Készül az első polgári törvénykönyv

 

Szabad Nép

Polgári törvénykönyv készül az Igazságügyminisztériumban, amelynek törvényjavaslatát az országgyűlés októberi ülésszaka elé terjesztik. Felkerestük Eörsi Gyula elvtársat, az Igazságügyminisztérium törvényelőkészítő főosztályának vezetőjét, hogy tájékoztassa olvasóinkat, mit tartalmaz a javaslat.

A polgári törvénykönyv talán nem váltja ki olyan széles körök érdeklődését, mint a büntető törvénykönyv. Pedig a büntető törvénykönyv a lakosság csupán egy kis részét érinti közvetlenül, a polgári törvénykönyv viszont napról napra rendezi a legkülönfélébb életviszonyokat. A polgári törvénykönyv hozzájárul a személyi jogok - mint például a levéltitok stb. - védelméhez. Szabályozza a tulajdonjog különböző formáit, az állami és a szövetkezeti tulajdont, a magántulajdont. Megállapítja a tulajdonjog megszerzésének módjait, a közös tulajdon szabályait, s meghatározza a tulajdonjog védelmének formáit. Részletes rendelkezéseket tartalmaz a szerződésekről, s külön is szabályozza az olyan fontos szerződésfajtákat, mint például az adás-vétel, a vállalkozás, a tervszerződések, a megbízások, a bizományok, a fuvarozások, a biztosítások, az ajándékok, a bérletek, a termelési, ellátási és életjáradéki szerződések stb.

Különösen nagy jelentősége van Magyarországon a most készülő polgári tövénykönyv-javaslatnak, mert korábban Magyarországnak sohasem volt ilyen törvénykönyve. Elkészítésével több mint százéves demokratikus programot valósítunk meg: ugyanis az 1848. évi országgyűlés, amely eltörölte a hűbéri gazdasági rendelet, előírta a polgári törvénykönyv elkészítését.

A jogászok ezen a törvénykönyvön 1861-től 1928-ig dolgoztak. Több tervezet is készült. De egyik sem emelkedett törvényerőre, mert mindig meghiúsították a nagy befolyással rendelkező nagybirtokos érdekeltségek. Számukra ugyanis kedvezőbb volt az úgynevezett szokásjog, amely több évtizedes, sőt, évszázados bírói gyakorlat elszigetelt eseteinek tengeréből alakult ki. Ez a jog hozzáférhetetlen, áttekinthetetlen, ingadozó és bizonytalan volt. Ugyanakkor úgy hajlították és értelmezték, ahogy éppen szükségük volt rá.

Polgári átalakulásunk történelmi kacskaringóit szemléletesen tükrözi a Polgári Törvénykönyv létrehozásának viszontagságos története. Először az 1848. évi XV. törvénycikk rendelte el "az ősiség teljes és tökéletes eltörlésének alapján polgári törvénykönyv" elkészítését, és "ezen törvénykönyv javaslatának a legközelebbi országgyűlés elibe" terjesztését. A szabadságharc bukása megakadályozta e nemes terv megvalósítását. A kiegyezés után (1871 és 1892 között) előbb résztervezetek készültek. 1900-ban tették közzé (indokolással együtt) a résztervezetek figyelembevételével kidolgozott első átfogó tervezetet, amelynek átdolgozott változatát (második szövegét) törvényjavaslatként 1913-ban az országgyűlésnek is benyújtották. A kiküldött parlamenti bizottság az általa végzett módosító munkálatok után azzal a kifejezett javaslattal terjesztette az országgyűlés elé a negyedik tervezetet (ún. bizottsági szöveget: 1915), hogy azt a parlament csak a világháború befejezése után tárgyalja. Az I. világháború és Trianon után a törvénykönyv előkészítésének munkálatai 1922-ben kezdődtek el újból, s ezek eredményeként született meg - ötödik szövegként - az 1928. évi Magánjogi Törvény Javaslat. Noha ennek szakmai színvonalát általános elismeréssel illették, olyannyira, hogy számos megoldását a bírói gyakorlat is átvette és szokásjogi úton alkalmazta, mégis - elsősorban politikai okokból - ebből a tervezetből sem lett törvény. Mindezek után következhetett be az a paradox helyzet, hogy a jelenlegi Ptk. egy olyan korban (1953 és 1959 között) fogant és született meg, amely a lehető legszűkebb keretek közé szorította vissza a magánjogi vagyoni forgalom természetes társadalmi feltételét, a magántulajdont. (Vékás Lajos: Egy új polgári törvénykönyv történelmi időszerűségéről)

A felszabadulást követően nagy bizonytalanságra vezetett ez a helyzet. Egyes területeken - mint például az állami vállalatok és a szállítási szerződések területén - új jogszabályok is jöttek létre, amelyek már egyáltalán nem illeszkedhettek bele a polgári jog egyébként is sok tekintetben elavult, túlhaladott anyagába.

Ez viszont akadályozta az állampolgárok jogainak érvényesítését, a törvényesség hiánytalan megvalósítását, s gátolja a gazdasági, sőt az államigazgatási munkát is.

A polgári jog körébe tartozó problémák széles skálái, valamint ilyen törvénykönyv hiánya nehéz feladatot rótt a törvénykönyv-tervezet előkészítőire. Háromévi folyamatos munkára volt szükség ahhoz, hogy a körülbelül 650 paragrafust tartalmazó tervezetet az igazságügyminiszter az országgyűlés elé terjeszthesse, s a jogiigazgatási és igazságügyi bizottság a társadalmi szervezetek, valamint a jogászság körében vitára bocsáthassa. Az előkészületeket egy kormánybizottság irányította és az Igazságügyminisztérium végzete. A törvénytervezet elkészítésének során igénybe vették az elméleti és gyakorlati szakemberek széles körét, s az egyes részeket felülvizsgáltatták tudományos szervekkel minisztériumokkal és bíróságokkal is, a vitákat is rendeztek róla. A kormánybizottság felhasználta a szovjet és a népi demokratikus tapasztalatokat, hasznosította a kapitalista országokban elért eredményeket és messzemenően figyelembe vette mindazt, ami felhasználható a régi magyar polgári jogból. Abból indult ki, hogy a szocialista építés szolgálata - bizonyos esetekben - teljesen új jogintézmények meghonosítását kívánja, más esetekben viszont éppen a régi, megszokott, gyökeret vert intézmények megtartása és továbbfejlesztése szükséges.

Ez különösen tükröződik a tervezet öröklési jogi részében. Lássunk néhány példát. Minthogy a paraszti lakosság körében nagyon megszokott az özvegyi haszonélvezet, viszont a városi lakosság számára ennek nincs különösebb jelentősége - a tervezet választási jogot enged az özvegyeknek, az öröklés és a haszonélvezet között.

A régi rendelkezések talán éppen az öröklési jogban maradtak meg a leginkább. Ez a terület ugyanis az egyike azoknak, amelyek igen szoros kapcsolatban vannak az emberek otthoni viszonyaival, ahol viszont nagy szerepe van a megszokottságnak, s az átalakulás viszonylag lassú. A tervezet más területein nagyszámú új megoldással, új intézménnyel találkozunk.

A tervezet a károkozásért való felelősség területén kimondja, hogy kártérítéssel tartozik mindenki, aki nem tett meg mindent a kár elhárítására, s a károkozót kötelezi annak bizonyítására, hogy mindent meg is tett a kár elhárítására. Tehát nem a károsultnak kell vétlenségét bizonyítani. E rendelkezések növelik a társadalmi és személyi tulajdon védelmét.

Teljesen újak a tervezetnek azok a szabályai, amelyek a határidő nélküli, ingyenes földhasználati jogra vonatkoznak. Itt olyan esetekről van szó, amikor az állam a szövetkezetnek vagy magánszemélyeknek, az egyes szocialista szervezetek pedig alkalmazottaiknak, tagjaiknak adnak földet használatra, termelésre vagy házépítés céljából.

(Tudósítónktól.)

Korábban a Szabad Neten:

Az állampolgári jogok kiterjesztéséről, a közösségi élet elleni vétségekről és állampolgári kérdésekről