Bárány, tojás, kalács és a tojó nyúl

Vágólapra másolva!
A húsvét a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, de már jóval Krisztus előtt is ünnepeltek ebben az időszakban: a természet ébredését. A legtöbb rítus eredete összemosódik, az ünnepkör hagyományai így tulajdonképpen az ősi- és a keresztény szokások összeolvadásai. Miért éppen a sonka, tojás és a kalács összetételtől leszünk rosszul húsvétkor? Hogy jön ide a nyúl?
Vágólapra másolva!

A húsvétot a kereszténység elsőszámú ünnepének is tekintik, mert Jézus feltámadása a legnagyobb csoda a vallástörténetben. Eredetileg zsidó vallási ünnep, az egyiptomi fogságból való szabadulás ünnepe volt, a húsvéti ételek nagy része Jézus halála után mégis elsősorban Krisztust szimbolizálja. A hagyományosan asztalra tett bárányhús például a magát az emberiségért feláldozó megváltót jelképezi, aki magára vette az összes bűnt és a bűnösök helyett halt meg - úgy, mint a már az Ószövetségben is sűrűn felbukkanó áldozati bárány.

Ábrahámot például már jóval Krisztus előtt próbára tette Isten, amikor azt kérte tőle, hogy Izsákot, egyszülött fiát áldozza fel neki élő áldozatul. Ábrahám - nyilván nagy kínok között-, de majdnem engedelmeskedett Isten akaratának, ami elég is volt ahhoz, hogy bebizonyítsa a hűségét; Isten visszakozott és küldött egy áldozati bárányt a halálra rémült Izsák helyett. Ahogyan a kos leölése megmentette Izsákot a haláltól, Isten báránya, Krisztus saját halálával az emberiséget váltotta meg.

Annak pedig, hogy Magyarországon a bárányhús szerepét már rég átvette a sonka, egészen prózai oka van: a téli disznóvágáskor füstre akasztott sonka pont szépen összeért a böjtidőszak alatt.

Locsolás csendesítésre

A böjt hamvazószerdával kezdődik - idén február 22-re esett - a keresztények negyven napig egyáltalán nem ettek húst nagyszombatig - 2012-ben április 7. A nagyhéten már csak legfeljebb napi háromszor ettek és egyszer laktak jól, a legszigorúbb böjti nap a nagyszombat előtti nagypéntek, Krisztus kereszthalálának napja volt. Az ünnepre való felkészülés ideje volt ez, Jézus negyven napos pusztai böjtjére emlékezve (itt kísértette meg többször a gonosz és ezután a böjt után kezdett el tanítani). Az önmegtartóztatás mára jelentősen szelídült, jellemzően a pénteki és nagyhéti húselhagyás maradt meg a vallásos családokban.

A tavaszi időszak a természet felébredésének és újjászületésének ünnepe. Ezek egyik legősibb szimbóluma a tojás is az asztalra kerül. A kereszténységben is feltűnik a remény, az élet és a feltámadás jelképeként, de a magyar néphagyományok szerint a családtagoknak együtt kell elfogyasztaniuk egy tojást, hogy később mindig visszatérjenek egymáshoz.

Az elsősorban húsvét hétfőn szerepet kapó színezett, főleg piros tojások eredete kétséges. Egy felfogás szerint Krisztus vérét szimbolizálja a festék, de régen védőerőt is tulajdonítottak a piros színnek. A locsolkodás okaiként is többet említenek; a Magyar Néprajzi Lexikon szerint egy ősi katartikus rítus keresztényiesített formája. A víz tisztító és megújító erejében régóta hittek, de eredetének egyházi magyarázata részint a keresztelésre utal. Emellett két legendára: egyik szerint a Jézus feltámadásán örömködő jeruzsálemi asszonyokat a zsidók locsolással igyekeztek elhallgattatni, a másikban a sírt őrző katonák öntötték le vízzel a feltámadás hírét vivő asszonyokat, szintén csendesítésképpen.

Nyúl és tojás

Az érthetetlenül tojást tojó nyúl szerepe sem tejesen világos az ünnepkörben. Egy magyarázat szerint a nyúl tulajdonképpen galamb volt, de a germán Ostara, a tavasz istennője nyúllá változtatta haragjában; emiatt tojhat tojást. Emellett a nyúl szaporasága miatt az új élet jelképe, a tavasszal a kerteket elárasztó nyulak pedig nyilvánvalóan jelezték a gazdáknak a tél elmúltát. A gyerekeknek pedig talán egyszerűbb volt egy új állattal előállni, amelyik tud hímes tojást rakni, mint az évközben színtelen tojást tojó tyúkokra fogni a pirosat.

Jankovics Marcell Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar rajzfilmrendező, grafikus, könyvillusztrátor, kultúrtörténész, író. Jelkép-kalendárium című könyvéből további magyarázatokat is találhatunk a nyúl és tojás kapcsolatára.

Jankovics határozottan elutasítja a nyúl-tojás félrefordításon alapuló összekötését. (Solymossy Sándor néprajz-kutató állítása szerint félreértés vagy naiv népi etimológia lehet a háttérben, miszerint a németek körében húsvéti jelkép gyöngytyúk nevét (Haselhuhn, Hasél) hozták kapcsolatba, majd keverték össze a nyúléval (Hasé).

A kalendárium írása szerint a nyúl kis csokibarna bogyói egyébként is pralinéra, apró csokoládétojásra emlékeztetnek, emellett a nyúldrazsét ették régen, mert hittek benne, hogy meggátolja a nem kívánt terhességet. A vallásos háttér pedig a kereszténység előtti időkben született naptári összefüggésekre alapul. A nyúlnem képviselője, a mezei nyúl (Lepua) a szűz vadász- és holdistennő Diana állata volt. A nyúl az égbolton is látható, mint csillagkép és mint holdállat, a holdistennő "arcának" a foltja.

A Hold domborzati foltjaiban a világ legkülönbözőbb részein láttak és látnak nyulat, például a Dél-afrikai hottentották, Kelet Afrikai egyes bantu törzsei, az egyiptomiak, de még a kínaiak és az indiánok is.

A húsvét időpontja pedig a holdjáráshoz igazodik - a tavaszpont utáni első teliholdat követő vasárnapra esik. A Hold nyúlfoltos képe húsvét hétfőn emiatt mindig tojásdad alakú, arca a telihold után ekkora már fogyóban van ugyanis. Jankovics Marcell szerint tehát a húsvéti tojás, amin a nyúl (árny)képe díszlik tulajdonképpen a fogyó Holdat jelképezi.