Szóval... le szeretne fogyni

"Nagyon klassz ez a sok okoskodás a fehérjével, szénhidráttal, meg a többivel, de én csak le akarok fogyni pár kilót, arról mikor lesz már szó végre?" Most.

Amit eddig átvettünk, elsősorban arra volt jó, hogy minimálisan tisztába jöjjünk az alapokkal. Hogy hogyan működik ez az egész evés dolog, és mitől hízunk el, ha elhízunk. (Tartósan sokkal több energiát viszünk be az ételekkel, mint amit a szervezetünk fölhasznál, rossz arányban válogatjuk össze a tápanyagot.) Ebből ki lehet már találni, hogy mit kellene tenni ahhoz, hogy jól nézzünk ki a strandszezonra, vagy hogy negyvenöt éves korunkra ne legyünk minden szív- és érrendszeri betegség elsődleges rizikófaktorában, és a kettes típusú cukorbetegség küszöbén.

A dolog viszonylag egyszerű, pont az ellenkezőjét kell(ene) csinálni annak, amitől bezsírosodtunk. Tehát tartósan kevesebb kalóriát kell bevinni, mint amit felhasználunk, és ésszerűen megválogatni, hogy mit eszünk. Ez egyszerűnek hangzik, és nem szükséges hozzá szakmai felsőfok agysebészetből. Hacsak nem beszélünk valami komolyabb anyagcserezavarról vagy pajzsmirigybetegségről, a negatív kalóriaegyensúly és az ésszel összeválogatott étrend hosszú távon rendbe fogja tenni a rajtunk levő zsírt. A hosszú távon szókapcsolatra felhívnám a figyelmet, mert azzal valamiért nem szokás számolni, hogy az évek alatt fáradságos túlevéssel, nassolással, tévé/számítógép előtt dögléssel összehozott szalonna nem fog egy hónap alatt varázslatosan eltűnni. De kettő alatt sem.

Számoljunk egy kicsit: egy kiló zsír kb. 9000 kalória. Ennyi deficitnek kell lennie tehát ahhoz, hogy azt az egy kiló zsírt leégessük valahogyan. Ezt ráadásul úgy kell megoldani, hogy ne kezdjünk túlságosan drasztikus kalóriamegvonásba, mert akkor a szervezet védekezni kezd, és lassítja az anyagcserét (tehát elkezd ellenünk játszani) - ennek köszönhető például a dietetikus szakirodalomban jól ismert és agyontárgyalt diétás plató problémája: a túlságosa drasztikus diétánál szinte azonnal belassul az anyagcsere, és lehetetlen lesz leadni a fölösleget, normális diétánál pedig a második-harmadik hónap környékén jelentkezik ez a roppant elkeserítő jelenség. Szóval egy kiló zsír 9000 kcal, és csak a viszonyítás végett nézzük meg, hogy ez kb. mire elég: 15 óra könnyebb futás vagy úszás. 13 óra fallabda. 30 óra biciklizés. Hát többek között ezért nem árt türelmesnek lenni, ha belekezdünk.

A különböző megközelítések és iskolák abban az egy dologban kivétel nélkül egyet értenek, hogy a normális és fenntartható fogyás mértéke heti egy kiló. Ehhez vegyük hozzá, hogy amikor valakinek eszébe jut, hogy le kéne fogyni, akkor azért már jóval több van rajta annál, amit mondjuk egy vagy akár két hónap alatt le lehetne adni normálisan. Arról nem beszélve, hogy a heti egy kiló abban az esetben értendő, ha minden patent: szigorúan tartjuk magunkat az eltervezett étrendhez, mozgunk hozzá eleget, és viszonylag mázlisták vagyunk az anyagcserénket illetően. Az esetek jelentős részében a fogyás mértéke simán ingadozhat a heti 0,5-1 kiló között, és az az egy kiló sokszor nem is mindig csak zsír (bár ebben már nagyon éles viták vannak az öregsulis, és az újabb, például szakaszos böjtölésekkel dolgozó megközelítések között, ezekről még lesz szó).

Ráadásul, ha biztosítottuk a tartósan negatív kalóriamérleget, van egyéb tennivaló is, amit sajnos szintén nem lehet megúszni, és ami tulajdonképpen pár fokkal nehezebb is. Össze kell válogatni, hogy mit ehetünk, és mit nem. A diéták - köztük az elképesztő fogyásokkal kecsegtető csodadiéták, amivel az a cuki színésznő is olyan ügyesen lefogyott az új filmjéhez - egyik nagy előnye, hogy ha az ember csinálja őket, akkor működnek. Pontosan azért, mert minden egyes diéta, a káposztalevestől kezdve a kilencvennaposon és a bécsin át a vérprofik által végzett ciklikus ketogén diétáig rákényszeríti az embert a táplálkozási szokásainak a rendbetételére. Vagy nem kényszeríti rá, és akkor nem beszélhetünk diétáról. Az egymillió diéta persze egymillió megközelítést hordoz magában, és ezek között vannak működőképesek, meg kevésbé működőképesek, de abban mindegyik megegyezik, hogy az addig körülbelül nulla tudatossággal táplálkozó emberek legalább valamennyire odafigyeljenek. Ez az odafigyelés önmagában garantál némi sikert, bár általában nem sokat, és rosszul megválasztott diéta esetén semmiképpen nem annyit, amennyi lendületet adna az embernek a továbbiakhoz.

Ha tehát elhatároztuk, hogy szeretnénk leadni pár kiló zsírt, a legjobb, ha már az elején tisztázunk magunkban pár dolgot, mert különben sírás lesz a vége:

• Sokáig fog tartani (annál a két hétnél biztosan tovább, amire be szoktak rendezkedni az emberek).
• Nem létezik olyan diéta, ami azt követően is működik, hogy abbahagytuk, és
  visszatértünk a jól megszokott túlzabálós ritmusunkhoz.
• Testmozgás nélkül még sokkal lassabban fog menni a dolog, mint egyébként - már ha
  egyáltalán sikerül bármit összehozni úgy.
• Nincsenek csodaszerek, amik önmagukban elvégeznék helyettünk a munkát. Ez talán
  triviálisan hangzik, de jelenleg a fitnesz és a diétaipar nem azért sok milliárd dolláros
  üzletág, mert az emberek az ilyen trivialitásoknak túlságosan a tudatában lenének.
• A negatív kalóriamérleg egyáltalán nem feltétlenül jelent éhezést, sőt: a legtöbb normális
  diéta esetében elő nem fordul ilyesmi (bár, meg kell hagyni, olyasmi sem, hogy vasárnap
  az ebéd után nem tudunk fölkelni komolyabb infarktus kockázata nélkül).

Folyt. köv.

Eddigi diétás cikkeink:

1. rész: Miért éhezünk, miközben zabálunk?

2. rész: Nem a zsír hizlal

3. rész: A glikémiás index