Igézet és valóság egy próbán

Vágólapra másolva!

valóság próba Népszava

Népszava

szinhaz.hu — Komlós Juci Turzó Margittal

A Magyar Néphadsereg Színháza büféjében vagyunk. A háttérben a büfépult, az ablakokon beragyog az október, az előtérben egy kis kerek asztalka, néhány szék. Ennyit lát a szem, ez a valóság, azaz... nem, a valóság most, ebben a percben - más.

Tulajdonképpen tágas kerti szobára látunk, balra egy, jobbra két ajtó. A szoba közepén kerek asztal, körülötte székek, az asztalon könyvek, folyóiratok, újságok. Az előtérben balra ablak, ugyanott egy kis pamlag, előtte varróasztal. A szoba a háttérben nyílott, valamivel szűkebb virágszobában folytatódik, amelyet nagytáblájú üvegfalak zárnak be. A virágszobában jobbra kertre nyíló ajtó. Az üvegfalon keresztül homályos fjordvidék- átszik, amelyre tartós eső fátyla borul...

Utcai ruhás színészek varázsolták ezt az ibseni milliőt a józan büfé helyiségeibe. A színház valamennyi színpada foglalt, a Kísértetek próbája azért szorult ide. A képzelt színpadon Alvingné és Manders tiszteletes tárgyal a felavatandó menhelyről, a háttérben Osvald és Regina beszélget, Both Béla rendező feszülten figyeli Bulla Elmát és Deák Sándort, figyelme annyira összpontosul a két művészre, hogy összerezzen, amikor a háttérben Benkő Gyula és Komlós Juci feldönt egy széket. Pedig tudja, hogy ennek a széknek éppen most kellett feldőlnie. Hiszen Komlós Juci már mondja is a szöveget:

1945. jan.-ban bombatalálat érte a Vígszínház épületét, ezért a társulat 1945. máj. 1-jén a Nagymező utcai Radius moziban kezdte újra működését. Kaufmann Oszkár irányításával helyreállították az épületet, amelyben 1951. dec. 21-én A Magyar Néphadsereg Színháza kezdett tevékenykedni. Tk. Vígszínház A Magyar Néphadsereg Színháza néven működött. 1960. szept. 8-tól ismét Vígszínház lett.

- Ejnye, Osvald? Megbolondultál? Hagyj békét!
Bulla Elma szinte tébolyultan mered Benkőre, Benkő köhécsel, s valamit dúdol. Majd Deák Sándor döbbent hangja:
- Mi történt? Mi ez, Alvigné?
- Kísértetek. A virágszoba árnyai - föltámadtak.

Nincs rivaldafény, nincsen fantáziadús este, nincsenek kosztümök, s az elhangzott szavak hatása mégis bénító. Igen, Ibsen fogott itt össze a színészekkel, az ő robusztus tehetsége és Bulla Elma, Deák Sándor, Benkő Gyula, s Komlós Juci érzékeny művészete teremtette meg a drámai percet... Amikor beléptünk, félrevezetett a szemünk, megcsalt a látásunk, mert ez valóban Norvégia, s itt valami szörnyűség történt, amiről nem tudunk, csak ezeknek az embereknek a lelkéből sistereg felénk a jóvátehetetlen.

- Tartsunk egy kis szünetet vagy menjünk át a második felvonásra?
A rendezői kérdés után cserepekre hull az igézet. Mégis, néhány percre van szükség ahhoz, amíg az újságíró lélekjelenléte talpra áll.

Alvingnét, illetve Bulla Elmát kérdezzük meg először, mi a véleménye szerepéről.
- Nehéz, érdekes, de hálátlan ez a szerep, Alvingné ebben a drámában az értelem; fia, Osvald képviseli az érzelmeket. Annak ellenére - vagy talán éppen azért -, mert tisztában vagyok a figura nem éppen rokonszenves bonyolultságával, izgatónak találom a megformálását.

Igaz, hogy az előadás még nagyon nyers, a rendező azért rendező, hogy a premierig semmivel se elégedjék meg.

- Még kezdeti stádiumban vagyunk, de majd kialakul... Azt hiszem, talán sikerült igazán ibseni előadást produkálnunk.

Hajdu Henrik, a dráma fordítója a legtöbbet mondja, amit színészről és rendezőről mondani lehet:

- Nagyon érzik és nagyon értik a darabot.
A második felvonást már nem várjuk meg, de Ibsen szelleme még sokáig kísér bennünket. Nem a Kísértetek nyomasztó szellemei, hanem az a géniusz, amelyet egy tehetséges művészgárda hív életre a Magyar Néphadsereg Színháza színpadán.

Nóti Ilona

Bulla Elma (Selmecbánya, 1913. aug. 26. - Bp., 1980. máj. 14.): színésznő, Kossuth-díjas (1956), érdemes művész (1954), kiváló művész (1960). Fendrik Ferenc író felesége. Pozsonyban nevelkedett. Balettet tanult az orosz származású Aubrichtovánál és Viscoussi olasz balettmesternél. Mint táncos csodagyerek járta Európát. Bécsben Max Reinhardt ismerte fel színészi képességét. A színjátszás alapismereteit Margarithe Forbesnél sajátította el. Tizenhárom éves korában Puckot játszotta a Szentivánéji álomban. 1928-tól 1934-ig játszott német nyelven Berlinben, Münchenben, Bécsben mint Reinhardt társulatának egyik vezető színésznője: Hazatérve 1934-ben Bárdos Artúr szerződtette a Belvárosi Színházba, amelynek négy évadon át volt a tagja. Itt tűnt föl Shaw: Szent Johanna c. drámájának címszerepében (1936). 1938-tól 1945-ig és 1952-től haláláig volt a Vígszínház tagja, de gyakran szerepelt vendégként más színházakban is. Törékeny alkata, egyéni, kissé fátyolos hangja az intellektuális, szenvedő asszonyalakok megformálására tették alkalmassá. Később megmutatkozott finom humora is. Elmélyült lelki életet sugárzó asszony- és anyaalakjai a m. színpad maradandó értékei. Eszközei mindig finomak, visszafogottak, gesztusai fegyelmezettek voltak. Játékmódja természetes, beszédkultúrája árnyalt volt. Sok filmben és tv játékban szerepelt. Első jelentős filmszerepét a Bárdos Artúr rendezésében forgatott Én voltam c. filmben játszotta. Pályája utolsó szakaszához két emlékezetes filmszerep fűződik: Örkény István Macskajáték c. darabjának filmváltozatában Giza és a Déry Tibor novellájából készült Philemon és Baucis öregasszony szerepe (mindkét filmet Makk Károly rendezte). (mek.oszk.hu)