Csöcsök és hamburgerek - megnéztük a Hooterst

hooters nyito
Vágólapra másolva!
Minket a hamburger érdekelt. Jó, a kisugárzások csak szakmailag. Kicsit emberileg. Milyen lehet a lényeg egy magát csöcsökkel hirdető helyen egy olyan országban, ahol a parlamentben, közép-, pláne felsővezetői pozíciókban elvétve találni nőket?
Vágólapra másolva!

Forrás: Táfelspicc

A Hooterst Amerikában, Floridában alapította hat üzletember, egy tönkrement night club helyén. Április elsején nyitottak meg, meg egyikük sem gondolta komolyan, hogy ez az elképzelés bejöhet, és ha tönkremennek, akkor legalább áprilisi tréfának elmegy a dolog. A hely nevét a bagoly jellegzetes hangját és a csöcsöt is jelentő szó után kapta, az étterem üzletpolitikája viszonylag egyszerű volt: csöccsel és forrónacival gyakorlatilag mindent el lehet adni, főleg, ha mindehhez hozzáveszik a kiszolgálólányok még Amerikában is kiemelkedőnek számító kedvességét. Jelenleg az Egyesült Államokban 460 Hooters működik, és a lánc már huszonhét országban nyitott éttermeket. A napokban itthon is megnyílt az első Hooters, aminek mi sem tudtunk ellenállni, tekintve, hogy nagyon a szeretjük a... ööö... hamburgert. Élménybeszámolók következnek a szerkesztőség tagjaitól.

"Valentina olyan profin süti le a szemét és néz oldalra munka közben, amit szívből irigylek. Nekem ez sose ment, és már soha nem fogom megtanulni, pedig gyakoroltuk is egy kicsit, miután megfigyeltem pincérnőnk szemmozgását.

- Jó a motorod.

- Hkkr. Kösz - nézek nyíltan a szemébe, röhögve.

Erről ennyit. Valentina a Gault Millau kalauzban a közvetlen és igyekvővel lenne elintézve, ami nekem tetszik, tökéletesen illik a hely kényelmesen közönséges hangulatához. Kényelmes a hatalmas papírtekercs az asztalon, bumfordi angol nyelvű poénok a kéztörlőn, és itt elfér az eszeveszett hangzavar. Harsány, tolakodó, mégis barátságos a hely, ahol minden pincérnő ész nélkül mosolyog és cukiskodik, kicsit talán sokat is, de az általános hazai felszolgálásiparban a több mosoly nem kevesebb.

Forrás: Táfelspicc

A hamburger lényegesen jobb, mint amire csúnya előítéleteim alapján számítottam (bár egyet rare helyett átsütöttek tévedésből). A hús karakteres és szaftos, a zsemle hozza a hamburgerzsemle édes, kalácsos karakterét, a külön felszolgált füstízű szósz a maga hanyattvágó egyszerűségével van teljesen rendben. Annyira füstízű, amennyire egy egész éjszakás grillezés után nem füstízű a hajam, de ide nem jus-t tesztelni jöttünk, hanem hamburgerezni, és ezeket az elvárásaimat kielégítették. A sült krumpli nem érdekel, az eddig ebben a közegben csak a Ringben tudott felvillanyozni, és a hamburgerhús a Manga Cowboyban vastagabb és ütősebb, de a Hooter's hamburgere szépen beállt a budapesti jó hamburgerek mellé. A csirkeszárny viszont jellegtelen, azt fájlaltuk egyedül."

Forrás: Táfelspicc


"A Hootersbe menni nőként komolytalan. Egyértelműen nem mi vagyunk a célcsoport, de ezzel nyilván nem rántom le a leplet a Liszt Ferenc térről. Cuki lányok, push-upos melltartóval - jó, biztos van, akinek csak sima -, kedvesen mosolyognak, hulahoppoznak(!) meglepetésszerűen, közben négy-öt féle sportcsatorna műsora fut. (Ezt egész pontosan nem értem, mert oké, hogy pasiknak van, de a csávó, aki idejön, nyilván a mellek miatt teszi, teniszt és baseballt otthon is nézhet.)

A felszolgálólány bemutatkozik, leül az asztalhoz és elmondja, hogy mi van az étlapon - miután kézbe adta az étlapot persze. Egyszerűen cuki az egész. A berendezés, a lányok, az egész esetlen műanyag-jelleg, az, hogy a csajokkal fényképezkedő férfiak nem merik megfogni a cicislányok vállát sem, csak idióta pózba merevedve, lehetőleg nem is érintve a testet vigyorognak - az általában a saját nőjük által elkattintott - gépbe.

Forrás: Táfelspicc


A hamburger jó, a szószok többsége műanyagsága ellenére is finom, a krumpli sem gáz, nem drágább a Liszt Ferenc téri átlagnál, kérdés, hogy a mellkirakás elég-e egy új, a dekoltázson kívül nem sok újat adó helyen hosszú távon. (És kérdés, hogy ha még egyszer elmennénk, akkor is tudnánk visongva nevetni a hulahoppon, a nedves szalvétának aposztrofált törlőkendőn és a bácsik bénázásán a kötelező fényképezkedésnél.)"

Forrás: Táfelspicc


"Alapvetően elégedett vagyok a hellyel, bár eleve nem voltak túlságosan nagy elvárásaim. A Hooters mindenütt ugyanazt a kicsit proli, de jó hangulatú, gátlások nélküli atmoszférát hozza - tehát tulajdonképpen a jóisten is a Liszt Ferenc térre teremtette -, a kiszolgálás feltűnően jól képzett volt, a genderszempontokkal meg foglalkozzon a Jezebel, meg a többi bölcsészújság. Nekem nem esetem ez a "leülök az asztalodhoz, és úgy veszem föl a rendelést, hiszen mind barik vagyunk" típusú kiszolgálás, de ez legyen az én bajom. A gyömbérből kifelejtett citrom miatt egy szó nélkül, mosolyogva cserélik az üdítőt, az utántöltős poharak tényleg utántöltősek, szinte szólni se kell, tényleg az van, hogy sikerült megértetni a lányokkal a Hooters egyik legfontosabb elemét, ami külön csoda, ebben az arrogáns pincérektől hemzsegő országban.

A konyha úszik, az ezzel kapcsolatos kommunikáció korrekt, a kínálat sztenderdeket hoz, amelyek nagyobbat durrantak volna, mondjuk, tíz éve: tisztességes hamburger, csirkeszárny, szendvics. A Philly Cheese steak szendvics nem az igazi, az ideális esetben marhahúst, karamellizált hagymát és rengeteg olvasztott sajtot (cheddar, provolone) tartalmazó szendvics itt 70%-ban száraz, mint a sivatag, sajtnak nyoma alig, a hagyma félig nyers - nem kell innen messzire menni, hogy ennél ezerszer jobbat kapjunk.

De összességében nem voltam elégedetlen."