A debreceni munkástanácsok követelése

 

[Az] Ideiglenes Munkás-Paraszt Forradalmi Kormánynak, székhelyén

Mi, Debrecen város ipari munkásai, folyó hó 13-án arra az egyöntetű elhatározásra jutottunk, hogy a sztrájkot beszüntetjük, a termelőmunkát újból megindítjuk.

Ezzel egyben tanújelét kívánjuk adni, hogy feltételesen az Ideiglenes Munkás- Paraszt Forradalmi Kormány mögött állunk, amennyiben a kormány az alábbi követeléseinket támogatja és intézkedésekben realizálja.

Az Ideiglenes Munkás- Paraszt Forradalmi Kormány 15 pontba foglalt és Kádár János miniszterelnök által meghatározott programjával általánosságban egyetértünk, és bízunk abban, hogy a Forradalmi Kormány a hivatalos nyilatkozatban kitűzött jogokat a gyakorlatban is érvényre juttatja.

A legnagyobb kihívás a munkásság részéről érte a kormányt. A nagyobb ipari körzetekben, városokban (Pécs, Győr, Debrecen stb.) egyértelműen a munkástanácsok gyakorolták a hatalmat. Ezek egyre inkább túlléptek üzemük határain, és településük, sok esetben a tágabb régió szószólóivá, irányítóivá váltak. A forradalom idején alakult gyárőrségek a fegyveres harc bukása után is megmaradtak, így a munkástanácsok kezében fegyveres erő is volt, túl azon, hogy a munkáltatói jogok gyakorlóiként tőlük függött, hogy állásban maradnak-e a volt káderek, az ÁVH beépített emberei. Tárgyaltak a szovjetekkel, de megindultak delegációik Budapestre is, ahol tárgyalások helyett követeltek, a november 4-e után újrafogalmazott pontok teljesítésétől téve függővé a munka felvételét. A munkástanácsok igyekeztek befolyásukat kiterjeszteni a rendőrségre, hogy ellenőrizzék a letartóztatások törvényességét, jogszerűségét, hogy kiszabadítsák a politikai okokból lefogottakat, és hogy megakadályozzák volt ÁVH-sok beöltöztetését. Több helyütt újságot jelentettek meg (Rába, Szabad Ózd). Részt vettek a közellátás megszervezésében, ami a november 4-i támadást követő felvásárlási láz következtében összeomlóban volt. Közreműködtek a piaci árak meghatározásában, betartatásában, a lakásproblémák elintézésében (önkényes lakásfoglalási ügyek, külföldre menekültek ingatlana stb.), sok esetben a munkástanácsoknak sikerült energiát biztosítani a település számára. Vagyis munkahelyük irányításán és a forradalom eredményeinek megőrzéséért folytatott politikai küzdelmen túl olyan feladatokat is vállaltak, amelyeket az adott helyzetben rajtuk kívül más ellátni nem tudott, ami nélkülözhetetlenné tette őket.

Fentieken túlmenően szükségesnek tartjuk azonban az Ideiglenes Munkás-Paraszt Forradalmi Kormánynak az Ideiglenes Forradalmi Kormány programnyilatkozatával elvileg azonos, de a programnyilatkozatban pontosan nem körülhatárolt alábbi követeléseket előterjeszteni:

1. Az Ideiglenes Munkás- Paraszt Forradalmi Kormány a Szovjetunió kormányával történő tárgyalásokat a rend és a nyugalom helyreállításától teszi függővé. Tekintettel arra, hogy a munka felvételével és a dolgozók egyetemleges állásfoglalásával a rend és a nyugalom az országban helyreállottnak tekinthető, amint a kormány azt közölte, ezért követeljük az ideiglenes kormánytól, hogy a szovjet csapatok kivonására vonatkozó tárgyalásokat azonnal kezdje meg.
2. Követeljük a forradalomban részt vett és jelenleg letartóztatásban lévő személyek azonnali szabadon bocsátását, továbbá azt, hogy a forradalomban való részvételért jogkövetkezmény senkit ne terheljen. Azokat a személyeket, akik a munkásság jogos követelését és a nemzeti függetlenségért indított szocialista forradalmat kihasználva bűncselekményeket követtek el, állítsák bíróság elé és ügyüket nyilvánosan tárgyalják meg. Egyúttal pontos adatokra támaszkodva az Ideiglenes Forradalmi Kormány tudomására hozzuk azt a tényt, hogy magyar polgári és katonai személyeket, köztük asszonyokat és gyerekeket Debrecenen keresztül Nyíregyháza-Záhony irányába szovjet katonai őrizet mellett szállítanak. Ez ellen a tény ellen, mint nemzetközi jogba ütköző bűncselekmény ellen, a leghatározottabban tiltakozunk, és követeljük az érintett személyek azonnali visszaszállítását.
3. Kérjük, hogy a kormány haladéktalanul rendeletben szabályozza, a munkástanácsok ne csak tanácsadó, hanem ellenőrző szerepet is töltsenek be.
4. Hivatkozással a kormánynyilatkozat 8. pontjára követeljük a munkásság és a dolgozó parasztság sztrájkhoz való jogát.
5. Követeljük a sajtó és a véleménynyilvánítás szabadságát.
6. Követeljük, hogy tegye lehetővé az Ideiglenes Kormány a szabad, demokratikus és titkos választásokig is az egészséges demokratikus ellenzék kialakulását.
7. Követeljük a széles néprétegek őszinte, nyílt tájékoztatását mind politikai, mind gazdasági kérdésekben, beleértve a kormányzat külkereskedelmi tevékenységéről valótájékoztatást is.
8. Követeljük a kormánytól, hogy engedélyezze pártoktól független szakszervezetek működését.
9. A karhatalmat azonnal szervezzék meg a Rákosi-Gerő-rezsimben kompromittált személyek teljes mellőzésével. A volt ÁVH-s tisztek az új karhatalom szervezetébe egyáltalán nem épülhetnek be.
10. Haladéktalanul szervezzék át a közigazgatás és a jogszolgáltatás jelenlegi szervezetét, és azt helyezzék széles körű társadalmi ellenőrzés alá. Az átszervezés során mindazon személyeket, akik a nép előtt eddigi tevékenységük miatt kompromittáltnak minősülnek, a végrehajtó szervekből hagyják ki.

Bízunk abban, hogy a fenti pontokba foglalt követelésünket, melyek lényegében egyeznek az Ideiglenes Forradalmi Kormánynak hivatalos nyilatkozatával, a kormány teljesíti. Meg vagyunk továbbá győződve arról, hogy a kormánnyal szemben támasztott követeléseink jogosak és hathatósan segítik elő a demokrácia széles kifejlődését, továbbá pedig a nemzeti függetlenség megvalósulását hazánkban.

Egyetemlegesen kinyilvánítjuk azt az álláspontunkat, hogy a munkás-paraszt hatalmat minden erőnkkel megvédjük, a szocialista vívmányok felett őrködünk. Tiltakozunk minden kapitalista vagy rákosista restaurációs törekvés ellen.

Kérjük a kormányt, hogy jelen követelésünket és a követelésekkel kapcsolatos álláspontját mind a küldöttség előtt, mind pedig az ország nyilvánossága előtt fejtse ki.

Debrecen, 1956. november 13.

Debreceni Munkástanácsok

Munkástanács: október 24-étől kezdődően szerte az országban megalakuló szervezet a munkásság politikai törekvéseinek képviseletére. A munkástanácsok alakulása nagy lendületet vett október 26-án, miután a párt és a szakszervezet is kiállt létrehozásuk mellett. Megalakulásuk után kezükbe vették az üzemek irányítását, párhuzamosan gyakoroltak munkáltatói és érdekvédelmi feladatot, miközben képviseltették magukat az új helyi politikai vezetésben. Számos esetben fegyveres munkás- vagy üzemőrséget szerveztek a gyár védelmére. Az országossá váló sztrájk irányításával, valamint megfogalmazott és a pártvezetéshez eljuttatott követeléseik révén jelentős szerepet játszottak az október 28-i fordulat előkészítésében. November 1-je és 3-a között valamennyi munkástanács határozott a sztrájk felfüggesztéséről, és a munka november 5-én történő felvételéről; erre azonban a szovjet agresszió következtében nem került sor. November 4-étől a munkástanácsok álltak a forradalmi harc élére. Ragaszkodtak az országos követelések teljesítéséhez, Nagy Imre kormányának visszaállításához, ezek megvalósítása érdekében országos sztrájkot hirdettek. Számos helyen az üzemeken túllépve területi munkástanácsokat alakítottak, ezek közül a legjelentősebb a november 14-én létrehozott Nagy-budapesti Központi Munkástanács, amely országos hatáskörrel működött. A munkástanácsok a kádári restauráció erősödésével, a szisztematikus és tömeges megtorlás beindításával veszítették el politikai befolyásukat 1957 tavaszán, majd november 17-én törvényerejű rendeletet adtak ki megszüntetésükről.