A félelem teszi a krumplit a bal oldalra

Rögeszmékkel élünk; akad kötelező mozdulatsor az evéshez és iváshoz kapcsolódóan is elég. Hasonló szokások ezek, mint a szerencse-kosztüm/zokni/bugyi viselése vizsgák alatt vagy az, hogy egyesek csak jobb lábbal hajlandóak kilépni az ágyból. A pszichológus szerint minden rögeszmének ugyanaz az eredete: a félelem. A félelem forrása viszont a legtöbb esetben nem egyértelmű, a rögeszme csak egy tünete egy - akár teljesen más alapú - problémának. Nem kell azonnal szakemberhez fordulni, gondolkodni és a félelemmel szembeszállni viszont lehet és üdvös.

Minden kényszeresség biztonságérzetet ad - magyarázza dr. Matthaeidesz Zoltán pszichológus, pszichoterapeuta. A szokások ugyanis komfortérzetet adnak, mivel eltűnik a kiszámíthatatlansági tényező, ha mindent mindig ugyanúgy csinálunk. Sokan például minden esetben ugyanannyi korty vizet isznak, a kortyok számának kialakulását azonban már nem tudják visszaidézni.

Van, aki 15 éve ugyanabból a bögréből issza a reggeli teát, gyanakvással figyeli azokat az embereket, akik megisszák a kovászos uborka levét és ideges lesz, ha valaki nem tud rendesen üvegből inni, kiszívja a levet vagy megcápásítja azt.

Cápásítás: A cápásítás akkor jön létre, ha a szájból visszaáramlik ivás közben az ital, törvényszerűen magával hordozva az ételmaradékokat is.

Magas és mély - gyümölcs és sztracsi

Néhányan a levest csak tűzforrón hajlandóak megenni, egy másik tábor éppen a langyos levesre esküszik. Többen a legjobb falatot igyekeznek a végére hagyni, még akkor is, ha addigra egy teljesen kihűlt és/vagy száraz (már nem a) legjobb falat lesz belőle. Találtunk olyan tesztalanyt, aki a szilárd ételeket lehetőség szerint villával pépesíti, az egységes piszkosszürke elegyet pedig rágás nélkül belapátolja. Van, aki retteg a nagy falatoktól, és többen szeretnek csak villával enni.

Egy kisebb csoport csak a saláta hozzávalóit csoportosítja az evőeszközre igazságosan, más minden ételt egységes adagokra választ és úgy kanalaz.

Többen említették, hogy nem esznek semmit, amiben a zöldség hullámpalára van vágva (egyes mirelit termékeknél - répa, burgonya - használják elsősorban a hullámos vágást), de akad olyan is, akit a kockára vágott sajt idegesít. Többen jelezték azt is, hogy kifejezetten kényelmetlenül érzik magukat, ha a kenyér széle nincs megkenve vagy a paradicsom nem cikkelyekre van vágva. A tükörtojás és a tejbegríz a legmegosztóbb ételek a tapasztalat szerint. A sárgáját a végére hagyók állnak szemben a trancsírozókkal a tojás esetében, a tejbegrízevés két nagyobb csoportja a grízt a feltéttel összekeverőkből és a felszínre különösen ügyelőkből áll.

Talán a legkülönösebb étkezési szokás egy fiatal nőé: fagylaltot csak úgy eszik, ha egy gyümölcsös és egy nem gyümölcsös gombócot nyalhat egyszerre. A magyarázat szerint olyan ez, mintha a gyümölcsös fagyi lenne a magas magánhangzó, a többi a mély. A terítésre is jutott rögeszme; van, aki a köretet csak a tányér bal oldalán hajlandó elviselni.

Szokás kontra rögeszme

Matthaeidesz Zoltán is számolja a kortyokat, de állítja, ha egy kútnál vízért állna sorba, nem kellene várnia senkinek, amíg ő megissza a megfelelő számú korty vizet. Szerinte a bohókás szokásokat éppen az különbözteti meg a rögeszmétől, hogy a rögeszmés ember már nem maga uralja a cselekedeteit, hanem a szokások uralják őt és a mindennapokat.

A kényszeresség legjobb ellenszere a pszichológus szerint az, ha szembenézünk a félelmekkel. Ennek alapfeltétele a normálistól eltérő viselkedés felismerése. Matthaeidesz szerint éppen a felismerés és beismerés ütközik akadályokba általában, mert hajlamosak vagyunk mindent megmagyarázni. A leggyakoribb kifogás az, hogy mivel a szokás nincs hatással más életére, nem is kóros.

Amíg pedig saját magunknak és másoknak is akad magyarázatunk mindenre, ragaszkodunk a cselekvéshez és nem is tudunk tőle megszabadulni. Azonnal hívjuk fel a figyelmét a környezetünkben élőknek, ha kényszeres viselkedést látunk és hallgassuk meg a körülöttünk élőket a saját szokásainkról - javasolja a szakember.

A rögeszmék alapját ugyanakkor nehéz visszakeresni, mert az emberi agy folyamatosan asszociál, azt pedig, hogy az egyes emberek agya miképpen működik, rengeteg dolog befolyásolja - magyarázza Mattheidesz. A társadalmi szokások például ugyanúgy alakíthatnak a gondolkodásmódon - így az asszociációs rendszeren is -, mint a tanult és örökölt viselkedésminták. Egy elenyészőnek tűnő rossz élményből adódóan is alakulhat ki viselkedési zavar vagy akár fóbia is, mivel az agy összekapcsolhat szinte mindent a félelem gyökerével.

A rögeszme maga tehát egy tünet, így a tünettel kell szembenéznünk, amellett, hogy elkezdünk azon gondolkodni, hogy mi lehet a kiváltó oka. Az apróbb kényszeres szokások esetén nem szükséges azonnal szakemberhez fordulni, de érdemes például direkt több vagy kevesebb kortyot inni a megszokottnál, szándékosan elforgatni a tányért, hogy ne a preferált helyen legyen a köret, csak gyümölcsfagyit enni és megpróbálni lenyelni a kocka alakúra vágott sajtot vagy megkóstolni az uborkalevet.

Válasz egy rögeszmére

Szerintünk a kovászos uborka leve kifejezetten ajándék. Ezért az uborkalé ivóit furcsán méregetőknek üzenjük: a lé amellett, hogy finom és üdítő hatású, székrekedés ellen is hatásos.

Így készül az uborka és a leve:

Alapanyagok:

2 kg közepes kovászolni való uborka

6 dkg só

1 szelet kenyér

2 csokor kapor

1 fej fokhagyma

Az uborkákat alaposan megtisztítom és levágom mindkét végüket. Mindegyik uborkát hosszában bevágom úgy, hogy egy fél centis rész maradjon az egyik végén. Egy nagy befőttes üveg aljába teszek egy csokor kaprot. A kaporra teszem az uborkákat és ráteszem a megpucolt fokhagymagerezdeket. A tetejére kerül a másik csokor kapor. Felöntöm annyi sós meleg vízzel, hogy teljesen ellepje az uborkákat, a tetejére kenyérszeletet teszek. Az üveg tetejét egy kistányérral lefedem és kiteszem a napra. Melegben három nap alatt elkészül. A kész uborkákat kiveszem az üvegből és egy jól zárható dobozba vagy üvegbe teszem és felöntöm a saját levével.