Amiről az utasok nem tudnak

Vágólapra másolva!
 
Vágólapra másolva!

Népszava

A Récsey garázsban minden változatlan

Levelet kaptunk Zupka Lajostól, a Récsey garázs gépkocsivezetőjétől. Hosszan és elkeseredve panaszkodik a dolgozókat érintő sérelmekről. Legfőképpen arról, milyen rendszertelenül kapják ki a szabadnapjukat. "A vasárnapi szabadnapok nagy részét megtagadják, szolgálati érdekből, mert a dolgozók kirándulni mennek. Hát én nem vagyok dolgozó? Nekem nem lehet a dolgozó feleségem mellett egy napot szintén eltölteni? Április 29-i, június 10-i, július 21-re kért szabadnapjaimat úgy tagadták meg, hogy előzetesen nem is értesítettek róla. Az illetékesek valószínűleg nem látják a beosztási kartonok mögött az embert, aki a munkában elfárad, pihenni is szeretne és főleg elvárná, hogy emberhez méltóan kezeljék. Sokszor két-három hétig nincs szabdnap, aztán valami csoda folytán egymásután két-három is jut. Nem tudom, mi lenne, ha a beosztást intézőnek mondjuk négy napig nem volna módjában enni, aztán egyszerre kapná meg az elmaradt kosztot."

A fővárosi tanács közelekedési igazgatósága felemelte a kocsikibocsátást 83 százalékra, de létszámot nem adott hozzá.



A levél alapján kimentem a Récsey garázsba. Annál is inkább érdekelt a kérdés, mert hasonló hibák miatt áprilisban a Népszava már élesen megbírálta a Fővárosi Autóbuszüzem vezetőit és a Récsey garázs üzemi bizottságát.

Őszintén szólva, a bíráló cikk óta nem sok változott a vállalatnál. Ma is fennállnak a beugró kétrészes műszakok, a "zöldforgalom" (nyári megnövekedett forgalom) óta csak növekedett a beugrók száma. Igaz, Széchényi igazgatót leváltották állásából a dolgozókkal szembeni tűrhetetlen bánásmódja miatt, de a helyzet ezután sem sokat változott. Azóta sincs kinevezett igazgatója a vállalatnak, aki határozottan intézkedne a dolgozók érdekében, aki rendezné a szabadnapok beosztását.

Mit ír elő a Munka Törvénykönyve? Május, július, szeptember és január hónapokra - a kollektív szerződésben is így van - öt szabadnap jár, a többiekben négy-négy. A törvény előírja továbbá, hogy azoknál a vállalatoknál, ahol vasárnap is dolgoznak, havonta legalább egy vasárnapi szabadnapot kell biztosítani. Igaz, a rendeletek jogot adnak az igazgatónak, hogy indokolt esetben negyedévenként két szabadnapot elvehet a dolgozóktól száz százalékos bérpótlék mellett, ezek közül az egyiket csak a felsőbb hatóságok engedélyével.

És mit csinál a vállalat?

Nem negyedévenként, hanem havonta von el a dolgozóktól két szabadnapot, nemritkán hármat, minden felsőbb hatósági engedély nélkül, de a felsőbb hatóságok hallgatólagos beleegyezésével.

A 15-ös autóbusz végállomásán Moldra Lajos kalauz elmondja: a múlt hónap 16-a óta nem volt szabadnapja. Tehát egy hónap óta szünnap nélkül dolgozik, Winkler kalauz pedig múlt hónap 10-e óta. A 47-es végállomásnál az egyik gépkocsivezető arról beszél, hogy a múlt hónapban egy napot kapott, a másik viszont arról, hogy kettőt és nagyon boldog volt az, akinek sikerült három napot kiharcolnia.

A kalauzok és a gépkocsivezetők persze mit tehetnek, szidják a vállalat vezetőit, de elsősorban azokat, akik a beosztásokat készítik.

www.vtte.hu (Nagy Zsolt Levente gyűjteménye)

Karambol esetén elsősorban azt vizsgálják, hogy kipihent-e a gépkocsivezető



Hallgassuk meg őket is. Vajon csupán az ő lelketlen munkájuk az oka mindennek?

- Tegnap este azzal jött haza a szomszédom, hogy az egyik 5-ös autóbusz karambolt csinált - panaszolja az egyik beosztást készítő, Mayer Ferenc, mert az 5-ös vonal beosztását én készítem s azon töprengtem, vajon adtam-e ennek az embernek szabadnapot. Mert karambol esetén elsősorban azt vizsgálják, hogy kipihent-e a gépkocsivezető.

- Ide nézzen - mutat egy csomó kartonra Varsányi Béla. - Tizenhárom kalauzom és tíz gépkocsivezetőm ebben a hónapban még nem kapott szabadnapot, pedig ma már 12-e van. Tovább nem lehet halasztani, csak azt nem tudom, kiket állítok be helyettük, hogy fenn ne akadjon a forgalom.

- Az a legnagyobb baj, hogy kevés az ember - kapcsolódik a beszélgetésbe Gelencsér Ferenc. S előkerülnek az adatok. A vállalat létszámát 80 százalékos kocsikibocsátásra tervezték. A fővárosi tanács közelekedési igazgatósága felemelte a kocsikibocsátást 83 százalékra, de létszámot nem adott hozzá. De ha adott volna, akkor sem oldódna meg a kérdés, mert időközben a növekvő igény azt kívánta a vállalattól, hogy a kocsikibocsátást 86 százalékra emeljék. A létszám viszont még a 80 százalékos tervezet arányában sincs meg.

Miért kevés az ember? Odajut vissza, ahonnan kiindultunk. A szakszervezeti bérbizottság egyik jelentéséből kiderül, hogy a Récsey garázsból az utóbbi hónapokban több mint háromszázan léptek ki a mostoha munkafeltételek miatt. Nem bírják a rendszertelen és szabadidő nélküli beosztást, annak ellenére, hogy száz százalékos bérpótlékot kapnak a szabadidejükben végzett munkájukért. A vállalat az egyre növekvő forgalmat, a dolgozók egyre csökkenő létszámával nem képes másként megoldani, csak úgy, hogy még növeli a beugrók számát és egyre több szabadnapot von el. Olyan kör ez, amit nem lehet áttörni.

Főleg azért nem, mert a felelős vezetők, ahelyett, hogy bátran felfednék, elkendőzik a való helyzetet. A Récsey garázs üzemi bizottsága és vezetői a múlt havi kollektív-szerződés beszámolóján arról beszéltek a dolgozóknak, hogy a szabadnapokat általában kiadják, csupán a megnövekedett nyári forgalom miatt voltak kénytelenek egy-egy szabadnapot elvenni. A forgalmi osztály júniusban papíron előírta, hogy naponta 74 gépkocsivezetőt és 84 kalauzt kell mentesíteni a szolgálat alól. A valóságban a Récsey garázs csak ötvenet-hatvanat és igen sok esetben még ennyit sem tudott felmenteni. Amikor ezt közölték a fővárosi tanács közlekedési igazgatóságával, azt a tanácsot kapták, hogy a törvények értelmében járjanak el. Ez szemforgató farizeuskodás, mert, ha a Fővárosi Autóbuszüzemnél betartanák a törvényeket, ez akadályozná a forgalom lebonyolítását, amiért elsősorban az igazgatóság ütne a vállalat fejére. Az ilyen mellébeszélés lehetőséget ad arra, hogy a munkások bizalma meginogjon a szocialista törvényességében.

A közlekedési szakszervezet múlt év folyamán alapos vizsgálatot indított és a minisztériumnak és a Minisztertanácsnak számos javaslatot tett a hibák kijavítására. A javaslatok eddig nem találtak meghallgatásra, noha a helyzet azóta csak rosszabbodott. Erélyes és határozott intézkedésekre van szükség! Semmiképpen nem tűrhető el, hogy a közlekedési alkalmazottak hátterébe szoruljanak és ne élvezzék azokat a jogokat, amelyek szocialista államunkban minden dolgozót megilletnek.

Hollós József