Egy mellőzött kedvenc: a minyon

Tudja, hogy hívták eredetileg a minyont? És azt, hogy francia vagy magyar sütemény? Fogadjunk, azt sem tudják, hogy lehet zseniálisan finom is. Így érdemes otthon elkészíteni, sírógörcs és kicsapódott krém nélkül. Mert megéri otthon minyont sütni.

A mignon – vagy egyszerűbben minyon – a nevével ellentétben egy magyar sütemény, és Kugler Henrik cukrászmesternek köszönhetjük, aki az 1870-es években kezdte készíteni. Eleinte kuglernek nevezték (még József Attila versében is így szerepel), ez az 1910–20-as évek környékén változott mignonra (francia: apró, picike, aranyos), feltehetőleg Gerbeaud Emil svájci cukrászmester hatására, aki az 1880-as években vette át Kugler cukrászdáját.

Annyira finom. Annyira szép. Forrás: Táfelspicc

A rossz minyon rettenetes minyon. Olyankor (sajnos általában) ehetetlenül gejl, töményen margarinos. és az, hogy milyen ízesítésűnek mondják, sajnos gyakran köszönőviszonyban sincs a valódi, semmilyen, jellegtelen ízével. Jó minyont találni nehéz, majdnem annyira, mint somlóit, valószínűleg azért, mert legalább annyira macerás elkészíteni: tehát egy másik hagyományos magyar süteménynél újra beköszönt a cukrászdák spórolós, félmegoldásokkal precízen és alaposan kiegészített Frankenstein-változata.

Az alapok

Hagyományosan négyzet alakú, de lehet a rombusztól kezdve a félgömbön át sztegoszauruszos is, mondjuk ehhez már kipihent minyonmesternek kell lenni. Készülhet piskótából, hengerelt vagy omlós tésztából, szúrhatják, vághatják, egyenként tölthetik is. A töltelék is változatos, mivel lehet vajas, praliné, trüffel vagy egyszerűen lekvár is.

A bevonó általában fondant, amelyet hagyományosan olyan színűre festenek, ami harmonizál az ízesítéssel, vagy legalábbis utal rá, de szerintünk akár piros is lehet a citromos minyon, ha úgy tetszik.

A minyon tehát egy izgalmas sütemény, ráadásul pont akkora, hogy egy kávéhoz jólessen, de mégsem esik jól, vagy azért, mert nem finom, vagy azért, mert nem kapni.

Ugyanis hosszú és macerás a munkafolyamat, krémet kell főzni, piskótát sütni, pihentetni, hűteni, egyenként bevonni és újra hűteni. Az eltarthatósági idő a tölteléktől függ, de alapvetően két nap, ennyi idő után a fondant elfárad a hűtőben, és párás, fénytelen furcsasággá válik.

Házilag

A minyont nem érdemes kis adagban készíteni, mert macerás, és ha már dolgoznak vele, akkor legyenek kemények, mivel a jó minyonhoz idő, munka és jó alapanyag szükséges. Mi puncsosat készítettünk, és rózsaszínre festettük, hogy mi az összefüggés, csak tippelni tudunk (a rumaromás szeszesital/cukrászrum színe? Nyertünk?), de lelkesen színeztük házi céklaporral ilyen szépre. Házi fondant-t használtunk, amely ugyan nem olyan egyenletes, mint a delikát- és cukrászboltokban kapható ipari, de valamiért szeretünk házilag készíteni lehetőleg mindent. E nélkül körülbelül egy órával kevesebb munkát számoljanak.

Az alapkrémet (tojássárgája, tej, keményítő és vaj keveréke) persze bármivel ízesíthetik: a tej egy részét pótolhatják gyümölcsvelővel, adhatnak hozzá jó minőségű kakaóport, citromhéjat, de tölthetik egyszerűen trüffellel is, utóbbinál a vajat el is hagyhatják.

Minyon

Elkészítési idő: nettó 45 perc, bruttó 3 óra
Alapanyagok:

a piskótához:

• 6 egész tojás
• 120 g cukor
• 120 g liszt

a töltelékhez:

• 3 dl tej
• 3 tojássárgája
• 1 ek keményítő
• 4 ek cukor
• 1 vaníliarúd kikapart magjai
• 1 dl rum
• 1 mk kávé
• 1 narancs héja
• 300 g vaj

a bevonathoz:

• 2 ek lekvár
• 1 adag fondant
• fél mk céklapor
• opcionális: valamilyen díszítés (cukorgyöngyök, csokoládé, valami aranyos)

A piskótákhoz szétválasztom a tojásokat. A sárgáját világosra habosítom, a fehérjét a cukorral kemény habbá verem. Óvatosan beleforgatom először a habos sárgáját, majd kis részletekben az átszitált lisztet. Három részletben sütöm: 20x30 centis, sütőpapírral béblelt tepsibe (vagy gáztepsin nagyjából ilyen méretűre) simítom, és 180 fokra előmelegített sütőben egyenként 6-7 percig sütöm a lapokat. Kihűtöm, lehúzom róla a papírt és letakarom konyharuhával, hogy ne száradjon ki.

A krémhez a sárgáját, a keményítőt és a cukrot simára keverem. A tejet a vaníliával felforrósítom, folyamatos keverés közben a sárgájához adom (fontos a sorrend, különben a tojás kicsapódik), majd közepes lángon kevergetve sűrűre főzöm. Narancshéjjal és rummal ízesítem, langyosra hűtöm.

A vajat kihabosítom, és a langyos krémet kis részletekben hozzákeverem. Ha túl hideg a krémalap, a vaj kicsapódik, és ikrás, elég kellemetlen külsejű krémet kapok. Ezt meg lehet menteni még egy cukrászhackkel: gőz felett kicsit (tényleg kicsit) felmelegítem és újrahabosítom, és varázslat: homogén krémet kapunk.

A krémet két részre osztom, megtöltöm vele a három piskótalapot. Fél-egy órára fagyasztóba teszem, ezután könnyebb szeletelni és bevonni is.

A süteményt kockákra vágom, lehetőleg egyenlő nagyságúakra, ami nehéz, még mérőszalaggal is, de a próbálkozás mindenképp dicséretes. Ennél a pontnál akár le is fagyaszthatnak egy adagot belőle, így később csak a bevonás marad hátra, és nagyon fognak örülni, hogy ilyen előrelátók voltak. A lekvárt (most szamóca) 1 ek vízzel felforrósítom, és megkenem a minyonok tetejét, így a piskóta nem szívja magába a fondant-t.

A fondant-t óvatosan megmelegítem, hozzáadom a céklaport (vagy kakaót vagy más természetes színezőanyagot attól függően, milyen ízű a minyon), és hurkapálcára szúrva belemártom a süteményeket, rácson hagyom lecsepegni a felesleges bevonót róluk. Ekkor lehet díszíteni, ezután kihűtöm, amíg a bevonó megszilárdul. És kész a házi minyon, nem is volt olyan bonyolult, viszont kevés ennél finomabb nosztalgiasüteményt tudunk mondani.

Arcunk, arcuk, amikor először házi minyonba harapnak:

Forrás: