Két óra a körülzárt Budapest keleti peremén

 

Népakarat

- Hol állnak az orosz tankok?
A fiatal nemzetőr megtörli homlokát. Csuromvíz a ruhája, órák óta állhat az esőben. Visszaadja az igazolványokat, udvariasan megköszöni aztán, aztán otthonos jártassággal mutat körül a tájon. Mátyásföld irányába sűrű egymásutánban szürkésbarna foltok ködlenek az esőben. Bokorsornak nézné az ember, de a hosszú ágyúcsövek árulkodnak: páncélosok sora szegélyezi a repülőteret. Tankok, páncélautók állnak az erdőszéleken - s hogy az erdőkben mi van, arról innen nem tudunk képet alkotni.
- Sokan vannak, de vigyázunk.
Szemben az országúton magyar gépkocsioszlop közeledik, az út szélén páncéltörő ágyú, a löveg talpai gondosan beárkolva. Odébb egy másik ágyú ponyvája alatt fiatal tüzérek dideregnek. Az erdősávot figyelik, a szovjet páncélosok mozgását.

"Menjenek már haza"

Kocsinkban sűrűn változik az utas. Nemzetőrök kéredzkednek fel vidám mosollyal, tizenhat és húsz év közöttiek, nemzetiszín karszalaggal, sz egyiknél géppisztoly van, a másiknál puska - s olyan magabiztosak, mint öreg frontkatonák hosszú harc derekán.
- Hogy vagytok az oroszokkal?
- Hogy lehetnénk? Menjenek már haza... nekik is biztos jobb. Én se lennék szívesen idegen földön.
- Csend van a környéken?
- Nézzétek meg. Elkísérünk.

Országutakon kanyargunk, kis házak mellett visz el az út. A Homoki-szőlők között járunk, s egy kis fehér ház előtt - itt már gyalogosan vágunk neki a sűrű, zuhogó esőnek - szovjet táborikonyha. Mellette katonák, vizet hordanak a kútról. Fáradtak, fásultak, fáznak. Köszönnek a nemzetiszín karszalagos nemzetőröknek, s most mi kezdünk kérdezni. Különös interjú ez, egy körülzárt főváros határában - idegen katonákkal. Vajon mit tudnak arról, amiért idevezényelték őket?

"A német fasiszták támadnak..."

- Honnan jöttek?
- Temesvárról? - válaszol pillanatnyi gondolkodás után a katona.
- És miért jöttek?
- Úgy mondják, a német fasiszták megtámadták Magyarországot, meg kell segíteni magukat.

Összenéztünk. Most láttuk az Üllői utat az imént, láttuk a "segítség" nyomait a falakon - de hát mit tudhat minderről a messziről jött katona? Hiszen még nem is járt Budapesten. Meg is kérdezi, mi történt tulajdonképpen?
A legtöbb így van a dologgal - mondja a fiatal nemzetőr. - Egy őrnagyuk szerint két hadosztály páncélossal megerősítve. Útközben érte őket a parancs, hogy meg kell állni Budapest előtt. Most beásták magukat, várnak. Mi is várunk.

Tankok a repülőtérnél

Teljesen leszállt az este, a fényszóró sugara csillog a repülőtér vizes úttestén - az út szélén páncélos. Közöttük, mellettük tűz körül melegedő szovjet katonák. Megszállók. A nép nem hívta őket - aki behívta őket, csak ellenforradalomnak hazudni a nép szent nemzeti felkelését.
A város felé fordulunk ismét. A két rákoshegyi fiatalember, önkéntes kísérőink, a leszakadt villamosvezetékeket, a sötétben is látható tátongó réseket mutatja a házak falán. - Lesz itt munka - azt mondja az egyik. És a másik, a fiatalabbik, a tizenhét éves, az egyik budai üzem karbantartó lakatosa csendesen teszi hozzá:
- Jó lenne már melózni.

Baktai Ferenc
Nógrádi Gábor