Megvan a magyar olimpiai vízilabda-csapat!

 

Népsport

Rajki Béla

Az ifjúsági sporthét keretében lebonyolított vízilabda torna után beszéltünk Rajki Bélával, akire az olimpiai csapat kialakítását és szakirányítását bízták. Megkérdeztük, mit szól a látottakhoz, az eredményekhez.

- A számszerű eredményekkel - válaszolta - elégedett vagyok, de csak a jugoszláv-magyar mérkőzésig. A magyar-jugoszláv mérkőzésnek sem az eredményével (4:3), sem a játékával nem lehetek elégedett.

- Miért ment gyengén a játék? Fáradt volt már a csapat?

- Semmi esetre sem. Ellenben idegesek voltak a fiúk, kivétel nélkül. Ezt annak tulajdonítom, hogy 1948 óta nem sikerült legyőznünk a jugoszlávokat. Kétszer döntetlenül végeztünk velük (az 1952-es olimpián és az 1954-es Európa-bajnokságon), kétszer pedig vereséget szenvedtünk tőlük (1953-ban hollandi Nymwegenben és 1955-ben Splitben). Remélem azonban, hogy ez a mostani, bár kisarányú és nem nagyvonalú győzelem visszaadta önbizalmukat és legközelebb már tudásuk teljét adják a jugoszlávok egyébként kitűnő csapata ellen is.

- Beváltak a fiatalok, illetve az új válogatottak?

- Kanizsa és Hevesi teljes mértékben bevált. Zádor még nem illeszkedett be teljesen a neki még szokatlan összjátékba, illetve ebbe a szereplésbe. Nagy képességei alapján azonban biztosra veszem, hogy az olimpián már teljes értékű játékot nyújt új feladatkörében.

- Ezek alapján hogy alakulhat ki az olimpiai csapat?

- Azt mondhatom, hogy már meg is van az olimpiai csapat. A most lebonyolított tornán mindenki láthatta! Az olimpián egymást követő nyolc mérkőzésen természetesen az utazási keret valamennyi tagja szóhoz jut majd, mégpedig az ellenfelek képességeit figyelembe véve, esetleg más-más posztokon.

- Hogyan ítéli meg a nemzetközi erőviszonyokat vízilabdázásban?

- Nemcsak a budapesti tornán látottak, de a nápolyi mérkőzések alapján azt mondhatom, hogy két csapat mutatkozik olyannak, amely erőnlétben is, úszástudásban is felér a mieink színvonalához. Ez a jugoszláv és szovjet csapat. Taktikailag is sokat fejlődtek és már szemmel láthatóan törekednek az állandó mozgójáték kialakítására is! Szorosan mögöttük sorakozik a román és az olasz csapat. Szerintem azonban még a német csapatban is megvan a képesség arra, hogy akár szinte egyik napról a másikra felfejlődjék az élvonalba. Figyelembe kell venni még az Egyesült Államok és Hollandia csapatát, valamint - elsősorban a hazai környezet folytán - Ausztrália csapatát is. Az ausztrálok roppant erőfeszítéseket tesznek, hogy Melbourne-ben vízilabda csapatuk méltó legyen nagyszerű férfi és női úszógárdájukhoz.

- Tavaszi beszélgetésünkön megemlített bizonyos rendszerbeli és taktikai újításokat. Mik ezek és elsajátították-e már a játékosok?

- Még magam is csak a kísérletezésnél tartok. Rendszerbeli módosításról majd az olimpia után beszélhetünk. Taktikai újításunk lényegében rendszerünk függvénye. Erről csak annyit mondhatok, hogy minden tekintetben igyekszünk kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyeket a játékszabályok nyújtanak, s amelyeket eddig nem használtak ki kellőképpen.

- Mi a további program?

- Háromnapos pihenő után hétfőn tovább folytatjuk az edzéseket, az előre megszabott terv szerint. A budapesti torna a felkészülés teherpróbája volt. Döntő jelentőségét abban látom, hogy ifjabb játékosainkat megismertettük a sorozatos, szinte mindennapi erős küzdelmek követelményeivel. A torna tanulságait igyekszünk most hasznosítani. Szeptemberben előreláthatólag még két-három nemzetközi mérkőzést játszik a csapat könnyebb ellenfelekkel. Ezeken már az összeszoktatás lesz a fő szempontunk, valamint az új elgondolások szerinti játékhelyzet-kérdés és a helyzetek megoldásának kísérletezése.

- Hogyan oldják meg az utolsó hetekben a formábantartást?

- Az odautazás közben sem edzést, sem mérkőzést nem tudunk tartani, Melbourne-ben ellenben - Helsinkihez hasonlóan, még igyekszünk kísérleti és forma-fokozó mérkőzéseket nyélbeütni néhány nemzet csapatával.

Noha az Eb-aranyérmes hollandok ellen fiaink 4:1-ről adták döntetlenre az 1952-es játékok első komolyabb mérkőzését, majd a jugókkal is ikszeltek, ám aztán az olaszok 7:2-es eltángálása, valamint az amerikaiak 4:0-ás legyőzése (id. Szívós István mindkét mérkőzésen mesterhármast hintett, továbbá Jeney László - alias Pierre - szédületesen védett) azt jelentette, hogy jobb gólarányuknak köszönhetően megelőzték a plávikat. Az '54-es torinói Eb-n szintén a gólarány döntött a javunkra.(www.vizipolo.hu)

- Hányan utaznak?

- Ezt még nem tudom. Szeretném, ha a szabályok megengedte legnagyobb létszámú együttes utazhatna ki. Már csak azért is, mert kint kilenc nap alatt, előreláthatóan nyolc mérkőzést kell végigjátszani, s ez nem kis megterhelés!

Azt már meg sem kérdeztük Rajki Bélától, hogy szerinte ki nyeri az olimpiát. Hiszen szavaiból úgyis kicseng a nagy bizalom, no meg az is, hogy legfélelmetesebb ellenfelünknek változatlanul Jugoszlávia és a Szovjetunió együttesét tartja. Hogy azután a kitűnő, közel egyenrangú csapatok közül a napokig tartó, mindig sok meglepetést hozó, váratlan nehézségekkel súlyosbított tornán ki bírja jobban testi erővel és idegekkel - azt úgyis nagyon nehéz volna előre megjósolni! Reméljük - a mieink...