Nem átpolitizált, merészebb könyvkiadásra van szükség

 

Szabad Nép

archivnet.hu

Ma ül össze háromnapos tanácskozásra a kiadói konferencia: munkája elé érdeklődéssel tekint minden könyvet olvasó és szerető ember. E konferencia számot ad arról, mit valósított meg az utóbbi tíz esztendőben könyvkiadásunk, s számot vet azzal, hogy mit kell tennie azért, hogy országunkban az emberi kultúra legelterjedtebb hordozója, a könyv valóban betöltse hivatását.

Mióta a könyvnyomtatást feltalálták, a magyar könyv kiadásának, terjesztésének minden időben voltak Misztótfalusi Kis Miklósai, akik a tudós, a munkás és a művész együttes hivatástudatával szívósságával munkálkodtak azon, hogy a magyar könyv megszülessék, s az ország, a nép kincsévé váljék. E hagyományhoz méltóan a mi könyvkiadásunk is megtette a magáét, s nyugodtan elmondhatjuk, hogy új korszakon nyitott a magyar könyvkiadás történetében. A mi országunkban sok könyv jelenik meg, évről évre növekszik a kiadott könyvek mennyisége, úgyhogy azok közé az országok közé tartozunk, amelyekben - a lakosság létszámához mérten - a legtöbb könyv jelenik meg a világon.

Könyvkiadásunk mindinkább népi jellegűvé válik, vagyis úgy fejlődik, hogy a dolgozó nép mind szélesebb rétegeit képes bevonni a könyv olvasói, barátai sorába. Soha annyi népszerű tudományos könyvet, ismeretterjesztő munkát nem adtak ki Magyarországon, mint napjainkban: a könyvkiadás jelentős részt vállal magára népünk műveltségének gyarapításában. S a selejtes, művészietlen ponyvairodalmat, ízléstelen, lélekromboló fércműveket bátran félredobva könyvkiadásunk vállalkozott arra, hogy az olvasás örömeivel igazán csak most ismerkedő tíz- és százezreket juttasson el a klasszikus és élő irodalmak kincseihez.

1945 után megszűntek a háború után indított folyóiratok. Az államosítási hullám keretében felszámolták a magánkönyvkiadókat és minden szakterületre egy-egy nagy állami kiadót hoztak létre. Ugyancsak 1950-ben felül kellett vizsgálni a könyvkereskedések, valamint a köz- és az iskolai könytárak állományát. Bezúzásra ítélték, illetve kivonták a forgalomból többek között Benedek Elek összes műveit, Grimm meséit, Sienkiewicz, May Károly, Dante, Dickens, Dumas, Kipling, Stefan Zweig, Cervantes, Ady Endre, Jókai Mór, Krúdy Gyula, Mikszáth Kálmán, Móra Ferenc, Márai Sándor, Tamási Áron, Gárdonyi Géza, egyes műveit, azért, hogy ezek a "nacionalista", "érzelgős", "vallásos" és "kispolgári" szemléletet árasztó munkák ne "fertőzzék" az olvasókat és a tanuló ifjúságot.

Abban, hogy könyvkiadásunk eljutott ezekhez az eredményekhez, kétségtelenül részük van azoknak a szakembereknek, akik a könyvkiadás különböző posztjain munkálkodnak. Irodalmi életünkben, a közvéleményben gyakran hangsúlyozzák a lektort, a megjelenő könyvek első olvasóját, gondozóját, szárnyrabocsájtóját. Benne, igazságtalanul általánosítva, a "kulturbürokrácia" megtestesítőjét látták csak igen sokan. A lektori munka nagy műveltséget, önálló ítélőképességet, bátor vitakészséget igénylő mesterség. Akadt lektor, nem egy, aki nem állta ki e próbát. Nemcsak a fogyatékos egyéni felkészültség volt a jó munka akadálya, hanem sokkal inkább az irodalom- és tudománypolitikát átható dogmatizmus, a bürokratizmus, amely a kultúra intézményeibe is oly mélyen befészkelődött. De még több az olyan lektor, aki - műveltséggel és jó szándékkal telten, sokszor igen nehéz, kedvezőtlen körülmények között - könyvkiadásunk fejlődését, a jó művek megjelenését, a helyes kiadói munkaprogramok kialakulását segítette. E szakemberek nélkül korántsem tarthatna ott könyvkiadásunk, ahol jelenleg áll. Megbecsülés, köszönet illeti könyvművészeinket is, hisz az ő együttes munkájuk gyümölcse, hogy kezd újból megszületni a szép magyar könyv, s ízléses, vonzó kiállítású kötetek egész sora tölti meg a könyvesboltokat és a könyvtárakat.

archivnet.hu

Az olvasóközönség figyelme e konferencia munkája iránt egyúttal azt is jelenti, hogy a jövőben még többet vár a könyvkiadástól, még sokoldalúbb, a hazai és külföldi tudományos és művészeti életet még mélyebben, sokrétűbben nyomonkövető programokat, s az eddigi kiadói gyakorlat sokszor bántó, kultúraellenes hibáitól mentes működést. A felületesen, tudománytalanul "átpolitizált" ismeretterjesztő irodalom, a gyönge, sematikus szépirodalom, a sokszor még mindig megnyilatkozó nehézkesség, tájékozatlanság, szűkkeblűség helyett - igazi, tudományosan elmélyült és népies, magvas, érthető ismeretterjesztést, a szépirodalomnak vállalkozó kedvvel, széles látókörrel véghezvitt megjelentetését várja.

Nagy örömmel venné, ha az eddigi nagysikerű szépirodalmi sorozatok után minél nagyobb számban kaphatná kézhez a világirodalom klasszikusainak - Balzacnak, Dickensnek, Tolsztojnak s a többieknek - teljes sorozatit. Várja Marx és Engels műveinek sorozatban való megjelenését. S kéri a mai magyar szépirodalom műveinek lendületesebb, még több hozzáértést és szeretetet tükröző, merészebb szárnyrabocsátását. Mint ahogy nemzeti színjátszás nem lehet meg élő, nemzeti drámairodalom nélkül - a könyvkiadás is csonka, élettelen, ha benne nem a nemzet múltját és különösképpen a jelenét megörökítő művek viszik a főszerepet, ha súlyát nem az élő irodalom és tudomány alkotásitól nyeri. Az új irodalom és az új tudomány ápolása, megszületésének, elterjedésének elősegítése - ez lehet könyvkiadásunk egyik legfontosabb, leginkább közérdekű programpontjai a jövőben is.

Az ország egész olvasó közvéleménye s nem utolsósorban a könyveket megalkotó tudós- és íróvilág eredményes, jó munkát vár a konferenciától, s azt reméli, hogy ez a tanácskozás emlékezetes dátum marad könyvkiadásunk történetében.

Korábban a Szabad Neten:

Művelt, öntudatos, széles látókörű dolgozókat neveljenek a szakszervezetek