Miénk az utca

 

Szabad Ifjúság

Az utcára vonulunk. Megbonthatatlan vonalunk - szilárd akaratunkat, egységünket hirdetik.Egy testvérnemzet felé száll ezreink üdvözlete. Rokonszevtüntetés a mai. Héra és Miczkiewicz népét, a személyi kultusz és a dogmák láncait lefűző Lengyelországot köszöntjük. Üdvözlet a hősiesség lánglelkű városának. Varsónak! Üdvözlet azoknak, akik a jövő formáló küzdelmek élén haladnak; s export kommandónak, munkásoknak, diákoknak, ifjú barátainknak! Meghajtjuk az elismerés lobogóját a lengyel nép előtt és magasra emeljük a lenini elvek, az igazi továbbhaladás lobogóját a magyar nép előtt.

Ez a felvonulásunk nemcsak Lengyelországnak szól. A nép Magyarországon is teljes demokráciát akar. Az utcára vonulunk - s nem akár miért. A pártért, hogy tisztán álljon előttünk és vezekeljék. A népért, amely forró tenniakarással, de higgadtan dönt sorsa felől.

Esztendőkön át sokat beszéltünk az egységről. De most - az utcai felvonulók serege - végre teljes szívvel gondolhat arra, hogy megvalósult a szocializmust kívánók egysége. Azok egysége ez, akik a jövővért kívánják levonni a múlt tanulságait, ezért, hogy a hibáktól megtisztult szocializmus épüljön drága hazánk földjén.

Azok egysége ez, akik a szocializmust építő országokkal együtt, de nem azokat utánozva, kéz a kézben a lenini önrendelkezési elv alapján kívánnak haladni a szocializmus széles országútján. Azok egysége ez, akik szemük fényeként óvják a magyar-szovjet barátságot, de az egyenlőség alapjaira helyezett barátságát.

Olyan egység ez, amely biztosítja, hogy soha többé ne tűnhessék fel Farkas Mihályok, Rákosi Mátyások.

Miénk az utca! De vigyázzunk, hogy a miénk is maradjon. Mert magunknak, ügyünknek súlyosan ártanánk és a sztálinistáknak használnánk, ha ma felülnénk bármilyen provokációnak. Lesznek talán, akik ki akarják ragadni ma kezeinkből a kezdeményezést, akik zűrzavart akarnak kelteni. Ezt minden erőnkkel meg kell akadályozni!

Félreértés ne essék: nem kerékkötőinket, a demokratizálás ellenzőit, nem a sztálinistákat, rákosisztákat, hanem mindannyiunkat, a szabadon lélegezni kívánó nemzet célkitűzéseit féltjük a zavarkeltőktől.

Ez a tüntetés a lengyel elvtársak iránti szolidaritás jelképe. A lengyelek izzó lelkesedése. A lengyelek izzó lelkesedése, de méltóságteljes nyugalma is legyen példa számunkra. Higgadtan, erőnk tudatában vonuljunk!

Varsóban ez a nyugalom volt a diadal egyik záloga. Mi ugyanezért a célért harcolunk - ugyanúgy!

Közismert, hogy az 1956. október 23-i budapesti felvonulás a lengyel Október melletti szolidaritási tüntetésként indult - a magyar sajtó épp aznap tette közzé Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt (LEMP) Központi Bizottsága frissen megválasztott, új első titkárának a párt 8. plénumán elmondott híres beszédét -, s ezt jelképezte - mint helyszín - a Petőfi- és a Bem-szobor, illetve a sajátos jelszó, amely tömören fejezte ki a magyarok követelését: "Lengyelország példát mutat, kövessük a magyar utat!" Varsóban a két esemény közötti összekapcsolódásra másnap, 24-én került sor azon a többszázezres nagygyűlésen a varsói Tudomány és Kultúra Palotája előtti téren, amely az 1956. októberi lengyelországi változások igazi csúcspontját jelentette. Egyrészt néhány egyetemista csoport, az előző napi budapesti tüntetésekről értesülvén, a térre magyar zászlóval vonult fel, amely az összegyűltek körében nagy tetszést váltott ki, Gomulkából viszont határozott elégedetlenséget. Másrészt a gyűlés végeztével több mint 2000 ember - akikhez útközben még néhány ezren csatlakoztak - ment át a LEMP KB épülete elé, majd "a tüntetés résztvevői a Magyar Nagykövetség elé vonultak, hogy kifejezzék szolidaritásukat a magyar nemzettel". Végül a tüntető csoportok egyike Varsó belvárosában "rövid gyűlést tartott Varsó-Budapest-Belgrád jelszóval". (Tishler János: A lengyel Október és az 56-os magyar forradalom kölcsönhatása, rev.hu)