Fizetne ötmilliót egy vacsoráért?

Emlékszik még a legmenőbb ünnepi vacsorájára? Arra, ahol valami különlegeset evett. Különlegeset és sokat. Érezte úgy a végén, hogy mindjárt kipukkad? Hogy mozdulni sem tud? Valahogy így érezhették magukat a legnagyobb lakomák résztvevői, és bár hiszünk a feneketlen magyar gyomorban, de hozzájuk képest ön valószínűleg csak annyit termelt be, mint egy epebajos veréb. De vajon egy rendes lakomát végig tudna enni?  

Midasz király halotti tora

Midasz király, az i.e. 8. században élt frígiai (ma Törökország) uralkodó életét mítoszok és legendák övezik, de azt biztosan tudni lehet róla, hogy hatalmas halotti tort ültek a temetésén. Az 1957-ben feltárt királyi síremlékből kiderült, hogy a száz gyászoló összesen 372, azaz fejenként minimum 3 liter bort és mézsört ivott meg a vacsora mellé.

A menüben találunk többek között friss fügét, kecskesajtot, spárgát, szölőlevélbe tekert mazsolás csirkét, köményes-ánizsos lencsés bárányragut és gránátalmalével és mézzel szervírozott karamellizált édesköménytortát is.

Forrás: AFP/Noel Celis

Egy tipikus római lakoma. Bármelyik.

Mézzel és mákkal hintett mormoták, tésztatojásba bújtatott fügemadár, vaddisznó gyomrába töltött rigók, boroshordóba pakolt osztrigák és rákok. Ez csak néhány fogás Petronius, az Augustus császár idején élt római író Satyricon című regénytöredékéből. Bár a mű fikció, a történészek szerint élethűen mutatja be, milyen eszement lakomákat rendezett anno a római elit.

Ott volt például az i.e. 1. században élt Vitellius császár, aki mulatságaira a birodalom minden részéből hozatott ínyencségeket, így csukamájat, flamingónyelvet, fácán- és pávaagyat is. A különleges koszt mellett a lakomák maximális szórakoztatást kínáltak, a vendéglátók mindent bevetettek az irodalmon, a szexen át a kegyetlen tréfákig. Elagabalus császár például azzal szórakozott, hogy ametiszteket, rubintokat, gyöngyöket rejtett az ételbe, amiket a kedves vendég meg is tarthatott törött fogaiért cserébe. Az ókori rómaiak több napos, orgiákkal egybekötött lakomáikkal tehát elég magasra tették a lécet, de nézzük, mit tudott az utókor.

Követek eledele

A középkorban ugyan a dőzsölésnek leáldozott, de a reneszánsz idején újra menő lett bőséges vacsorával és meghökkentő ételekkel szórakoztatni a gazdag vendégeket. V. László idején például ez a hétfogásos menüsor járt Franciaországban a magyar király követeinek:

„Az előétel igen szerény volt: pirítós kenyér, melyet hippokrasz nevű fűszeres borba mártogattak, ám rögtön ezután jöttek a nagyszerűnél nagyszerűbb étkek: pástétom hízott kappanból,vaddisznósonka, hét különböző fajta leves, … Különféle raguk következtek: fácánból, fogolyból, nyúlból, pávából, túzokból, vadlibából, hattyúból és különféle vízimadarakból, a szarvasról nem is beszélve. A ragukat számos egyéb étel, valamint leves kísérte. … a lakoma az „oiseaux armes” nevű fogással folytatódott, … e mellé is szolgáltak föl levest. … A következő fogás lepényekből, darioleból (apró, formázott, ezúttal édes süteményekből) és aszalt narancsból állt, … Jött az újabb fogás, a desszert: vörös hippokrasz, valamint „oublies” és „roles” nevű kekszek. … igen különleges volt az utolsó fogás is: cukorból megformált oroszlán, szarvasok, majmok, madarak, melyeknek karmai közé, illetve cserébe megint csak a magyar királyi címert helyezték el.”

Vatel utolsó munkája

1661-ben XIV. Lajos francia uralkodó tiszteletére több napos mulatságot szervezett pénzügyminisztere Nicolas Fouquet. A buli ugyan remekül sikerült, a ceremóniamester François Vatel azonban öngyilkos lett a végén. Azt hitte ugyanis, nem érkezik meg a hal. Hogy milyen lehetett a rendezvény? A filmben megnézheti.

Akklimatizálódni jó

A brit Akklimatizációs Társaság az eltérő éghajlatokról származó állatok és növények meghonosításával foglalkozott. 1862-ben Londonban tartott első gálavacsorájukon pedig fel is szolgáltak szinte minden különlegességet, amit csak össze lehetett vadászni a világból. Az előételek között akadt homár és bottarga (sózott, szárított, préselt halikra), a kilenc leves egyike madárfészekből, egy másik teknősből készült, a lazac, a pisztrángtatár és a vörösmárna mellett pedig még jó néhány halat kóstolhattak meg a vendégek. És ezzel még csak a vacsora harmadánál tartunk. A tisztelt Társaság tagjai főételként akár gőzölt kenguruhúst, vaddisznó sonkát, ökörnyelvet, kanadai libát vagy hondurasi pulykát is választhattak, és a több tucat desszertkülönlegesség között a hínárzselétől az ananász szorbén át az ausztrál kétszersültig mindenféle felbukkant.

Aki végigette az étlapot

Craig Claiborne a New York Times ételkritikusa 1975-ben egy aukción olyan kétszemélyes vacsorát nyert, amit bárhol a világon elkölthetett, és aminek összes költségét az American Express állta. A cég nyilván jobban járt volna egy egyszerű texasi tehenésszel, Claiborne és felesége ugyanis koruk egyik legdrágább és legmenőbb éttermét, a párizsi Chez Denis-t választották. A séf, Claude Mornay pedig különleges menüt állított össze a szerencsés párnak. Az öt órán át tartó 31 fogásos vacsora alatt az ételkritikus gyakorlatilag végigkóstolta az étlapot, de állítólag a kaviárból, libamájból, szarvasgombából és szalonkából is csak egy-egy falatot evett.

Bár az American Express 900 ezer forintot fizetett a mókáért (Claiborne nyilván a borfogyasztással sem szerénykedett), a gasztroíró nem volt teljesen elégedett a koszttal. Publikált is a Chez Denisről egy vegyes kritikát a New York Times-ba, ahová aztán özönlöttek az olvasói gyűlöletlevelek.

A politikus búcsúvacsorája

Miután kiderült, hogy előrehaladott prosztatadaganatával már nem élhet sokáig, François Mitterrand, egykori francia elnök megrendezte saját búcsúvacsoráját. 1995 szilveszterén harminc barátjával állt neki, hogy utoljára végigkóstolja Franciaország legmenőbb ételeit az osztrigától a libamájon át a kappanig. A vacsora fénypontja, az egyébként védett, kerti sármány nevű kismadár felszolgálása volt, amit Mitterrand és vendégei a hagyományoknak megfelelően fogyasztottak.

Az állatvédők és érzékenyek most inkább ugorjanak a következő lakomára.

A tradíció szerint ugyanis a verébméretű madarat befogás után megvakítva szűk ketrecben tartják, miközben fügével, szőlővel tömik, amíg el nem éri normál súlyának négyszeresét (körülbelül egy hónap alatt), majd Armagnacba fojtják, és 5-6 perc alatt forró sütőben készítik el. A madár felszolgálása után Mitterrand és barátai lepellel takarták le fejüket, hogy jobban koncentrálhassanak az hús ízére, és az madarat forrón, egészben vették a szájukba. A kerti sármány elfogyasztása körülbelül negyed órába telik, ezalatt a csontoktól a belső szervekig minden lecsúszik a gourmet torkán. Bár a kerti sármányból egy vendégnek szokás szerint egy jut, a haldokló politikus kettőt is megevett belőlük. Egy hét múlva halt meg.

A Világ Ínyencmesterei

A thai király kilenc Michellin-csillagos séf közreműködésével rendezte meg 2007-ben a Világ Ínyencmesterei nevű jótékonysági vacsoráját. A fejenként 5,6 millió forintot kóstáló vacsorára a világ 35 országából érkeztek az alapanyagok, és a tízfogásos menüben olyan ételek kaptak helyet, mint a libamáj crème brûlée tonkababbal kobemarha-tatár beluga kaviárral és osztrigával vagy a borjúpofa szarvasgombával. Bangkok legmagasabb felhőkarcolójában tartott vacsorán 25 vendég vett részt, akiknek a különleges koszt mellé természetesen különleges italkíséret is járt. Ennyi pénzbe azért ez is belefér.