'56-os filmtekercsek

Vágólapra másolva!
 
Vágólapra másolva!

Révész Béla:

"A nemzeti felkelésről megkezdett dokumentumfilmet folytatni kell..."

részlet


Az 1956 decemberében megindult és az 1963-as nagy amnesztiáig tartó megtorlás a hatalmat megszerző, majd megszervező Kádár-vezetés és az ellenállásból apátiába süllyedt társadalom viszonyát volt hivatva vitathatatlanná és változtathatatlanná tenni. Az új hatalomnak - benne a politikai rendőrségnek - azonban saját magára nézve is voltak megoldandó problémái. A hatalmat önmagához, pontosabban közvetlen előzményeihez való viszonyában mindenekelőtt az a kérdés izgatta, hogy vajon hol hibázott. A kritikai önreflexió természetesen nem a társadalmi és politikai rendszer antidemokratikus mivoltát vagy a társadalmi ellenállás valódi motívumait, okait kívánta feltárni. Sokkal inkább arra volt kíváncsi, milyen körülmények, milyen jelenségek információi kerülték el a figyelmét, amelyek felderítése, megelőzése, elhárítása kezelhetővé tette volna számukra 1956 októberét. Tulajdonképpen önmaguk diszfunkcionális működésére keresték a választ, amely magyarázat kereteit saját állambiztonsági tevékenységi körükön belül húzták meg.

A számtalan jelentés, beszámoló, elemzés és értékelés között akad egy terjedelmesebb összeállítás, amely négy kötetben (ön)dokumentálta a történteket /Az 1956. évi magyarországi ellenforradalom az állambiztonsági munka tükrében I-IV./. Ennek második kötete informál "az 1956. évi külső és belső ellenséges erők tevékenységéről, továbbá olyan tényekről, eseményekről és jelenségekről, amelyek az ellenforradalom előkészítését célozták, és operatív, állambiztonsági szempontból jelentőséggel bírtak". A nagy mennyiségben összegyűjtött információhalmaz vissza-visszatérő eleme a művészeti vonalon belül különös érdeklődéssel kísért filmes szakma, amely felé - vallja be önkritikusan az anyag - nem kellő (még inkább: nem későbbi súlyának megfelelő) figyelemmel fordult a belső reakció elhárítási (IV.) osztály. Ilyen, intézkedés nélkül maradt információk között említi az anyag például azt az 1956. január 21-én keltezett jelentést, mely szerint Földes Péter újságíró, a Belkereskedelmi Minisztérium tisztviselője elmondotta:

...a "megbélyegzett" újságírók most háttérbe vonultak. Csoportjuk és kollegalitásuk nemcsak újságírókra, hanem politikusokra is vonatkozik. A helyzet ma átmeneti, és a sajtóhoz és rádióhoz vissza fognak jutni - bármi áron. Nagy Imre szempontjából jelentős területnek tartotta a Rádiót, a filmet, a sajtót és az MTI-t, valamint a Lapkiadó Vállalatot és a különböző könyvkiadókat. Ők most - a kiszorított "újságírók" - főleg a színházi és filmvonalra mentek rá, ahol segítségükre van Szász Péter, Halász Péter és Bacsó Péter.

Operatív értéke majd a Politikai Nyomozó Főosztály számára lesz ezeknek az információknak, de már nem a megelőzés és elhárítás során, hanem a megtorlások forgatókönyveiben.

A forradalom után az előzmények iránti fokozott érdeklődés mellett furcsa versenyfutás kezdődött az októberben filmre vett anyagok iránt is. A filmek alkotói saját műveiket, de még inkább az események hiteles történetét védték, a diktatúra pedig éppen ez utóbbitól tartott. De volt egy fontosabb tényező is, amely a filmdokumentumok utáni hajszát részükről elindította: a rögzített eseményeket, főként pedig a bennük szereplők arcát bizonyítékként kívánták felhasználni a már megindult megtorlási perekben. Makk Károly visszaemlékezése szerint:

...a képek iránt akkor nagy volt a kereslet. Másnap megjelent például egy szovjet főhadnagy, kiváló magyarsággal érdeklődött a kópiák iránt. A munkástanácsot kereste, s közölte velünk: a nyersanyagért jöttem. Hiába mondtuk neki: a maga magyar kollégája már elvitte, az Istennek nem hitte el. Végül is ingerült kétoldali szóváltások után dolgavégezetlen távozott. S később is keresték rajtunk a filmeket. Decemberben jártunk Fock Jenőnél libát igényelni a gyár dolgozóinak, és ablaküveget a betört ablakok pótlására. Ott förmedt rám Marosán György: "Hova tették az '56-ról forgatott filmeket?" Hiába mondtam neki, ő a harmadik, aki kérdezi, nem sikerült megnyugtatnom. Azt sem tekintette túl komoly érvnek, hogy magunk is kíváncsiak vagyunk, milyen filmet forgattunk, de sajnos nem nálunk vannak a tekercsek.

A kutakodások elsősorban a forradalom filmjének megtalálására irányultak. Visszaemlékezések is utalnak arra, hogy a filmgyárbeli munkák célja egy, "a forradalom eseményeit hitelesen bemutató dokumentumfilm elkészítése volt". Erről a szándékról a korabeli sajtó is beszámolt:

"A Magyar Híradó és Dokumentumfilmgyár operatőrjei, Csák János, Hildebrand István, Sós Imre, Siklai Kornél és Theisz Béla filmfelvételeket készítettek a magyar ifjúság győzedelmes forradalmi harcairól. 23-án délután az Eötvös Loránd Tudományegyetem előtti békés tüntetést, a Műszaki Egyetem felvonulását és a Bem téri ünnepségeket örökítették meg. Az éjszakai és a nappali harcokról is dokumentumfilm készült. Többek között a Tisza Kálmán tér /Köztársaság tér/, a Kilián Laktanya, a Nagykörút, a Baross utcai és a Rákóczi úti harcokról. A Magyar Híradó és Dokumentum Filmgyár operatőrei most a film felvételeinek kiegészítése céljából Bécsbe kívánnak utazni, hogy ott megörökítsék azt a rokonszenv megnyilvánulást, amellyel a különböző országok juttatják el Bécsen keresztül hazánknak segítségüket, gyógyszer- és egyéb küldeményeiket."

Nem véletlen, hogy Ivan Alekszandrovics Szerov, aki a KGB elnökeként irányította Magyarországon 1956-ban az állambiztonsági szerveket, egyéb elfoglaltságai mellett időt tudott szakítani az elkobzott mintegy 2600 méter filmanyag megtekintésére, és pontosan látta, hogy ezeken a népnek a létező hatalommal szembeni felháborodását örökítették meg a felvételek készítői. Nem sokkal később pontosan megvalósulnak itt megfogalmazott "rendezői" célkitűzései:

Számos olyan filmkocka van, melyet fel lehet használni mint leleplező anyagot az imperialista körök és a fasiszta elemek ellen, akik bebörtönözték, agyonlőtték és felakasztották a kommunistákat és más személyeket. /Szerov jelentése az SZKP KB-nak/

A Kádár-rendszer első propagandafilmje éppúgy a forradalom alatt forgatott - gyakorlatilag ugyanazon - filmek felhasználásával készültek, mint amelyek a forradalomról szóló két legfontosabb nyugati filmösszeállítás (Ungarn in Flammen; Revolt in Hungary) alapjait képezték, természetesen gyökeresen más kommentárral.

[...]


Beszélő, 2006. április-május, 11. Évfolyam, 4. Szám