Döntöttek a lakások áráról

 

Népszava

Budapest Főváros Tanácsának végrehajtó bizottsága csütörtöki ülésén a lakóház-szövetkezetek szervezésével kapcsolatos legfontosabb kérdésekről is tárgyalt. A lakóház-szövetkezetek tagjai lehetnek munkások és alkalmazottak, szellemi szabadfoglalkozásúak és nyugdíjasok. Az öröklakások ára - figyelembe véve az állam által adott kezdeményeket - a következő:

• egyszobás 58 ezer,
  
• kétszobás 78 ezer,
  
• háromszobás öröklakás pedig 97 ezer forint.
  

Azoknak, akik 1957-ben beköltöztethető öröklakásra tartanak igényt, 15 400, 20 600 és 25 400 forintot kell előtakarékossági összegként befizetniük - attól függően, hogy egy-, két- vagy háromszobás lakást akarnak vásárolni.

Három éve adták át a László téri telepet

A lakásszövetkezetek tagjai a szövetkezetbe való felvételt követő hónaptól a lakás átadását követő naptári félév kezdetéig egyszobás lakásánál havi 140, kétszobás havi 200, háromszobás pedig 260 forint előtörlesztési összeget kötelesek fizetni. Az építkezési költségből ezenfelül fennmaradó összegre a szövetkezeti tag hosszú lejáratú kölcsönt kap.

A városi munkáslakások jelentős része a századforduló időszakában épült bérkaszárnyákban volt a háború utáni évtizedben. A rendszerint egyszoba-konyhás, ritkábban két szobából és konyhából álló lakások komfortját a konyhai falikút és ritkábban a villanyvilágítás jelentette. A fürdő vagy a WC beépítése ezekbe a lakásokba az építés időszakában fel sem merült, a későbbi modernizálás során pedig a helyszűke jelentett komoly kivitelezési nehézségeket. A házak építészeti megoldásainál fogva is az itt élők részesei egymás életének. Az ötvenes években a városokba áramló "újmunkások" egy része a korábbi polgári otthonokat vette birtokba. A negyvenes évek második felében és az ötvenes években épített munkáslakások többnyire három-négyemeletes épületekben kaptak helyet, átlagosan 45-60 négyzetméter alapterületűek voltak, valamint rendszerint félkomfortosak, ritkábban összkomfortosak. 1945 után felmerült ugyan, hogy a munkások számára családi házas kolóniákat kell létesíteni, de a fordulat éveit követően ezeket az elképzeléseket "közösségellenességük" és az üzemszerű lakásépítés és a "típustervek" előtérbe állítása miatt elvetették. "Az 1948-as típustervek szerint épült lakásokban általában egy lakószobát és egy hálófülkét terveztek a konyha, az előszoba, a fürdőszoba és a WC mellé. A lakások mérete 50 négyzetméter körüli volt. 1949-re elsősorban az előszoba méretének csökkentése, később a WC és a fürdőszoba összekapcsolása, a konyha méretének csökkentése, végül a külön kamra megszűntetése révén növelni tudták a hálófülke méretét, ezáltal a lakások már kétszobásnak számítottak". Az ötvenes években a kis alapterületű egy- vagy kétszobás lakásokban a belső tereket gyakran függönnyel választották el. Ily módon választották le a "gyerekszobát", a konyha egyik részét "fürdőszobának" vagy a lakás egyetlen szobájának sarkát a szülők "hálószobájának".

1957-ben előreláthatólag 674 szövetkezeti öröklakás készül el. A lakások az Üllői úti, a Lágymányosi úti, a Fogarasi úti és a Nagy Lajos király úti lakótelepen épülnek. A jelentkezőknek közölniük kell azt, hogy hány szobás lakásra tartanak igényt, melyik évben szeretnének abba beköltözni, s melyik lakóterületen kívánnak otthonhoz jutni.

Elhatározta a végrehajtó bizottság azt is, hogy a Marx téri Népbüfé épületét szétbontatja. Az épület elavult, rossz állapotban van, rontja a városképet, s rendészeti szempontból is sok kifogás merült fel ellene. A bontást legkésőbb november elsején megkezdődik.

A lakótelepek kijelölésekor az ötvenes években a tervezők arra törekedtek, hogy az építkezés a legkisebb járulékos költségekkel járjon, ezért ezek a lakótelepek leggyakrabban a belső városrészeket övező, közművel már ellátott vagy könnyen ellátható területeken épültek fel. Az 1950-es évek lakótelepei "emberi léptékükkel" tűnnek ki, a lakások száma általában 300-800 között alakult. A legtöbbjük jól illeszkedett történetileg kialakult környezetébe. Ezt az építési stílust (szocialista realizmus) a hagyományos, téglafalas teherhordó szerkezet, a magastető, viszonylag kis ablakok, a homlokzaton klasszicizáló motívumok, valamint a keretes beépítési típus jellemezték. Az épületek magassága a 3-4 szintet ritkán haladta meg, így kedvező arányok alakultak ki a körülhatárolt terek és épületek között. Az 1950-es években megépült lakótelepi lakások javulást hoztak az emberek életébe. Igaz, az egyszobás lakások aránya rendkívül magas volt, a komfortfokozat azonban összességében javult, hiszen az átadott lakások legtöbbje már rendelkezett fürdőszobával. Az évtized második felében a szocialista realizmus megszűnt, s helyébe a modern építészeti ideológia lépett. Megjelent a típustervezés, amely nagyban hozzájárult az építészeti színvonal csökkenéséhez. (Egedy Tamás: Kiskedvencből mostohagyerek?, Beszélő)

Korábban a Szabad Neten:

Nemzeti panteon létesítéséről és az életveszélyes lakásokról