Felülvizsgálják az egyetemi tanagyagot

 

Népszava

Felülvizsgálják az egyetemi tanagyagot - Bevezetik a fakultatív oktatást - Még az idén megkezdik munkájukat az új kollégiumok

Sajtótájékoztató az oktatás időszerű kérdéseiről

Kónya Albert miniszter sajtótájékoztatót adott az oktatásügy időszerű kérdéseiről. A tájékozató főleg a felsőoktatás problémáival foglalkozott.

Az egyetemi tudományos munka támogatására programot dolgozunk ki a Magyar Tudományos Akadémiával karöltve - mondotta. - Felülvizsgáljuk a tananyagot, de természetesen ehhez hosszabb idő szükséges.

A miniszter rövid bevezetője után az újságírók kérdéseire Sőtér István oktatásügyi miniszterhelyettes válaszolt. Arról beszélt a többi között, hogy a minisztérium megvizsgálja mind a hallgatókkal, mind az egyetemi dolgozókkal történt visszásságokat. Ahol szükséges, ott teljes elégtételt adnak.

A kollégiumok kérdéséről elmondotta, hogy már ebben a tanévben több kollégium kezdi meg működését. - Felhasználjuk és átvesszük a volt NÉKOSZ és az Eötvös-kollégium haladó hagyományait. Feldolgozzuk a felszabadulás utáni kollégiumok irodalmát, hogy kiküszöbölhessük az ott és akkor tapasztalt hibákat. A minisztérium részére juttatott épültekből kollégiumok és diákszállók céljaira is felhasználunk egyeseket.

Az idegen nyelvek tanításánál régi hiányosságot számolunk fel, amikor a tanszékek számát emeljük. Elsősorban az ázsiai és közel-keleti nyelvek tanulására adunk lehetőséget. - Igyekszünk tanszékeket teremteni a spanyol, a portugál, valamint a holland és belga nyelveknek is.

- A külföldi ösztöndíjasok a jövőben túlnyomórészt egyetemi hallgatókból, illetve végzett hallgatókból kerülnek ki. Foglalkozunk azzal a gondolattal is, hogy a nyugati egyetemekre küldünk ösztöndíjasokat küldünk. Elmondotta, hogy készül a Magyar Irodalomtörténet Nagy Kézikönyve, ilyen rendszerezett munka hazánkban még nem látott napvilágot.

A Nagy Spenót utolsó darabja, tehát A magyar irodalom története című kézikönyv VI. kötete 1966-ban jelent meg, de története voltaképpen a hatvanas évek elején kezdodik. A kézirat nagyjából 1964-re készült el, a lektori vélemények után átdolgozott részek pedig 1965-ben kerültek nyomdába. Az egész sorozat foszerkesztoje (inkább névlegesen) Sotér István volt, s a mű az Akadémia Irodalomtörténeti Intézetében, annak munkatársaival készült Szabolcsi Miklós szerkesztésében. A hallgatók körében - a színe miatt - Spenótként emlegett hat kötetes irodalomtörténet szinte a mai napig szerves részét képezik az oktatásnak, noha elsősorban a 20. század magyar irodalmát tárgyaló fejezetek erősen ideológikusak.

- A tudományegyetemeken a tanulmányi idő 1957-58-as tanévtől kezdődően öt év lesz. Egyben bevezetjük az új fakultatív oktatást, a hallgatók szabadon választhatják, melyik tárgyat és kinél hallgatják. Ez év szeptemberétől már csökkentjük a kötelező órák számát. Általános megnyugvást keltett, hogy az orvosi és jogi karról kikerülők visszakapják a doktori címet. Teljesen egyetértünk azzal a kérdéssel is, hogy a doktori cím használata terjedjen ki mindazokról a területekről kikerülőkre, amelyek 1951 előtt megkapták.

Sőtér István (Szeged, 1913. jún. 1. - Bp., 1988. okt. 7.): író, irodalomtörténész, az MTA tagja (1. 1955, r. 1965), Kossuth-díjas (1954), József Attila-díjas (1985). Felesége Jász Veronika grafikus iparművész. Középisk.-it a szegedi piarista gimn.-ban végezte. 1931 és 1935 között a bp.- i Eötvös Kollégium tagja, francia-m.-német szakon. 1935-36-ban a párizsi École Normale Supérieure ösztöndíjasa. Doktori értekezését La Doctrine stylistique des Rhétoriques du XVIIe siecle (Bp., 1937) címen jelentette meg. 1936-ban az Eötvös Kollégium francia előadója és könyvtárosa. 1936-tól 1939-ig a bp.-i Egyetemi Könyvtár tisztviselője; 1939 és 1945 között közgazdasági pályán működött (a Bp.-i Kereskedelmi és Iparkamara előadója, majd meghívásra a Magy. Gyáriparosok Orsz. Szövetségének titkára), ekkori emlékeiből készült Bűnbeesés c. regénye (1948, átdolgozva: 1961, 1982). 1945-ben a Teleki Pál Tudományos Intézet tanára, majd 1946. aug. 1-jétől a Vallás- és Közoktatásügyi Min. X. főosztályának h. vezetője, 1947. jún. 1-jétől vezetője. A háború utáni évek összegezése a Hídszakadás (1948) c. kisregénye, valamint a Sötétkamra (1948) c. elbeszéléskötete. 1948 és 1952 között a szegedi egy. tanára, 1952-től a hatvanas évek végéig az Eötvös Loránd Tudományegy. (ELTE) tanszékvezető egy.-i tanára, 1953-1956, 1963-1966 között rektora. 1956-ban oktatásügyi min. h. 1957-től 1983-ig, nyugállományba vonulásáig az MTA Irodalomtörténeti (utóbb: Irodalomtudományi) Intézetének ig.-ja. A magyar irodalom története (I-VI., 1964-65) főszerk.-je. A háború alatti és utáni évekről való emlékeit regényfolyamában örökítette meg: Az elveszett bárány (1974), Budai Oroszlán (1978), Bárányt szoptató Oroszlán (1988). Utóbb korábbi regényeit is a regényfolyamhoz szervesítette, valamint elbeszéléseit, Komoly ének (1984) c. kötetében összegyűjtve. 1960 és 1969 között a Magy. Pen Club elnöke, 1970 és 1973 között az International Comparative Literature Association (AILC) elnöke, a Sorbonnet. doktora, a francia Ordre des Arts et des Lettres kitüntetettje. /Magyar Életrajzi Lexikon/