Ne rövidítse meg a minisztérium a kőműveseket!

 

Népszava

Sokkal jobb bánásmódot érdemelnek a 21-es Építőipari Vállalat dolgozói

Szépek a Kerepesi úti új lakóházak. Az egy-, két- és háromszobás lakások a legnagyobb kényelemmel felszerelve várják a szerencsés kiválasztottakat. Az ember, ahogy végigjárja a már kész és még építés alatt levő katonás rendben sorakozó téglarengeteget, elfogja a vágy: bárcsak ilyen lakásom lehetne! Persze ezzel még várni kell, de egyszer mindenki sorra kerül. "Még azok is, akik a lakóházakat építik."

Becsapták a munkásokat

Az idézőjel nem véletlenül került megjegyzésünkre. A 21-es Építőipari Vállalat dolgozóinak ugyanis három évvel ezelőtt - amikor megkezdték a munkát a Kerepesi úton - az Építésügyi Minisztérium azt ígérte, hogy megkapják a felépült lakások öt százalékát.

- Annak idején - mondja Vadai József, az építkezés párttitkára - az öt százalékkal ösztönöztük a munkásokat a jobb munkára. Ez volt a legfőbb agitációs érvünk. De hát az ígéret...

- Legalább harminc lakást kellett volna már kapnunk - folytatja Szabó Pál üb-elnök. - De még egy felet sem kaptunk. Ma már, megmondom őszintén, szóba sem merjük hozni ezt a kérdést, mert a munkások nem a legkedvesebb szavakat vágták a fejükhöz. Pedig ez nem is bennünket illet.

Igazságos munkaruha-elosztást

Az építkezés vezetői arra törekszenek, hogy a dolgozóknak biztosítsák a megfelelő szociális körülményeket. Igyekezetük azonban nem mindig jár eredménnyel, mert meg van kötve a kezük. Két évvel ezelőtt például még minden termelőmunkát végző dolgozónak adhattak munkaruhát. Majd rendelet jelent meg, amely ezt szabályozta. Ez helyes volt. A baj ott kezdődött, hogy a rendelet megtiltotta, hogy a kőművesek és a gépi vakolók munkaruhát kapjanak. Pedig az ő ruhájuk jobban piszkolódik és kopik, mint sok más szakmabelié.

- A minisztériumban azt hiszik - mondja Tóth János gépi vakoló -, hogy a mi munkánk olyan, mint valamilyen szép kert locsolása. Jöjjenek csak, elvtársak. - És Tóth már húzza is be az egyik szobába a gépi vakoló sáros, malteros gumicsövét. Az udvaron felbúg a kompresszor, és a vöröstéglás fal gyorsan eltűnik, új, szürke "ruhával" vonja be a gép. De nemsokára Tóth is nyakig malteros lesz. Ez pedig, mint ahogyan többen is mondják, "eszi" ám a ruhát.

- Ilyen és hasonló szakmánál a mi véleményünk szerint szükség van a munkaruhára - mondja Falus Ferenc főépítésvezető. - A rendelkezést azonban nem szeghetjük meg. Alig akad olyan termelési vagy egyéb értekezlet, ahol a munkások ne foglalkoznának e problémával. Ez persze naponta is beszéd tárgyát képezi, nyugtalanságot szül. Éppen ezért szükséges, hogy a felsőbb szervek felülvizsgálják és indokolt esetben módosítsák e kiadott utasításukat.

Sok bába közt...

A Kerepesi úti építkezésen a 21-es és a 42-es Építőipari Vállalat is dolgozik. Egy évvel ezelőtt - nem tudni, milyen indokkal - a minisztérium utasítására e két utóbbi vállalat is felvonult. Azóta szinte napirenden van a torzsalkodás a vállalatok vezetői és dolgozói között.

Ugyanis a különböző építkezési anyagokat egymás mellett rakják le. A vállalatok dolgozói nem ismerik ki magukat s gyakran a másik vállalat anyagát használják fel. Amikor aztán valami hiányzik, megindul a lótás-futás.

Nem lehet egyetérteni azzal, hogy három építőipari vállalat dolgozzék egy helyen. Ez nagyfokú pazarlás az amúgy is kevés számú, jól képzett vezető szakemberekkel. Egyetlen építésvezetőség is jól - ha nem jobban - elláthatná ezt a munkát. Ha a Kerepesi útra több építőmunkásra volt szükség, a minisztérium miért nem gondoskodott a 21-esek létszámának feltöltéséről? Ez mindenféleképpen gazdaságosabb megoldás lett volna.

Komplikálja a helyzetet, hogy néhány napja futótűzként terjedt el a hír: a 21-esek rövidesen levonulnak a Kerepesi úti építkezésről és más munkahelyre költöznek. A munkások értetlenül kérdezősködnek: Miért kell elmennünk? Miért éppen mi, akik más három éve itt dolgozunk? Azóta a munkások olyan törzsgárdáját sikerült kialakítaniok, amellyel a legnehezebb feladatok megoldására is képesek.

Maradnak vagy mennek?

Jól tudják persze, hogy az építőmunkások élete vándorélet. Azért emelik fel szavukat, mert úgy látják, hogy vándorlásuk szükségtelen és csak kárt okozhat.

Ám lehet, hogy nem jól látják! De akkor miért nem közlik velünk az okokat, miért nem beszél velük őszintén a minisztérium? A munkások megszokták, hogy a minisztérium csak kér tőlük, vagy ígér - de azt nem tartja be.

Ideje lenne felnőtt emberként kezelni a 21-es vállalat dolgozóit. Az ország szeme rajtuk van: a lakásépítőkön. S ők eddig megfeleltek a bizalomnak. Éppen ezért sokkal jobb bánásmódot érdemelnek.

Tarai László