Kislexikon

 

álkantharosz
A hellenisztikus fém-kantharoszok mintájára kialakult kerámiaedény, amely a Közép-Duna-medencében a Kr. e. 3. században terjedt el. Gyakori jellemzője a perem fölé felhúzott fülek zoomorf (állatalakot utánzó) megjelenése.

boiusok
Kelta törzs. Egy részük Kr. e. 400 körül Észak-Itáliába vándorolt, ahol 200 évvel később, Kr. e. 193-ban végleges vereséget szenvedett a rómaiaktól, és Pannonia északnyugati részébe költözött. Utóbbiak egy csoportja a helvétekkel visszajutott Galliába. Nevük Bohémia (Csehország) nevében maradt fenn.

diffúzió-elv
A régészetben (etnológiában) alkalmazott elmélet, amely az evolucionzmussal szemben minden technikai újítást vagy kulturális változást egy vagy több, földrajzilag meghatározható kiinduló ponthoz köt. Az európai őskor kutatásában meghatározó jelentősége volt V. G. Childe diffuzionista elméletének.

helvétek
Kelta törzs, amelynek hazája a Svájci-felföldön, az Alpok és Jura-hegység között volt. Kr. e. 58-ban, germán támadásoktól fenyegetve, Galliába vonultak, Caesar azonban legyőzte és visszatelepítette őket eredeti területükre. Nevük Svájc latin nevében (Helvetia) maradt fenn.

Hésziodosz-féle aranykor-mítosz
Az antikvitásban arra az időszakra vonatkozik, amikor Kronosz uralma alatt az emberiség büntetlen, boldog és gondtalan állapotban élt. Hésziodosznál, Ovidiusnál az aranykort az ezüst-, a réz-, és a vaskor követte.

kantharosz
Ivóedény, amelyet a perem fölé magasan felhúzott fülek jellemeznek. A forma hellenisztikus eredetű, egyik legszebb kárpát-medencei példája a szobi kelta temetőből (Kr. e. 3. század) feltárt görög bronzkantharosz.

koiné
Görög eredetű szó (közösség). Régészeti értelemben kulturális és művészeti keveredést jelent, amely két vagy több gyökerű, adott térségre és korszakra jellemző keverékkultúrát, illetve -művészetet hoz létre.

La Tene kultúra
A Kr. e. 5. században kialakult és a kontinentális területek rómaiak által történő elfogalásáig létező késő vaskori kultúra, amely a kelták tárgyi hagyatékát jelöli. A névadó lelőhely Svájcban, a Neuchateli-tó partján van.

latenizálódás
Az a folyamat, amelynek során a nem kelta eredetű népek átveszik a kelta kultúra tárgyi és művészeti elemeit, a kelták anyagi műveltségét.

metus Gallicus
A gallok által kiváltott pánik a rómaiak körében.

Paul Reinecke (1872 - 1958)
Német ősrégész. Nevéhez fűződik a bronzkor és a vaskor alapvető, és módosított formában ma is használt periodizációjának kialakítása.

radikarbon-forradalom
A radikarbon-kormeghatározás kidolgozásával (W. F. Libby, 1949) lehetővé vált a szerves eredetű szenet tartalmazó régészeti jelenségek, egyes esetekben leletek abszolút korának meghatározása. Az elsősorban az egyiptomi kronológián alapuló hagyományos régészeti időrend adataihoz képest az új módszer révén jelentősen idősebb dátumokhoz jutottak a bronzkorban és az azt megelőző időszakokban. Ez az ősrégészet egészére kiható nagy horderejű változás jelentette az első radiokarbon-forradalmat.

senonok
Kelta törzs, amelynek egy része elvándorolt Galliából a Kr. e. 5. század végén és az Adria itáliai partvidékén telepedett meg. A Kr. e. 1. századból, a mai Yonne megye (Nyugat-Burgundia) területéről ismertek. Nevük Sens városának elnevezésében maradt fenn.

szinkretizmus
Különböző kulturális vagy művészeti törekvések, jelenségek keveredése, ötvözése.

szkíták
Iráni eredetű nomád nép, amelyet Hérodotosz (Kr. e. 5. század) leírásából, továbbá a Pontus vidéki szetyeppék régészeti hagyatékából ismerünk. Régészeti hagyatékukat a Kr. e. 6. századtól figyelhetjük meg a Kárpát-medence keleti felében (pl. Tápiószentmárton, Szentes-Vekerzug).

toposz
Görög eredetű szó, magyar megfelelője: közhely. Gyakran használt történeti, irodalmi, zenei, képzőművészeti kifejezést jelent.

történeti kelta vándorlás
A kelták ókori forrásokból (elsősorban Pompeius Trogus és Titus Livius), illetve régészeti adatok alapján rekonstruálható, a Kr. e. IV. század elején történt elvándorlása Galliából (Champagne zónájából) Észak-Itáliába, illetve keletre, a Kárpát-medencébe, majd tovább a Balkánra, illetve Kis-Ázsiába.

tumultus Gallicus
A rómaiak félelemkomplexusa, lásd még: metus Gallicus.

timor multus
"Erős félelem" (latin).

vocontius
Kelta törzs, amely a mai Provence területén élt. Területükön vezetett át az egyik legfontosabb kereskedelmi útvonal Gallia és Itália között. Legjelentősebb városuk Vasio (a mai Vaison) volt.