor. Mivel általában európai borászokat, tanácsadókat alkalmaznak, az európai normákhoz tartják magukat a szőlőültetvényen és a pincében is. A legnagyobb probléma inkább az, hogy sok helyen még nem nagyon figyelnek a higiéniára, e téren bőven van hova fejlődniük.

Vagy ott van a környezetszennyezés kérdése. Bár a legtöbb borvidék ott alakult ki, ahol élhető és kedvező az időjárás, vannak szőlőterületek indusztriális vidéken, ami fokozott odafigyelést igényel. Ugyanígy vannak próbálkozások a biotermesztés területén is, de nem ez a fő csapás, az biztos. Persze a méretek miatt a bortörvény is megengedőbb és kijátszhatóbb.

A méret a lényeg Forrás: AFP/Mehdi Fedouach

Egyébként maga a borkészítés rettentően bürokratikus. Sok borászatnál külön embereket alkalmaznak arra a feladatra, hogy az állami revizorokat kísérgessék. Egy érdekes adat a bortörvényből. Mondjuk készül egy bor Ningxia tartományban. A szőlő 75 százalékának kell az adott régióból származnia, és 85 százalékban kell az évjáratnak és a fajtának stimmelnie, amennyiben feltüntetik a palackon (ez a magyar bortörvényben mind 100% kell legyen).

Még mindig az import

Két tévhit tartja magát kőkeményen a kínai borral kapcsolatban. Az egyik szerint, ha a kínaiak elkezdenek bort inni, felisszák Európát, a másik, ha elkezdenek bort készíteni, olcsó boraikkal elárasztják az egész világot. Herceg Ágnes szerint azonban aggodalomra semmi ok. „A kínai borforradalom elsősorban a belső piac igényeinek kielégítéséről szól. A növekedés azonban nem olyan dinamikus, mint a gazdaság más területein, úgyhogy még mindig inkább az import a jellemző."

Másrészt a kínai bor már csak azért sem veszélyezteti az európai bor pozícióját, mert előállítása a plusz költségek miatt egyáltalán nem olcsó, és ezáltal nem is versenyképes”. A számok nyelvén mindez úgy néz ki, hogy 2011-ben például 1, 4 milliárd liter bor fogyott Kínában. Ennek 17, 4 százaléka volt import bor, amit 19 millióan, főleg a középosztályhoz tartozó városi réteg fogyasztott szeretettel. A többség (82, 6 százalék) viszont a hazait preferálta.

Néhány érdekes adat

Az Egyesült Királyságot megelőzve tavaly Kína vált a világ ötödik legnagyobb borfogyasztójává - derül ki a bordeaux-i székhelyű VINEXPO iparágat vizsgáló legújabb jelentéséből.
Az értékesített mennyiség 2006 és 2011 között csaknem megháromszorozódott, az előzetes becslések szerint tavaly már másfél milliárd palack fogyott. Ez a szám 2015-re hárommilliárd palackra nőhet, s ezzel Kína - az Egyesült Államok, Olaszország, Franciaország és Németország után - bebiztosítja helyét a világ vezető borpiacai közt.

A felmérés szerint a kínai fogyasztók évente fejenként 1,9-2 liter bort isznak, 90 százalékuk a vörösbort részesíti előnyben. Feljövőben van ugyanakkor a fehérboreladás is, mely 2006 és 2010 közt csaknem 20 százalékkal nőtt. Az importált borok csupán a fogyasztás 15 százalékát teszik ki, ezek ugyanakkor a kínai fajtáknál jóval drágábbak, így összesen a teljes értékesítés 40 százalékát adták. A jövőben az import növekedésére lehet számítani, 2015-re az Egyesült Királyság után már Kína lehet a világ második legnagyobb borimportőre.

forrás: Borászportál