Népszava: Október 23 története

 

Népszava

Október 23 története

Kedden országszerte szenvedélyes politikai légkörben tanácskoztak a fiatalok és üzemi munkások és a legkülönbözőbb szerveztek tagjai, hogy kinyilvánítsák állásfoglalásunkat politikai életünk sorsdöntő kérdéseiben. Lapunk más helyén ismertetjük az írószövetség elnökségének kiáltványát. Anélkül, hogy a felsorolásban rangsort igyekeznénk adni, ismertetünk néhány más táviratot, üdvözletet, határozatot.

A Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkársága a lengyel Szejm ülésszakát köszöntötte. Távirata a többi között a következőket mondja: "A demokratizmus beteljesedéséért vívott küzdelemnek népeinkben nagy visszhangja támadt. Ennek egy a forrása és egy a célja: az igazság becsülete, a szabadság szeretete, a haza függetlensége, a népek barátsága, hit és bizalom a szocializmus győzelmében. Önök most fontos tanácskozásnak, fontos kérdésekről döntenek. A látóhatár tisztább. E tervünk is tanúskodjék együttérzésekről, legyen biztonsága annak, hogy együtt járunk a jó úton."

Az MDP Borsod megyei pártbizottsága levelet küldött a párt Politikai Bizottságának. A levél tizennégy pontból áll, bírálja a július óta is tapasztalható huzavonát, s javasolja a többi között: "A Központi Vezetőség fontolja meg, nem kellene-e visszahívni a Politikai Bizottság több tagját, s egyes elvtársakat kizárni a KV-ből." A megyei PB levele tájékoztatást kér a törvénytelen kivégzések előzményeiről és javasolja a párt IV. kongresszusának gyors összehívását. A mezőgazdasági gépészmérnöki főiskola tanácsa és pártszervezte kéri a Politikai Bizottság újjászervezését és kiegészítését Nagy Imre elvtárssal. Az MDP pártfőiskolájának kollektívája testvéri együttérzését kifejező táviratot küldött a Lengyel Egyesült Munkáspárt pártfőiskolájának. Ugyancsak forró üdvözletét küldte a pártfőiskola a DISZ Központi Vezetőségének is. Az egyetemi és főiskolai marxizmus-leninizmus tanszékek vezetői a Központi Vezetőség titkárságát kérték a KV-ülés sürgős összehívására, a szocializmus akadályainak eltávolítására.

A délelőtt folyamán egymásután érkeztek a hírek a fiatalság felvonulásra készülődésről. A Petőfi-kör vezetősége úgy határozott, támogatja a felvonulást. Közben az egyetemeken több helyen gyűlést tartottak a fiatalok s vitára bocsátották a délutáni felvonulás jelszavait. Ezek között szerepelt a többi között március 15 pirosbetűs ünneppé nyilvánítása. Nagy Imre visszahelyezése a korábbi állami funkciójába, új vezetés megválasztása a pártban és a kormányban. Az egyetemi ifjúság követeléseihez csatlakozott a Petőfi katonai akadémia kollektívája, a Zrínyi Miklós katonai akadémia nyílt gyűlése. Közben mindenütt folyt a gyűlésre készülődés, melyet azonban megzavart az a közvélemény, mely szerint a belügyminiszter minden felvonulását és gyűlését megtiltott. A DISZ Központi Vezetőségének intéző bizottsága és a Petőfi-kör, valamint más szervek közbenjárására ezt a gyűléstilalmat feloldották. A DISZ KV tagjai egyhangúlag elhatározták, hogy részt vesznek a felvonuláson. A Műszaki Egyetemen Fekete Mihály belügyminiszterhelyettes jelentette be a gyűléstilalom feloldását. Rövidesen mindenütt megalakult a fiatalok sokezres menete, élen egyetemi diákbizottság koszorújával. A budai Duna-parton vonultak a Bem József térig. Közben a másik oldalon is megindultak a fiatalok az egyetemekről nemzetiszínű zászlók alatt.

A Bem-szobor az első állomás

A Petőfi-szobornál elénekelték a Kossuth-nótát.Sinkovics Imre elszavalta a Talpra magyart és felolvasta a tanuló ifjúság követeléseit, néhány perccel később Veres Péter az Írószövetség kiáltványát ismertette.

Hatalmas tömeg a Bem-szobornál

Ezután a közben többszeresére gyarapodott menet a Bem-szoborhoz vonult, s a tábornok szobra körül csakhamar hatalmas tömeg hallgatta végig az írók kiáltványát és énekelte a Himnuszt és a Szózatot. Körös-körül minden épületre kitűzték a nemzeti zászlót, közte a Bem József-laktanyára is. Bessenyei Ferenc Kossuth-díjas színművész a Szózatot szavalta, a Lengyel Írószövetség küldötte köszöntötte a demokratikus jogokért harcoló magyar dolgozókat. Déry Tibor író arra kérte a tömeget, vonuljon zárt rendben, fegyelmezetten a parlament elé.

A parlament előtt

Tüntetők a Kossuth téren, Nagy Imre fényképével

Mire a tömeg ideért, már százezernél nagyobbra nőtt. A tömeggyűlést azonban nem lehetett megkezdeni hangerősítő berendezés hiányában és a később megérkező rendőrségi hangerősítő kocsi sem vált be. A tömeg türelmesen várt annak az ígéretnek teljesítésére, hogy a Belügyminisztérium hangerősítőket szerel fel a téren és akkor megkezdődnek a beszédek. Időközben a Himnusz, a Szózat, a Talpra magyar hangzott el és a tömeg fegyelmezett tüntetését csak néhány helyen zavarták meg rosszízű bekiabálások. Eközben Gerő Ernő lemondását követelte a gyűlés sok tízezer résztvevője, új kormány megalakítását sürgette Nagy Imrével az élen. A tömeg egyre gyarapodott, egészen addig, amíg már a besötétedéskor a parlament lépcsősorán megjelent Nagy Imre elvtárs.

Csepelen a csőgyárban ankéton beszélték meg kedd délután az egyetemisták felhívását. Lényegében egyetértettek az egyetemisták követeléseivel és abban állapodtak meg, hogy felveszik velük a kapcsolatot, közösen akarnak küzdeni a szocialista demokratizmusért.
Az esti órákban, a parlament előtt összegyűlt egyetemisták és hozzájuk csatlakozott dolgozó tömegek kívánságára megjelent Nagy Imre. Az egybegyűltekhez rövid beszédet intézett, amelynek szövegét az alábbiakban közöljük. (A szöveg nem teljesen szó szerint, mert a hang az ismételten felzúgó morajlásban sokszor elveszett.)

"Elvtársak, kedves Barátaim!
Szeretettel üdvözlöm a megjelenteket. Minden nagyrabecsülésem a magyar demokratikus ifjúságé, amely a mai demokratikus megmozdulásával és tettrekészségével elő akarja segíteni az akadályok leküzdését a szocialista demokratizmus továbbfejlesztése útjából. (Közbekiabálások: Lássuk Nagy Imrét! Egy kis fény megvilágítja az egyik harmadik emeleti erkélyt és a parlament nemzeti integető kezét látjuk.) A lelkesedésnek és tettvágynak azonban párosulnia kell a józansággal és felelősségérzettel. Ennek hiánya nagy károkat tehet eddigi demokratikus vívmányainkban, demokráciánk eddig elért eredményeiben. (Zúgott a tömeg: Nem engedjük!) Vannak, akik ennek a kibontakozásnak az élére állnak, akik ezen fáradoznak. A kibontakozás lehetősége pedig a párton belüli tárgyalás és tisztázás útja. Éppen ezért mindennél fontosabb megőrizni józanságunkat! Felelősségérzéssel és józansággal kell haladnunk ezen az úton előre és előre is fogunk haladni. Az alkotmányos rend és fegyelem megőrzése a célunk, s ezen az úton előre akarunk és előre is fogunk menni. A Központi Vezetőség rövidesen, még ezekben a napokban meghozza a döntést, amely szilárd alapot teremt szabad, független, szocialista hazánk megteremtése érdekében. A kormány sem késlekedik a kibontakozással. (Zaj, moraj.)
Kedves Barátaim! Engem azért hívtak, hogy mondjam meg a véleményemet. Tehát véleményemet akarom nyilvánítani! Hallgassatok rám! Azt hiszem, szavaimban még nem csatlakoztatok! (Zúg a tömeg. Helyeslő moraj: Úgy van! Úgy van?) Bízom abban és bízni kell abban, hogy a parlament alkotmányos úton elhárítja az akadályokat és napirendre kerülnek azok a demokratikus szempontok, amelyeket megkövetelnek az események! Éljen a párt! Éljen a népköztársaság! (A tömeg tovább morajlik, Nagy Imrét akarja még hallani.) ... Bízom abban, hogy a fegyelem és a rend terén kommunistákhoz és magyar hazafiakhoz méltóan viselkedtek. Fogadjatok nekem szót és rendben, fegyelmezetten vegyünk most búcsút egymástól. (További moraj, helyenként éles fütty, részben azért, mert rossz a megafon és nem lehet jól érteni Nagy Imre szavait.)
Bízzunk a jövőben - hallani ismét. Nagy Imre hangját - és abban az erőben és igyekezetben, amelyek engem is eltöltenek, s amely alapja kell legyen jövőnk, a szocialista demokratizmus kibontakozásának. Ismételten hangsúlyozom: A józanságra mindennél nagyobb szükség van. Most pedig énekeljük el a Himnuszt."
És a több tízezres tömeg ajkán felcsendült a Himnusz. A tömeg tiszta szívből, bizakodással, fennhangon énekel. Azután kialudt az erkélyen a fény és az emberek haza indultak.

.. A beszéd valóban nem nagy szónoki teljesítmény. Elsősorban Nagy Imre döbbenetét fejezi ki, amit akkor érzett, amikor lenézett az ablakból. Majd az erre következőt, ami megremegtette, amikor kifütyülték az elvtárs megszólítást. Aggodalmát és szorongását mutatja, amit az alant álló ismeretlen erő kiszámíthatatlansága miatt érzett. Kapkodást, ami a rövid beszédbe számtalan ismétlést vitt (demokratizmus, fegyelem, józanság) - ám ezek legalább utólag megvilágítják, mi járhatott a fejében. Ott volt abban a "demokratizálás", egy "szabad, független és szocialista haza" megteremtésének programja, de mi lehet itt, ha ez a tengernyi nép tényleg elveszti józanságát? E pontig Nagy nem is készített rossz diagnózist, amikor úgy értékelte, hogy a téren állók még nem vesztették el azt végképpen, még megnyugtathatók. A Kossuth téren gyülekezők még nem gondoltak erőszakra, hatalomátvételre, erejüket csak abban látták, hogy változást kényszerítenek ki. De erről bizonyosságot akartak - s e bizonyosság megnyugvást hozhatott volna. Azt Nagy Imre is megértette - újabb bizonyíték rá, hogy a zavar távolról sem volt benne végzetes -, hogy erre már egyedül csak ő képes. Csupán azt nem értette meg, hogy a tüntetők más Nagy Imrét képzelnek oda, az ország házának ablakába. Nem a pártfunkcionáriust, aki a Központi Vezetőség, a kormány és a parlament rég lejáratott testületei nevében ígér nekik változást, hanem a helyhez, naphoz méltó, kossuthi státusférfit Petőfi modorában, aki szent esküvéssel megfogadja nekik, hogy mindent megtesz követeléseik valóra váltásáért, megígéri a győzelmet, esetleg meg is kérdezi, támogatják-e, vagy kérdez bármi mást, amelyre egy hangon, egy lélekkel felelni lehet (Megadjuk!). Amit mondott, abból úgy tűnik, Nagy is érezte, hogy mit kellene mondani, ígérni - de csak a maga módján tudta annyira, amennyire pillanatnyi helyzete a pártban megengedte. "Vannak, akik a mozgalom élére állnak" - mondotta ahelyett, hogy közölte volna: ő áll az élére. Egyetlen igazán adekvát gesztusa volt, s még ez is csaknem elegendőnek bizonyult: a Himnusz eléneklése, ami után a tömeg, ha csalódottan is, de oszlani kezdett. Legalábbis a térről. (Rainer M. János: Nagy Imre)

A késő esti órákban a tüntető tömeg - több tízezer ember - ledöntötte a Városliget peremén álló Sztálin szobrot.

Vidéki értesüléseink szerint Pécsett a szegedi MEFESZ-küldöttség is megjelent az egyetemen. A fiatalok hangsúlyozták, hogy MEFESZ-szervezetük megalakítása után az eddiginél még szorosabbá akarjuk fűzni a kapcsolatot a munkás- és parasztfiatalokkal.

A pécsi egyetem orvostudományi karán a dékán oktatási szünetet rendel el. A kari MEFESZ-vezetők elfoglaják a DISZ-irodát. Az egyetemisták agitálni mennek a megye falvaiba, üzemekbe és a bányatelepekre.

Sopronban a tüntető egyetemisták megkoszorúzták az 1848-as hősök emlékművét. Itt is megalakult a MEFESZ, s úgy döntött, kapcsolatot teremt a lengyel ifjúsággal. A miskolci Műszaki Egyetem diákparlamentje állásfoglalt a halogatás ellen és felszólította a diósgyőri üzemek fiataljait, csatlakozzon a követelésekhez. Debrecenben háromezer diák vonult a megyei PB elé. És itt küldöttségük ismertette követeléseit. Elérték, hogy a helyi Néplap szerkesztősége különkiadásban ismertette követeléseiket. Veszprém vegyipari egyetemistái a fentiekhez hasonló követeléseikért álltak ki.

Debrecenben kora reggel a Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsészkarának hallgatói és fiatal oktatók tüntetést szerveznek követeléseik alátámasztására. Ennek koordinálására Tízes Bizottságot hoznak létre. 11 órakor - az országban elsőként - az egyetemisták és középiskolások nemzetiszínű zászlókkal, Lenin és Nagy Imre képeivel az MDP megyei bizottsága épülete elé vonulnak. Innen a tüntetők a város különböző üzemeihez mennek, hogy csatlakozásra bírják a munkásokat. Délután már 20-30 ezer ember tüntet a városban. Egy részük a BM megyei főosztálya elé vonul, ahol 18 óra körül az épületet dobáló tüntetőkre az ÁVH-sok először vaktölténnyel, majd éleslőszerrel tüzet nyitnak. Hatan megsebesülnek, hárman - Ács Zoltán, Ádám Mihály, Gorzsás András - életüket vesztik. Ők a forradalom első halálos áldozatai. Újabb nagygyűlésre kerül sor az egyetem aulájában: megalakítják a MEFESZ helyi csoportját. A sortűz hírére a hallgatók a városba vonulnak, és a helyi pártvezetőkkel az élen tüntetnek a vérengzés ellen.