A lencse

alapanyag, lencse
Vágólapra másolva!
Noha a magyar konyhában a lencsének elsősorban a téli konyhában van kitüntett szerepe, ha túllépünk a főzelék és leves párosán, még az itthon népszerű barna lencséből is egész évben fogyasztható ételeket lehet készíteni, nem is beszélve a világszerte népszerű más lencsefajtákról.
Vágólapra másolva!

A hüvelyesek családjába tartozó lencse az egyik legmagasabb tápértékkel rendelkező növény, amit évezredek óta fogyasztunk, nem véletlenül: igénytelen, mindenütt könnyen megterem, és tápláló. Elsőrangú szénhidrátforrás, és mivel növényhez képest magas a fehérjetartalma (100 gramm lencse 26 gramm fehérjét tartalmaz, amivel a szója és a kender után a harmadik a növények közötti proteinversenyben) vegetáriánusok számára nélkülözhetetlen alapanyag. Ráadásul a lencse aminosavprofilja teljesebb a babnál és a borsónál, ami azt jelenti, hogy több olyan esszenciális aminosavat is tartalmaz (pl. izoleucin és lizin), amit a szervezet magától nem tud előállítani. Magas az A-, B1- és folsavtartalma. Ráadásul sok jó, alacsony glikémiás indexű szénhidrátot (100g-ban 56g) és rostot tartalmaz, emiatt például cukorbetegek is fogyaszthatják, szemben az olyan szénhidrátforrással, mint a fehér rizs.

Barna lencse

Ez az, amit itthon általában lencseként ismernek. Szemei közepes méretűek, barnászöldes színűek. Mivel hosszan fő, és keménységét jól tartja, ideális salátának, de olyan levesekbe is, amiket többször újra szeretnénk melegíteni. Nem árt vigyázni vele, mert ha túlfőzzük, egy pillanat alatt szétesik, és csak sűrítésre lesz alkalmas. Tizenöt percnél tovább nem kell főzni, áztatni felesleges.

Zöld lencse (Puy-i lencse)

A francia Le Puy régióban megtermő, AOC minősítéssel rendelkező eredetvédett lencse, mely kedvelt tulajdonságait a termőterület jellegzetességeinek, a vulkanikus talajnak köszönheti, (bár az utóbbi években sikerrel termesztettek Olaszországban, sőt Észak Amerikában ilyen lencsét, ezeket az eredetvédelem miatt nem árulhatják Puy-i lencseként). Gazdag földes íz jellemzi, és főzés után is megtartott, harapós állag.

Fehérlencse (Elefántcsont lencse)

Hántolt fekete lencse, Indiában urid dalként ismerik. Íze és állaga sokkal lágyabb hántolatlan társainál, átmérője nem éri el a fél centit. Lágy voltának köszönhetően könnyen törik és mállik, remekül használható levesek, főzelékek és raguk sűrítésére.
Hagyományosan India déli régióira jellemző a használata.

Forrás: [origo]

Fekete vagy beluga lencse (urad dal)

Apró, fényes, fekete színű szemek, innen kapta a nevét is: sokak szerint megfőzve megtévesztően hasonlít a beluga kaviárra. A keményebb fajták közül való, alakját megőrzi főzés után, nem esik szét. Salátának ideális. Köretként halhoz, szárnyashoz és vadhoz ajánlható.

Ázsia déli részein roppant népszerű, sok helyen húshelyettesítőként használják. Mivel nagyon könnyen, és hatékonyan szívja föl az ízeket, kedvelt raguba is. A mentával és a friss korianderrel remek párost alkot.

Vörös lencse (Masoor Dal)

Vöröses, narancs színű, nagyon apró szemű, áztatást nem igénylő könnyen puhuló lencse. Földes íze van, krémes állaga, paradicsommal, darált húsokkal, vagy krémlevesbe jó választás, nagyon gyorsan fő, még gyorsabban szétesik.