Budapest - külföldi szemmel

 

Népszava

Városnézésen külföldi turistákkal

"Grossartig", "prachtvoll", "wunderbar"!

Az elmúlt nyári hónapokban több mint tizenkétezer külföldi turista kereste fel hazánkat. Kíváncsi szemmel, bíráló kedvvel érkeznek és a jól képzett IBUSZ csoportvezetőktől függ, hogy - a rendelkezésükre álló rövid órák, vagyok napok alatt - mi mindent ismerhetnek meg fővárosunk szépségeiből. Erre a kérdésre megkapjuk a választ, ha mi is részt veszünk egy budapesti körsétán. Induljunk talán azzal a harmincegy főből álló turistacsoporttal, amely nemrégen érkezett az NDK-ból. Előzőleg három héten át Tihanyban nyaraltak. Jóbaráti viszony alakult ki Dávid Erzsébet csoportvezető és a nagyrészt orvosokból, mérnökökből, műszaki szakemberekből álló csoport tagjai között. Így megérthető a baráti figyelmeztetés az autóbuszra szállás közben: "Erzsébet, ma semmi múzeum!"

A Margitsziget jól ápolt főútján suhan az autóbusz, miközben Antalffy Györgyné - a másik csoportvezető - halkan magyarázza a mikrofonba: "jobboldalt a teniszstadion, a Palatínus-fürdő és a Nemzeti Sportuszoda..." A vendégek kíváncsisága megállást parancsol és jó negyedóra is eltelik, míg betelnek a külső medence, az ugrótorony, a fedett uszoda látnivalóival. Sajnos, az idő nem engedte, hogy felkeressék a szabadtéri színpad lelátóját, a mellette levő Domonkos-kolostor romjait és hogy néhány percig elidőzzenek a híres tölgyek alatt, és néhány szót halljanak Arany Jánosról.

Az autóbusz már kikanyarodott a sziget bejárójáról és a vendégeknek innen van alkalmuk először egy pillantásban összefogni a két dunapart összképét. A csoportvezető szakszerűen magyarázza a híd méreteit, építésének és újraépítésének idejét, körülményeit és felemlíti, hogy hat ehhez hasonló pompás híd biztosítja a két városrész kapcsolatát. (Bosszantó, hogy a kocsi hátulsó felében a farmotor egyenletes duruzsolása kitartóan birkózik a hangszóró hangerejével és legtöbbször győztesként kerül ki a versenyből.)

A Szabadság téren lassú tempóban halad a kocsi és jobbra-balra tekintve "grossartig", "prachtvoll", "wunderbar" felkiáltással adóznak vendégeink a Lenin Intézet, a Magyar Nemzeti Bank palotáinak. Néhány métert szaladunk az Október 6. utcán és a mikrofonban már halljuk is a figyelmeztetést. "Most láthatjuk Budapest legnagyobb római katolikus templomát - a Bazilikát."Az ígért látvány helyett azonban a földalatti vasútépítés egyik állomáshelyének hevenyészett, stílustalan barakkjai tűnnek a kíváncsiak szeme elé. Teljesen lerontják a Bazilika főbejáratának térhatását. Nincs mód arra, hogy ezt a különben is házak közé zsúfolt műemlékünket kiszabadítsuk előnytelen környezetéből?

A méreteiben lenyűgöző templom csendes szemlélődésre indítja a látogatókat. Nagyobb hiba, hogy ezt a hangulatot átveszi a csoport két vezetője is és egyikük sem hívja fel a figyelmet a templomban levő, Stróbl Alajos által készített fehér márvány Szent István -szoborra, Benczúr Gyula, Roskovics Ignác, Feszti Árpád, Deák Ébner Lajos oltárképeire, Lotz Károly freskóira.

Már a Sztálin út szépségében gyönyörködik a társaság, és a hatalmas berlini sugárutakhoz szokott szemek is szélesnek, imponálónak találják a mi "nagy utcánkat". A riporter szégyenkezve és pirulva látja az utca szélén táncoló sárguló faleveleket, eldobott papírszemetet és elfordítja a fejét. Az úton végig kattognak a Leicák, a miniatűr keskenyfilm-felvevők és mire befutunk a Hősök terére, már egy-egy albumra való negatív van a gépekben.

A Német Demokratikus Köztársaság 1952-ben kezdte lezárni nyugati határát, ami 1961. augusztus 13-ától, a Berlini fal felépítésétől a két német államalakulat, egyben egész Európa hermetikus geopolitikai elkülönítését eredményezte. A fal felépítésének legfontosabb célja a lakosság elvándorlásának megakadályozása, és a keletnémet munkaerő visszatartása volt. Az elvándorlást a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között tapasztalható életszínvonalbeli különbség mellett nem kis mértékben a Német Szocialista Egységpárt vezetése alatt egyre inkább felerősödő politikai erőszak motiválta. A Berlini fal megépítését követően a háromhatalmi, illetve a szovjet megszállási zónában élő rokonok és ismerősök egymástól végérvényesen elszakadtak, hiszen az NDK területének tartós elhagyása 1988 végéig törvényesen nem volt megoldható. Noha a határzár áttörése életveszélyes vállalkozásnak számított, mégis sokan megpróbálták. 1949 és1989 között a belnémet határon és a Keleti tengeren a halálos áldozatok száma több mint nyolcszáz fő volt. Jóllehet a magukat népi demokratikus országokként aposztrofáló államok a külföldre való kiutazást szigorúan korlátozták, a menekülés kézenfekvő módja mégis a turizmus lehetősége volt. A keletnémet turisták legkedveltebb célpontjai között Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia szerepelt. (Jobst Ágnes: Útban a szabadság felé?)

A Hősök terén érdekes történelmi vita kerekedik megörökített királyaink személye körül. Valamennyien I. Ferenc Józsefet és Erzsébet királyné szobrát keresik és dr. Seidler orvosprofesszor Weimarból élénken magyarázza, hogy milyen kiváló uralkodók voltak. A két csoportvezető dicséretére legyen mondva, nagy tapintattal, de rendíthetetlen nyugalommal magyarázza, hogy az összmonarchia szempontjából lehet, hogy kiválóak voltak, de a magyar nemzet érdekeit háttérbe szorították, s nincs ott helyük nemzeti nagyjaink között. A hét vezért ábrázoló lovas szoborcsoport megragadja a vendégek fantáziáját és egyre többet akarnak tudni történelmi szerepükről. (Itt bizonyosodik be, hogy milyen jó, alapos az IBUSZ idegenvezető tanfolyamok anyaga.)

A Szépművészeti Múzeum hívogató kapui felé már indulna egy kisebb - festmények és szobrok iránt érdeklődő - csoport, de a nagy többség nevetve emlékezteti Dávid Erzsébetet: "Megígérte, ma nem lesz múzeum." Nem könnyű dolog egy ilyen nagy létszámú társaság általános igényeit kielégíteni. Sok tapintat, leleményesség kell hozzá. Újra felbúg a motor, hogy a Sztálin téren, Dózsa György úton át elérjük a délelőtt végcélját, a Népstadion lenyűgöző épületét.

Már az előcsarnok műtőre emlékeztető tisztasága, márvánnyal, mozaikkal bővelkedő pompája megnyeri a tetszést. A férfiak - különösen a műszaki szakemberek - nagy elismeréssel adóznak az újságíró-terem nemzetközi telefon összeköttetésének, a hangerősítő berendezéseknek és a technikai megoldásoknak. A nőket az öltözők és mosdók higiénikus berendezése ragadja meg. Az újságíró karzatról szép látvány nyílik a szemközti hatalmas lelátóra és az üdezöld gyeppályára. Azzal búcsúzunk, hogy a legközelebbi olimpián mindenki itt lesz - mint néző.

Balogh Jolán

Korábban a Szabad Neten:

Sok külföldi érdeklődik Budapest iránt

Az IBUSZ-nak nem abból kellene kiindulnia, hogy szívességet tesz

Gyors ügyintézést az IBUSZ útlevélosztályán!