Vágólapra másolva!
 
Vágólapra másolva!

Szabad Nép

A felszabadulás óta hazánkban valamennyi sport lehetőségei megnőttek. Sajnos, a természetjárás nem tartott lépést a magyar sport általános fejlődésével. Népszerűsítéséért, elterjesztéséért a felszabadulás óta jóformán semmi sem történt, s a természetjárók száma - a becslés szerint - jelentősen csökkent a régi időkhöz képest. Alig pár száz turista szakosztály van az országban, ez pedig nagyon kevés, hiszen már sportágak szakosztályainak a száma ennek többszörösét teszi ki.

Kirándulók a Királyháza turistaháznál




Mi ennek az oka? Elsősorban az, hogy a természetjárás nálunk a sportok között "mostohagyerek", nem részesül kellő támogatásban. Igen sok sportvezető úgy véli, hogy a természetjárás csak afféle sétálgatás és "virágszedegetés", aminek nincs sok köze a "legfontosabbhoz", a versenysporthoz, s ami egyébként is megy magától. A sportkörök alig-alig fordítnak gondot a természetjáró-szakosztályokra, huszadrangúnak tekintik ezeket a költségvetésben. A legutóbbi esztendőkben legfeljebb annyi változás történt, hogy a természetjárást igyekeztek átalakítani versenysporttá. Erre már akadt erő, de sajnos, ebből egyrészt a turisták tömegei semmi hasznot sem láttak, másrészt - valljuk be nyíltan - a természetjárás nem tartozik azok közé a sportágak közé, amelyeknek életeleme a versengés...Hozzá kell tenni azt is, hogy egyes helyeken, főleg a versenyek miatt bevont fiatal természetjárók és új aktivisták körében felbukkant az anyagias szellem is, ami a természetjárásban azelőtt ismeretlen volt.

Az Országos Testnevelési és Sportbizottság maga is érezte, hogy változtatni kell a helyzeten. Az idén áprilisban az OTSB elnöksége 22 pontból álló határozatot hozott a természetjárás fejlesztésére, s bizottságot is küldött ki, azzal az utasítással, hogy három hónapon belül tegyen jelentést a természetjárás egész szervezetének esteleges megváltoztatásáról. A bizottság egyetlenegyszer sem ült össze, az OTSB a határozat egyetlen pontjával sem foglalkozott. Igen jellemző eset ez, s a természetjárásnak ilyesfajta lebecsülése a sportfőhatóság részéről tovább gyűrűzik a sportegyesületeknél, a sportköröknél is.


Magyar Természetjáró Szövetség
Turistaház Gézaházán: a hely adott

Van egy Országos Társadalmi Természetjáró Szövetség is, amely azonban nagyon keveset végez. Nem is csoda. A társadalmi szövetség jóformán semmiféle támogatásban sem részesült, sőt sok jó javaslata veszett el vagy maradt pusztába kiáltott szó a sportszervezetek - főleg az OTSB - berkeiben. Mindez elkedvetlenedésre vezetett a természetjárás aktivistái között, s így egyre kevesebb azoknak a sportszerető embereknek a száma, akik szerveznék, vezetnék, irányítanák a természetjárást. Pedig sok helyütt a fiatalok éppen azért maradnak távol a természetjárástól, mert nincs, aki összefogja őket, aki megszervezné a túrákat, kirándulásokat, törődnének azzal, hogy minél többen kapjanak kedvet e sporthoz. Az emberek, elsősorban a fiatalok, szeretnek világot látni, utazgatni, kíváncsiak arra, hogy mi van szülővárosuk környékén túl, a távolabbi vidékeken, városokban, hegyekben. E célból is növelni kellene a hozzáértő, áldozatkész, szorgalmas sportvezetők számát.

Rendkívül nagy nehézséget okoz a természetjárás fejlesztésében az is, hogy megszűnt a turistáknak - a fontosabb, népszerűbb kirándulóhelyekre érvényes - vasúti és hajóutazási díjkedvezménye, amely sokáig megvolt a felszabadulást követő években is. Gyakran komoly gondot okoz a természetjáráshoz szükséges, különleges - ha nem is sok - felszerelés megvásárlása. A turisták azt várják, hogy az illetékes szervek tegyék lehetővé a vasúti kedvezményt, s jó, olcsó közszükségleti cikkek, sportáruk gyártásánál az eddiginél jobban számoljanak a természetjárók igényeivel is.

Nincs minden rendjén a turistaházakkal sem, amelyek hovatovább elvesztik menedékház jellegüket. Mert ugyan miféle menedékház az, ahol a hálóhelyeket a "szezonban" általában már egy-másfél hónappal előbb le kell foglalni? A turistaházak inkább tervteljesítésre kötelezett, vendéglátóipari üzemekké váltak - házak, de turisták nélkül. Itt is közvetítő megoldásra van szükség.

A magyar sportvezetőknek nem újkeletű gondjuk, hogyan, milyen módszerekkel lehet még nagyobb tömegeket bevonni a testnevelésbe és sportba. Éppen ezért érthetetlen, hogy elhanyagolják az egyik legegyszerűbb eszközt, a természetjárás népszerűsítését. Most a természetjárás fejlesztését akadályozó okok közül csupán néhányat említettünk meg. Érdemes alaposan, közelebbről megvizsgálni e nagyszerű sportág helyzetét és minden nehézséget elhárítani további fejlődése elől.

Berecz István