Viszont halászlével teli gyomorral a halból kiszedett belsőségek -soha nem veszek hozzá, ha van benne, belekerül, ha nincs, nem- inkább macerának, mint finom tápláléknak tűnnek, ezért első körben próbáltam jutifalatnak elsózni, de az éhes, öt évig kóborlásból élő kutya elfordult a friss, illatos belsőségektől. Oké, akkor megeszik a pesti úri népek, és recept után néztem.
Rántsuk ki!
Leginkább erre épül az internetek népének megoldóképlete, hát nem rántom ki. Vagy pirítsam meg. Más recept pedig sehol sem akadt.
Meleg füst!
Ekkor jutott eszembe a halevő legnagyobb barátja a jó minőségű fűszerpaprika mellett: a meleg füst. Amihez még füstölő sem kell, elég egy mélyebb serpenyő, pár méter alufólia, némi cukor és egy marék rizs. A technológia részleteit a linken találják, a belsőséget 5 percig füstöltük alacsony lángon, majd a tűzről levéve még 10 percig hagytuk a füstben érni. (belsőségtartó rácsnak egy reszelőfedelű doboz tetejét hasznátuk, eléggé jó ötletnek bizonyult)
Eszelős, de annyira, hogy a halbelsőség lébe rakása innen nézve pazarlásnak tűnik.