A japánok agyonvernek minket halban

Budapesten sosem volt egyszerű jó halat enni - főleg ha nem akartunk kisebb vagyont otthagyni a kasszánál (mint például az évekkel ezelőtt bezárt Óceán Bar & grillben). A helyzet ezen a téren is változóban van: a nemrég megnyílt The Big Fish mellett a tavaly óta üzemelő Halkakas is várja a halra éhes közönséget. Harmadikként pedig megnéztük, hogy a méltán legendás Okuyamában hogyan készítik a makrélát. A vagyonokat most is érdemes előkészíteni.

Big Fish
VI. ker. Andrássy út 44.

A halas - és szinte kizárólag tengeri halas - gyorsétterem néhány hete nyílt az Oktogon mellett (az indiai gyorsbüfé helyén), és azonnal a közfigyelem fókuszába került, ami érthető: ilyen hely még nem volt Budapesten.

Sokféle friss tengeri halat ehetünk fesztelen körülmények között, a választékban van klasszikus fish & chips, halas vagy kagylós tészták, különböző fajtájú sült halak és saláták is. Hogy mennyire hiányzott a fővárosnak egy ilyen hely, jól mutatja, hogy a Big Fish hétvégén tele van, a konyha ennek megfelelően úszik: a negyedórát álltunk sorba, hogy leadjuk a rendelést, aztán harminc percet vártunk a sült makrélára és a tésztára. A fish & chips gyorsan kint volt, látszik, hogy azt pörgetik. Hétköznap is elmentünk, akkor nem volt tömeg, és a rendelést is gyorsan megkaptuk.

Mit ettünk? Fish and chips (1490 Ft), sült makréla (880 Ft/10 dkg), spaghetti alle vongole (1890 Ft).

Milyen volt?

A szombati látogatásunkkor a fish & chips egyenetlenül sózott, a három haldarabból kettő irdatlanul sós, a harmadik viszont (amelyik nem volt elsózva), élvezhetetlenül megszívta magát olajjal. A krumpli jobb kiadású mirelit, ennek egyik felére szintén rádőlt a sótartó. Mivel nem tudtuk eldönteni, hogy ez az embertelen sómennyiség hiba-e, vagy koncepció, kedden visszatértünk, amikor a hal és a krumpli is kellemesen sós és tökéletesen bundázott volt. Ekkor már azt is tudtuk élvezni, hogy a hal finom és lédús tőkehal, a remuládmártás pedig kellemesen semleges, jól illik a tőkehalhoz.

A makréla egyben sült, a hasüregben rozmaring és fokhagyma, mellé fokhagymás öntet. Nem rossz, de ez a hal (amelyet szerkesztőségünk egy emberként imád) annyira olajos, hogy elég nehéz elrontani, viszont kis ráfordítással a mennyekbe lehet emelni. A rozmaring és a fokhagyma itt fölösleges sallang, a makréla rettenetesen erős ízű, nem kellenek mellé más durva karakterek.

A spagetti tésztáját eltalálták, a sugo kellemesen csípős. Hihetetlenül egyszerű étel, és itt megadják neki azt a tiszteletet, hogy nem cifrázzák, hanem ezeken a szűk kereteken belül készítik el tisztességesen.

Halkakas
V. ker. Veres Pálné u. 33.

"Szóval a Zsuzsi, a Robi meg a Kriszti nyitott egy halbisztrót, a Halkakast, ahol őrülten finom halételekkel, kis pincészetek boraival, házi sörrel és szörpökkel várja a kedves vendégeket." Általában a világból ki lehet bennünket üldözni az ilyen cukiskodó szövegekkel, de a Halkakasnál ez nem zavaró: az egész hely olyan, mintha a barátaidhoz ülnél be egy ebédre, egyikőnk kifejezetten sajnálta, hogy nem a környéken lakik, mert ez egy tökéletes törzshely. Kedvesek az Ecseriről összeszedett bútorok és étkészletek, mindenki nagyon cuki, lelkes, jó a kávé, és automatikusan jár a csapvíz. Nagy pohárral.

Mit ettünk? Vegyes halízelítő egy főre (990 Ft), fish & chips (1500 Ft) pontyropogós ára külön 650 Ft.

Milyen volt?

A halas ízelítőről megoszlottak a vélemények, egyikünk szerint a füstölt hal avas mellékízű, másikunk ebből semmit nem érzett, és kifejezetten kellemesnek ítélte. A currys harcsapástétom félreértés: nem azért mert rossz, vagy rosszul lenne elkészítve, hanem a curry íze annyira erős és jellegzetes, hogy semmi nem marad a halból, amelyet annyira szeretünk, és amely miatt idejöttünk. A ropogós nagyon ropogós, pontyhoz képest meglepően semleges, ami az átlagfogyasztó pontyot fújoló természete miatt akár koncepció is lehet. Amit kicsit sajnáltunk, hogy a ropogóst szimpla morzsába forgatták, pedig egy reszelt házi morzsától vagy pankótól zseniális is lehetne ez az egyszerű fogás.

A fish & chips szuper: vaskos harcsadarabokból készült, ami a legjobb édesvízi megoldás erre az ételre, sőt nagyon jól áll a harcsának a fish & chips. Bundája ropogós, a halhús szaftos, a burgonya pontosan ugyanaz a jobbfajta mirelit, mint a Big Fishben. A hozzáadott remuláddal viszont valami baj van: hűtőízű, de ez ebben a közegben sokkal kevésbé zavart minket, mint amennyire zavarhatott volna.

Okuyama No Sushi
Cím: III. ker. Kolosy tér 5-6.

A Kolosy téri Okuyama No Sushi évek óta tartja magát a fővárosi eldugott japán éttermek csúcsán: semmi fakszni, egyszerű, kedvesen tornatermi berendezés, nagyon kedves és figyelmes kiszolgálás. Zöld tea ingyen jár az ebéd mellé akkor is, ha csak egy kis halat nassolni ül be az ember.

Mit ettünk? Sózott makréla grillen (2500 Ft).

Milyen volt?

Hibátlan. Őrjítő. Tökéletes. Négy darab, jó féltenyérnyi makréla, a bőre ropogósra sütve, a hús szaftosan hagyva. Semmi sallang, kaptunk mellé pár falat sózott uborkát, pár falat reszelt retket, mindkettő remekül frissítette föl az ízlelőbimbókat két falat között. Minden a makréláról szólt a tányéron, de amikor grillezett makrélát kérünk, erre gondolunk.

Most nem próbáltuk, de egyikőnknek ez az egyik kedvenc étterme, és ugyanitt a sült lazac szintén elképesztő. Lazactarkó sósan, amely a már régóta nagyipari édeshúsú disznóként tartott lazac olyan oldalát mutatja, amelyet kevesen ismernek, pedig milyen jó, ahogy a többi halétel is tökéletes itt.