Ha gyűlöli a halat, nyomdázzon vele!

gyotaku, halnyomat
Vágólapra másolva!
Aki krumplinyomdázott már, pontosan tudja, miről lesz szó. Csak itt a krumpli egy hal, a technika pedig a gyotaku, amelynek segítségével japán halászok örökítették meg zsákmányukat a 19. században. 
Vágólapra másolva!

A gyotaku a gyo - "hal" és a taku - "dörzsölés" szavakból ered, ugyanis a hal egyik oldalát festékkel vonják be, majd erre papírt simítva nyerik az őskori leletekre emlékeztető képet.

A technológiát japán halászok fejlesztették ki, így örökítve meg a zsákmány méretét, akár fajtáját, majd a halat elfogyasztották, esetleg visszaengedték a vízbe. Ősi megoldás a mai horgászok halas fotóira, amelyeken kinyújtott karral tolják a zsákmányt a fényképezőgép lencséjébe, csak a gyotakuval esély sincs optikai csalásra, a nyomat akkora, mint a hal volt.

Mivel rengeteg halat eszünk, és ezek a halak pontosan olyan emlékezetes pillanatok fontos elemei, mint egy jó kapás, kipróbáltuk a technikát.

Az eszközök

Eredetileg shoji papír kell hozzá, ezt egyelőre nem sikerült beszerezni, így elsőre 110 grammos akvarellpapírral próbálkoztunk, ami sajnos nem elég lágy a háromdimenziós test körbesimogatására, de még mindig ez volt a legjobb alternatíva.

Festéknek vízbázisú linómetszethez való festéket vásároltunk, a tejfölsűrűségű állag és a vízbázis volt a két szempont. Azzal most nem törődtünk, hogy a festék ehető legyen, mert egyrészt a vízbázisú festék lemosható, másrészt mindkét halunkat meg is nyúztuk fogyasztás előtt, tehát a festékkel egyáltalán nem érintkezett a halhús.

Szükség van még ecsetre és pár, a halak méreténél nagyobb kartonra, ami munkafelületként szolgál.

A halak

Mivel soha nem készítettünk gyotakut és a papírunk sem volt kellőképpen lágy, két kifejezetten lapos halat, egy Szent Pétert és egy nyelvhalat vásároltunk. Későbbiekre a ponty, keszeg, kárász, naphal is jó alapanyagnak tűnnek.

A halat alaposan megtisztítom a nyálkától, hagyom megszáradni. Forrás: Táfelspicc
A száraz halat bekenem a festékkel. A mennyiséget ki kell tapasztalni, túl sok egybefüggő pacát, túl kevés halvány nyomatot eredményez.
A festékes halat tiszta felületre helyezem. Forrás: Táfelspicc
A papírt a halra simítom. Ahol már hozzáért a papír, nem mozgatom el a papírt, mert elkenődik a festék. Forrás: Táfelspicc
Izgi pillanatok. Forrás: Táfelspicc
Még több izgi pillanat. Forrás: Táfelspicc

Lehet keretezni

Lepényhal gyotaku. Forrás: Táfelspicc
Szent Péter hal gyotaku. Forrás: Táfelspicc

A végeredményen a hal elsőre észre sem vehető részletei, karaktere mutatkoznak meg. Minden egyes papíremelés után meglepő finomságok kerülnek elő, és a festés, simogatás során is újabb és újabb dolgokat tudunk meg a halakról. A technika részleges esetlegessége és irányíthatatlansága rendkívül szórakoztatóvá teszi a gyotakuzást.