Ne spekuláljanak az olcsó, jó borral!

 

Szabad Nép

A borivók örültek, hogy 20 százalékkal olcsóbb lett az asztali fehértől, a bácsalmási és a ceglédi fehéren át, a kiskőrösi és a szegedi kadarkáig a fehér- és a színes borok jó néhány jó minőségű fajtája. Az olcsó, jó borokból rengeteg van a nagykereskedelmi vállalat pincéiben.

De mi a helyzet, ha a borivó inni akar ezekből az olcsó, jó borokból? A helyzet nem jó, sőt sok esetben éppenséggel felháborító! Az italboltokban még kapható - szinte mindenütt és mindenkor - az olcsó bor, a KÖZÉRT-üzletekben már ritkábban, a vendéglőkben pedig még ritkábban...

A spekulációnak négy válfajával találkoztam, amikor olcsó bort kértem a vendéglőben. Az első:

Van olcsó bor, de eldugják

A Ságvári ligeti Utasellátó Vállalat vendéglője zsúfolt volt ezen a verőfényes vasárnapon. A Jánoshegyről, a Hűvösvölgyből érkező kirándulók vidáman, de fáradtan, s főleg szomjasan érkeztek a Ságvári ligeti vendéglőbe, söntésbe, amely egyetlen a környéken. Tehát "helyzeti előnye" van. Nyilván ebből következik, hogy amikor megkérdeztem:

- Milyen bor van? - ezt a választ kaptam:

- Szentgyörgyhegyi. Húsz forint hatvan fillér.

- Olcsóbb nincs?

- Nincs.

Szerdán is ellátogattam a söntésbe, ekkor már 13 forintos csengődit ajánlottak, ami mindenesetre haladás. De hol van például az olcsó és jó asztali, alföldi fehér nyolc forint hatvanért? Bemerészkedtem a raktárba. Ott azután találkozhattam a nyolc forint 60 filléres borral, amelyből több mint száz liter húzódott meg az árnyékot adó falak között.

Kis vendéglő a Malinovszki fasor 33. szám alatt. A söntés polcain példás rendben sorakoznak a 17 forint 70-es "soproni vörösök", hétdecis üvegben a 17 forintos szentgyörgyhegyi rizling.

- Asztali fehéret kérnék.

- Megrendeltük, de még nem szállították.

Néhány határozott és óvatos lépés lefelé. Lám, a szállítmány úgy látszik titokban mégiscsak megérkezett a hűs pincébe, itt van az eredetileg fehér asztalra szánt, olcsó asztali fehér bor. S amikor felfelé kapaszkodtam, pillantásom véletlenül a söntés pultja alá tévedt: ott is volt az olcsó borból egyetlen termetes mennyiség, gondosan elrejtve az illetéktelen vásárló-szemek elől.

Csak álló helyzetben!

Az ember szívesen megiszik egy-két deci bort a fárasztó hegyi túra közben megpihenve, vagy a budai kiskocsmában a jóízű vacsora közepette a hangulatos zene hangjai mellett. Tehát ülve! Hogyan segíti Villányi László kartárs, a Normafa-vendéglő vezetője a kirándulókat hogy ez a kívánságuk teljesüljön?

A söntésben megnyugtató látvány fogad. Van a mézszínű 8,60-as alföldi fehérből, meg a pirosan csillogó 12 forintos kiskőrösi kadarkából, így hát a kiránduló szaporább léptekkel halad át a söntésen a hívogató kerti asztalok mellé, lehuppan a székre és rendel az olcsó borból, amely itt a vendéglőrészben - helyesen - persze valamiféle drágább (az alföldi fehér például tíz forint hatvan), de még mindig olcsó.

- Tessék kifáradni a söntésbe, olcsó bort itt nem szolgálhatok ki, csak álló helyzetben!

- Hogyan?

- Itt csak a 16 forintos csengődiből adhatok. Így van beütemezve...

Átsétálok a II. kerületi, tehát a "konkurens" vállalathoz.

- A mi kerületünkben nem fordulhat elő olyan eset, mint a Normafa-vendéglőben - mondja Róna Gábor, a kerületi vállalat áruforgalmi osztályának vezetője, aki nem kis mértékben felelős azért, hogy az áruforgalomban az olcsó bor is szerepeljen. Róna kartárs túlságosan derűlátó, vagy nem ismeri a kerületben a helyzetet. Mert a következő történik: bemegyek a vállalat központjához legközelebb levő Kis-Buda Étterembe. Valóban igen kellemes a kerthelyiség, amelyet a halászlé ínycsiklandó illata tölt be.

- A legolcsóbb borból kérek két decit. Milyen van?

- Huszonegy forintos a legolcsóbb. Balaton melléki.

- Olcsóbb nincs?

- Csak álló helyzetben. Tessék átmenni a söntésbe...

A tervet teljesíteni kell - magyarázza később Herdlicska Tibor, a vendéglő vezetője. (És a vendégek kívánságát vajon nem kellene teljesíteni, Herdlicska kartárs?)

"Ne tessék olcsóbb bort inni"

Zöldhordó Étterem. Hattyú utca.

- Milyen bor van?

- Balaton melléki.

- Mennyibe kerül?

- Huszonhét forint negyven.

- Más nincs?

- Van tíz forint negyvenes vörös is, de azt ne tessék inni, nem ajánljuk! - a kiszolgáló és a vendéglő vezetője együttesen beszél le az olcsó borról. Aztán megmondom látogatásom célját és két borszakértővel lemegyünk a pincébe. Egy kis pohárkába csapolnak az olcsó, vörös borral teli hordóból. (Január, február óta pihen a pincében, mert a vendégeket sikeresen beszélik le a sikeresen beszélik le a fogyasztásáról!) S a vendéglő vezetője kijelenti: "Kitűnő, kifogástalan." Azután hozzáfűzi: "Most már megmondom őszintén, miért beszélem le a vendégeket... Mert üzletember vagyok."

Nem is rendelik

A legegyszerűbb megoldás, amikor nem is rendelnek a vendéglők vezetői az olcsó borból. "Nincs a tárolásra hely" - így védekezik a Béla király úti Csillagvölgyi borozó vezetője, akinél csak a drágább borok tárolására akad hely. A Sabrina Étteremben, a Nyugati-pályaudvar mellett, hatalmas pince húzódik az étterem alatt, de az olcsóbb borból egy hordónyi sincs. A Savoy Étterem vezetője is csak a 27 forintos Balaton melléki bort rendeli és tartja, s a Bajcsy-Zsilinszky úton az Alkotmány Étteremben is csak a 27 forintos borból hajlandó hozni a pincér, bár 16 forintos csengődi is van bőven a söntésben. De hol az olcsóbb bor?

- Megrendeltem - mondja Réti Lajos, a vendéglő vezetője -, de nem küldi a nagykereskedelem.

Elkérem a rendelőlapot, kiderült, hogy Réti kartárs nem ragaszkodott szigorúan a valósághoz. A rendelőlapon ugyanis ez olvasható: "Olcsó bort nem kérek." Mit mondhat ezek után Réti kartárs?

- A tervet néztem...

Pedig elsősorban a vendégek érdekét, igényét kellene nézni, neki is, meg a többi vendéglátóipari vezetőnek is. S a borkedvelők nyílván helyeselni fogják, ha egy-két hét múlva ismét megnézzük: mit tettek a vendéglátóipar vezetői, hogy a vendégek fogyaszthassanak a leszállított áru olcsó, jó borokból.

György István

Korábban a Szabad Neten:

Több mint felére csökkent a rum- és pálinkafogyasztás

Az országgyűlés nem veszi tudomásul a minisztérium válaszát