Beszélgettem a gyilkossal

 

Nők Lapja

Pochner Rudolf, gondatlanságból okozott emberöléssel vádolva, cellában ül. "Kísérő lovagja" volt egy Csoki nevű (alvilági becézésű) nőnek, akivel, a nő éjszakai keresete miatt dulakodni kezdett. A hajnal járt akkor Buda felett - a HÉV sínei mellett kapkodott a női retikül után. Azután vágtatva jött a zöld vicinális-vonat, oldalba lökte - s a kerekek elkapták a nőt... A bűntörténet a bíróság ítéletére vár. Én csak arra voltam kíváncsi, milyen egy ilyen Pochner Rudolf, akivel egy levegőt szívtam Budapesten, akivel talán együtt utaztam egy tömött villamoson, akit esetleg láttam valami tánchely zsúfolt parkettáján...

Külsőleg: hosszú szőke haja van, időnként hátrarázza fürtjeit. Aztán: körmeit tisztogatja. A börtönben vékonyka szakálla nőtt, húzogatja. Szeretné keresztbe tenni a lábát, aztán rájön: fogolynak nem illik. Most töltötte be tizenkilencedik esztendejét.

- Hol született?
- A Jókai utcában.
- Ki volt Jókai?
- Valami költő.
- Iskola?
- Hat általános.
- Foglalkozása?
- Legutoljára alkalmi munkás voltam.
- Azelőtt?
- Először vájártanuló, de nem végeztem el.
- Miért?
- Verekedésért elküldtek. Aztán egy időre Oroszlányba mentem bányába.
- Miért hagyta ott a bányát?
- Megvertem a lőmestert.
- Utána hová ment?
- Parkettozókhoz dolgozni, de otthagytam.
- Miért?
- Mert csak 1200 forintot kerestem.
- Hány éves volt akkor?
- Tizenhét.
- Aztán?
- A Lehel piacon hordárkodtam.
- Mennyit keresett?
- Napi 60 forintot.
- Ivott?
- Csak sört. Azelőtt bort ittam.
- Hol szokott inni?
- Az Ilkovicsnál.
- Hol lakott?
- Mostanában sehol. Nyáron a Lehel téren aludtam, lebukásom előtt a Keleti pályaudvar várótermében vagy a Nyugatiban.
- Napi 60 forintból nem tellett lakásra?
- Nem gondoltam rá.
- Szülei hol laknak?
- Pesten, a Váci úton.
- Miért nem lakott náluk?
- Mert nem szeretem a muttert. A fater meg mostoha.
- Miért nem szereti az édesanyját?
- Mert nem nevelt fel. Nevelőszülőknél voltam Kecskeméten.
- S a nevelőszülők rosszul bántak magával? Rossz volt a gyermekkora?
- Nem. Jó volt. Csak mér adott ki a mutter nekik?
- Mi van tetoválva ott a szív mellett a karjára?
- Kalóz. Meg egy hajó. Másoknak is van.
- Vannak barátai?
- Csak egy. A Kovács. Ő is itt van a börtönben.
- Miért?
- Csavargásért.
- Miért akarta elvinni a Csoki pénzét?
- Mert az ígérte, ha többet szerez kétszáznál, a fele az enyém.
- Milyen alapon felezett volna magával?
- Csak.
- Szerették egymást?
- Á, dehogy.
- Sajnálja?
- Hát mint embertársamat, de nem mint, mondjuk, a testvért. (És most akadozva elmondja, mi történt azon az éjszakán. Először a különböző lokálokban, aztán a síneknél.)
- Miért nem jelentette, hogy halál esett ott a HÉV-nél?
- Minek jelentettem volna?
- Mindennap bejárt az Ilkovicshoz?
- Mindennap.
- Mit csinált ott?
- Söröztem. Meg nézelődtem. Akár ha délben is bementem, estig nézelődtem.
- Mit nézett?
- Csak hogy ki, mit csinál.
- Nem unatkozott?
- Ezt nem értem.
- Újságot olvasott?
- Sohase szoktam.
- Könyvet?
- Egyet, hogy Tizenöt év a fegyházban.
- Tánc?
- Azt igen.
- Mozi?
- Jártam.
- Melyik filmre emlékszik?
- A Gábor diákra, az nagyon jó, még az Egy pikoló világosra.
- Miről szól az Egy pikoló világos?
- Hát hogy az a lány hogy elzüllik.
- És a jampecek a filmben?
- Ja, azok nagy figurák.
- Ki Magyarország miniszterelnöke?
- Rákosi volt, de most nem tudom.
- Ki a Nehru?
- Nem hallottam.
- Ki az a Gárdonyi Géza?
- Ezt a nevet hallottam, de most nem tudom.
- Ki volt Damjanich Lajos?
- Valami szabadságharcos. Most nem tudom, tizenkilencben vagy 1945-ben?
- Mi az a szabadságharc?
- Olyan harc.
- Milyen rendszer van nálunk?
- Munkások rendszere.
- Ki volt Bartók Béla?
- Zeneszerző.

Egy pillanatra leteszem a tollat. A tucatnyi, további kérdéseimre kapott választ most már kihagyom. Csak az utolsó kettőt közlöm.

- Mit gondol, hogyan beszélnek magáról most az Ilkovicsnál?
- Hát hogy lebuktam.
- Hogyan képzeli el ezek után az életét?
- Hát kapok vagy öt évet, aztán dolgozom, elengednek belőle. És lesz pénzem, mire kijövök.

Amikor felrakják kezére a bilincset (hogy a beszélgetés után visszavigyék a cellába), arcán van még a fintor, ami utolsó mondatát kísérte. Aztán ismét hátraveti a fejét, megrázza hosszú haját. Művészhaj. És alatta - úgy vélem - a fiatal koponyában egy grammnyi gondolat sincs. Üres, mint a csecsemőké. Verekedett, csavargott, lokálba járt, pénzért dulakodott egy nővel a sínek mentén. Gondolják el, hogy a British Múzeumban több mint harmincmillió, a Lenin könyvtárban több mint húszmillió könyv van. Az emberiség listáján ragyog Tolsztoj, Shakespeare, Homeros, Goethe neve - a sok más sugárzó név mellett. Nálunk is van egy galériára váró költő, tudós, író, újságíró. Annyi szép és nagy gondolat van leírva, kinyomtatva, hogy millió és millió agyat lehetne vélük egy időben megtölteni. És ennek a Pochnernek annyi köze van mindehhez, mint - egy zsiráfnak.

Ezért ül most? Én ezt nem mondom. De azt nehezen tudom elképzelni, hogy aki néha Arany Jánost olvas, vagy aki egyszer megtudta, hogy volt egy Michelangelo, idáig jusson...
Mit gondolnak?

Bodó Béla

Bodó Béla, írói álneve Frank L. Packard (Bp., 1903. júl. 15. - Bp., 1970. okt. 12.): újságíró író. Pályáját 1926-ban a Pesti Naplónál kezdte. Színes, mozgalmas riportjai és tárcái 1940-ig jelentek meg a lapban. 1945-48-ban a Szabad Népnél dolgozott, majd a Dolgozók Világlapját, később a Magyar Napot szerk. 1950-53-ban a Népszava nyomdai szerk.-je volt. 1953-tól a Nők Lapjánál dolgozott, 1957-től 1963-ig, nyugdíjazásáig az Esti Hírlapot szerk. Brumi-könyvei a gyermekek körében igen népszerűek voltak. - F. m. Írók a viharban (Bp., 1940); A 777-es (Frank L. Packard, Bp., 1940); Büszke csillagok (r., Bp., 1951); Vaku Imre útja (r., Bp., 1952); Brumi-könyvek (mesék, 1956-tól); Káin visszatért (elb., Bp., 1959); Lapzárta után. Egy szerkesztőség regénye (r., Bp., 1963); Ádámok és Évák (novellák, Bp., 1964); Ha mentél hideg szélben (novellák, Bp., 1967). - Irod. Meghalt B. B. (Magy. Nemzet, 1970. okt. 13.).

Korábban a Szabad Neten:

"Az asszony verve jó" avagy mit szól a rendőr?