Noel H. Field levele a Szabad Néphez

 

Szabad Nép

Noel H. Field amerikai állampolgár, akiről 1954. november 17-én közölték, hogy a korábban ellene emelt vád nem nyert igazolást, s aki 1954 decemberében politikai menedékjogot kért és kapott a magyar kormánytól, az alábbi levelet intézte a Szabad Néphez:

A Szabad Nép Főszerkesztőjének!

Noel H. Field feleségével

Mint amerikai állampolgár, aki szabad elhatározásomból már majdnem két éve lakom Magyarországon - több mint ötévi nem önkéntes "ittlakás" után - különös érdeklődéssel és érzelmekkel olvastam Marosán György cikkét a Szabad Nép augusztus 19-i számában. Saját tapasztalataim alapján megerősíthetem az ő nyilatkozatát, amely szerint: "A mi rehabilitációs munkánk kiütött egy fegyvert az ellenség kezéből és segített - nemcsak itthon, hanem a világközvélemény előtt is - helyreállítani a szocialista törvényesség, a szocialista jogrend tekintélyét. A rehabilitációs tárgyalások olyan mélyen humánosak voltak, hogy a legigényesebb jogi és erkölcsi vizsgákat is kitűnően megállták volna. És talán helyes, ha megírom, hogy én magam mindig hittem abban, és mélyen meg volt győződve arról, hogy a párt biztosítani fogja, hogy hazánkban a szocialista törvényesség helyreálljon, teljes és sérthetetlen legyen."

1954. decemberi nyilatkozatom, amelyben közöltem elhatározásomat, hogy Magyarországon maradok, a csodálkozás különféle megnyilvánulásait váltotta ki, mert tanúbizonyságát adta, hogy én továbbra is rokonszenvezek a szocializmus táborával és támogatom azt, noha a hamis vádaskodások áldozatának egyike voltam. Még ma is találkozom hasonló reagálással, melyeknek alapja azt hiszem hibás okoskodás. Olyanok számára, mint jómagam is, akik aktívan hittek már sok éve abban, hogy a munkásmozgalom, a béke és jólét felé haladásnak történelmi eszköze és akik még a legsötétebb napokban sem kételkedtünk abban, hogy végső fokon győz a szocialista törvény és igazság, ezek számára a legutóbbi évek eseményei megerősítették legbensőbb reményeinket és hitünket.

Most nem nekünk, hanem a haladás ellenségeinek kell csüggedniök.A kételkedés nem a mi dolgunk, hanem azoké a kishitűeké, akik hátat fordítottak a szocializmusnak akkor, amikor sötét árnyak ideiglenesen elhomályosították útjait. Ők azt hitték, hogy a hajó korhad és el fog süllyedni, sorsára hagyták, vagy csatlakoztak azokhoz, akik el akarták süllyeszteni. Mennyire hibáztak ezek a számításaikban! Ki kételkedhet ma már abban, hogy a felhők szétoszlanak és noha a hajónak még szüksége van javításokra, alapjában véve ép volt mégis, és ma is az!

Amikor én börtönbe kerültem, a Szovjetunió még a pusztító háború sebeinek gyógyulásával küzdött. Amikor kijöttem onnan, sikeresen befejezte ötödik ötéves tervét és óriási lépéseket tett meg a kommunizmus útján. Amikor börtönbe kerültem, a népi demokráciák éppen csak, hogy megkezdték útjukat a szocializmus felé és Kína a polgárháború fájdalmai között vajúdott. Amikor kijöttem, 900 millió ember építette békésen a szocializmust, komoly nehézségek és súlyos tévedések ellenére, és egy egységes gát emelésén fáradoztak, az atompusztítás fenyegetéseivel szemben. Amikor börtönbe kerültem, a szocialista törvényt és demokráciát komolyan megsértették. Amikor kijöttem onnan, a megújult humanizmus felé történt fordulat már végbement - ennek élő tanúja voltam és vagyok magam is - és az ezt követő haladás (amely s türelmetleneknek talán lassúnak és néha akadozónak tűnhetett), a demokrácia és a törvény, az igazság és az emberi jólét olyan felvirágzását ígéri, amelyben még nem volt része a világnak. Vajon nem elég alap-e ez arra, hogy minden jóakaratú férfi és nő szívét, aki az emberiség jövőjének sorsát szívén viseli, öröm töltse el, legyen az bármilyen nemzetiségű is? És mi, akik a múltban szenvedtünk, ne vennénk részt ebben az örömben?
Igaz, örömünkbe fájdalom és megbánás vegyül, mert ártatlan emberek szenvedtek és a szocializmus ügye számára értékes emberéletek mentek veszendőbe. De ezeknek az áldozatoknak az emléke kell, hogy segítsen bennünket, hogy a múlt hibáinak kijavítását mindenütt merészen és kitartóan vigyék végig és sohase történjenek többé ilyen tévedések.

Végezetül azt kívánom leszögezni, hogy bár egyáltalán nem bántam meg azt az elhatározásomat, hogy itt éljek és dolgozzam ebben az országban, ahol annyit szenvedtem és ahol olyan őszinte és nagylelkű kárpótlást kaptam, mégsem fordítottam hátat saját hazámnak. Amerikai vagyok és mindig az is leszek s szenvedélyes együttérzéssel figyelem növekvő bizonyítékát annak, hogy folyamatban van Amerikában a reakciós belpolitika és a hidegháborús külpolitika lidércnyomása alóli felébredés. Remélem és hiszem, hogy eljön az a nap, amikor én is beállhatok az amerikai haladó erők soraiba. De nagyon hálás vagyok azért is, hogy abban az előnyben van részem, hogy tanúja lehetek itt. Magyarországon a nagy nekilendülésnek, hogy részt vehetek az ezzel járó örömökben és gondokban, hogy gyakorlatban tapasztalhatom a szocializmus építését. Erről álmodoztam a börtönben és az álom valósággá vált.

Noel H. Field

Noel H. Field Londonban született jómódú amerikai középosztálybeli családban. A Harvardon, majd Bostonban tanult, politikatudományi, szociális munka- és nemzetközi jogi tanulmányokat folytatott, doktori címet szerzett. A State Department-ben, az Egyesült Államok külügyminisztériumában kezdett el dolgozni. Egy saját későbbi levelében azt írta önmagáról, hogy 1934-ben egy amerikai újságíró házaspáron keresztül megismerkedett két német kommunista emigránssal, Paul Massing-gel és feleségével, Hede Gumperz-cel. 1934 végén a Massing házaspár Fieldet felesége, Herta Vieser jelenlétében felszólította, hogy végezzen hírszerző munkát a Szovjetunió részére. Field, aki magát kommunistának tekintette, jelentéseket készített a munkatársairól, megszerezte a moszkvai amerikai nagykövet jelentését az 1935-1936 telén Londonban zajlott flottakonferencia előkészítéséről és a tanácskozásról. 1936-ban a külügyi szolgálatból a Népszövetség titkárságára került, ahonnan továbbra is adott jelentéseket. Egyes források szerint a családja egyéb tagjai - fivére és sógornője - is kémkedtek a Szovjetunió részére. 1937-ben átállások miatt megszűnt az összes felső kapcsolata. 1938-ban Moszkvába rendelték, de ekkor nem kapott új feladatot. Egyes adatok szerint 1940-ben felvették a svájci kommunista pártba. Miután 1940-ben távoznia kellett a Népszövetségtől, Svájcban maradt és 1941 márciusától 1947 augusztusáig az Unitárius Segélyszervezet igazgatója volt. 1943-ban felújította hírszerző tevékenységét. 1948-ban fiatalkori jó barátja, a kémtevékenységgel megvádolt Alger Hiss az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság elé került, és a vizsgálat során Field is nyilvánosan lelepleződött. Hogy elkerülje a bizottság elé idézését, Kelet-Európában kívánt letelepedni. 1949. május 11-én Prágában F. Belkin és Szücs Ernő - más adatok szerint a csehszlovák állambiztonsági szervek - letartóztatták. Titokban Budapestre hurcolták, keresésére indult testvérét, Hermannt augusztus 22-én Varsóban, a feleségét, Hertát 26-án Prágában szintén őrizetbe vették, nevelt leányukat, Erikát Berlinben tartóztatták le, majd Vorkutára hurcolták. Az Unitárius Segélyszervezeten keresztül számos svájci emigráns kommunistának, így Szőnyi Tibornak is támogatást nyújtott; mivel a háború alatt kapcsolatot tartott fenn Allen Dulles-szal, az Office of Strategic Service (OSS) európai vezetőjével, az ő személye lett az összekötő kapocs Szőnyi és az amerikai hírszerzés között. A Rajk-perben - noha neve többször felmerült - nem állították bíróság elé. Legtöbb kommunista ismerősének Kelet-Európa országaiban letartóztatás, Nyugaton a pártból való kizárás lett a sorsa. 1949. október 11-én átszállították a Conti utcai börtönbe, ahonnan - államvédelmi felülvizsgálat után - 1954. november 1-jén szabadon engedték. Politikai menedékjogot kért, a feleségével együtt Budapesten, egy a hatóságok által rendelkezésükre bocsátott, berendezett budai lakásban telepedett le, decemberben megkapta a magyar állampolgárságot. 1955 februárjától a Corvina Kiadó szerkesztőjeként és fordítójaként dolgozott. Az ártatlanságáról tudósító, 1954. november 17-én megjelent sajtóközlemény a Rajk-ügy és a többi személye köré épített kelet-európai eljárás koncepciójának lelepleződését jelentette. Szerepe mindmáig sem teljesen tisztázott. Budapesten halt meg.

Korábban a Szabad Neten:

Péter Gábor beadványa a börtönben