Marosán: Megszilárdult egységben haladunk előre

 

Szabad Nép:

Megszilárdult egységben haladunk előre

Írta: Marosán György

Marosán elvtárs

A Központi Vezetőség júliusi ülésének az a legnagyobb, nyugodtan mondhatjuk, történelmi érdeme, hogy határozottan és erőteljesen szélesre tárta a kapukat a szocialista demokrácia fejlődése előtt. Ez a magyarázata annak, miért olyan nagy a júliusi központi vezetőségi ülés nemzetközi visszhangja, nemzetközi hatása. Abban a versengésben, amely a tőkés országokban (és nemcsak a tőkés országokban) kapitalisták és szocialisták között a néptömegek megnyeréséért folyik - ez a kérdés mindig nagyon nagy szerepet játszott. Minden hibát, amelyet szocialista országok elkövettek, a kapitalisták alaposan kihasználták ellenünk. Legfőbb kommunistaellenes érvük volt a törvénytelenség, a demokratikus jogok korlátozása. A szocialista demokratizmus fejlődése a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban alaposan meggyengítette ezeknek a kapitalista érveknek a hatását és ehhez most a mi központi vezetőségi ülésünk is hozzájárult.

Ebben fontos szerepe van annak, hogy a Központi Vezetőség júliusi ülésével befejező szakaszába érkezett a rehabilitáció.

Mivel a törvénysértések nemcsak hazánkban, hanem a nemzetközi munkásmozgalomban is sok kárt okoztak - helyes és szükséges itt azt hangsúlyozni, hogy a rehabilitáció viszont a szocialista rendszererkölcsi erejének és fölényének hatalmas bizonyítéka. Nincs más rendszer, amely ilyen bátran és határozottan szembe merne nézni súlyos tévedéseivel. Sokakban csodálkozást váltott ki az a határozottság, amellyel a XX. kongresszuson ezeket a tévedéseket feltárták. De éppen ez a bizonyítéka annak, hogy a törvénytelenségek nem a szocialista rendszer jellegéből fakadtak, hanem ellentétben állnak a szocializmus rendszerével és a szocialista állam az egész nép támogatásával akadályozza meg a törvénytelenségek megismétlődését.

Erre vall az anyag munka is, amely hazánkban a rehabilitálás teljes befejezése érdekében folyt és folyik. A mi rehabilitációs munkánk kiütött egy fegyvert a szocializmus ellenségeinek kezéből és segített - nemcsak itthon, hanem a világközvélemény előtt is - helyreállítani a szocialista törvényesség, a szocialista jogrend tekintélyét. A rehabilitációs tárgyalások olyan szigorúan törvényesek és olyan humánusok voltak, hogy a legigényesebb jogi és erkölcsi vizsgákat is kitűnően megállták volna. És talán helye, ha megírom, hogy én magam mindig szilárdan hittem abban és mélyen meg voltam győződve arról, hogy hazánkban a szocialista törvényesség helyreálljon, teljes és sérthetetlen legyen. A Központi Vezetőség ülése megerősítette, igazolta ezt a meggyőződésemet.

De a rehabilitáció is csak egyike volt azoknak a nagyon fontos kérdéseknek, amelyekre a Központi Vezetőségnek kellett világos feleletet adnia. S a Központi Vezetőség olyan feletet adott a szocialista demokrácia fejlesztésének, nemzetünk ötéves munkaprogramjának, a népjólét emelésének, a párt egységének kérdéseire, amilyet a párttagság várt, amilyet a munkások, dolgozó parasztok és értelmiségiek vártak.

A Központi Vezetőség állásfoglalása visszaszerezte a pártvezetőség tekintélyét, megszilárdította egységét és a párt befolyását az egész dolgozó nép között. A külföldi reakció nem várt ennyi erőt és határozottságot a párttól. Nem várta, hogy a Központi Vezetőség egyetlen ülése ennyi nyitott kérdésre tud világos választ adni. Ez az oka azoknak a dühödt támadásoknak is, amelyek ezt a pár napos ijedt csendet felváltották. Dolgozóink öröme és reakció dühe együtt jó bizonyítvány a Központi Vezetőség munkájáról.

A határozatok nem hallgatnak a nehézségekről se, ellenkezőleg, megmutatják azokat. Hadd lássák a dolgozók, hadd értsék meg feladataink nagyságát. A Központi Vezetőség ülését át- és áthatotta az a törekvés, hogy anyagi lehetőségeinkhez képest állandóan javuljanak a dolgozók életkörülményei. A határozatok természetesen nem tűzhettek ki olyan célt, hogy máról holnapra ugrásszerűen emeljék az életszínvonalat. De a Központi Vezetőség szilárdan eltökélte, hogy biztosítja az életszínvonal tervezett emelkedését, s teljesen reális alapot teremt erre a népgazdaság további egészséges arányú fejlődésével.

Szükséges azonban végre egyszer leszámolni azzal a demagógiával, hogy nálunk "semmi sem történt", hogy a dolgozók döntő többsége nem él alapvetően jobban, mint a kapitalista Magyarországban élt. Igenis, a változás óriási, olyan változás, amelyet semmiféle tőkés-reakciós propaganda nem hazudhat le az égről. Ezt minden munkásnegyed, minden falu bizonyítja. Nem vitás, hogyha nem követtünk volna el hibákat, még jobban élhetnénk. De ez nem teszi jogossá azokat a hangokat, hogy "ne a múlthoz hasonlítsuk helyzetünket". Miért ne hasonlítsuk?

Mi a múlttal nem azért hasonlítjuk össze eredményeinket, mert túlságosan elégedettek vagyunk és meg akarunk pihenni. Azért hasonlítjuk össze, hogy további eredmények kivívásához merítsünk erőt és bizakodást. És a legfontosabb, amit a továbbiakban el akarunk érni: az életszínvonal állandó, egyenletes és jól megalapozott emelését. Ennek pedig két forrásból kell táplálkoznia: a párt jó politikájából, a népgazdaság jó tervéből - és a dolgozók jó munkájából.

Most, amikor a dolgozó népben megerősödött a bizalom a párt politikája iránt és amikor hetek vitája után végleges formájában megteremtettük második ötéves tervünk irányelveit - minden erőnket a napi feladatokra kell összpontosítani. A Politikai Bizottság beszámolója is hangsúlyozta: "vitázni lehet, sőt kell a határozat pedig a párt minden tagjának, minden szervezetének és minden szervének végre kell hajtania". Most, a határozat után éppen a végrehajtáson van a sor. A dolgozók joggal kívánják meg, hogy szavaink és tetteink között teljes egység és összhang legyen. A Központi Vezetőség határozatai és az ötéves terv irányelveinek szavait a végrehajtás, a munka tetteivel kell megpecsételni. Éppen ezért van ma különösen nagy jelentősége annak, hogy a város és a falu dolgozóinak állampolgári öntudata, állampolgári fegyelme magas fokú legyen.

A Központi Vezetőség kiadta a jelszót: Pártegységgel a szocialista demokráciáért! A mi feladatunk, a kommunisták feladata most, hogy óvjuk és erősítsük a párt egységét, a párt fegyelmét. A Központi Vezetőség nemcsak felhívott erre, hanem megteremtette ennek minden feltételét; először is világosan megszabta a tennivalókat, szolid és reális irányelveket dolgozott ki második ötéves tervünkhöz, elhárította a pártélet demokratikus fejlődését gátló akadályokat és informálta a párttagságot, a pártaktívát az ország és a párt életének legfontosabb kérdéseiről.

A párt egységének és fegyelmének erősítése nélkülözhetetlen feltétele a párt és a tömegek jó kapcsolatának is. A dolgozó tömegek csakis erős, egységes, fegyelmezett, határozottan cselekvő pártban bíznak. S ha látni fogják, hogy a pártban mély demokratizmus van, hogy az egész párttagság jelentősen segíti a párt politikájának formálását, érvényesülését, úgy ez tovább fogja erősíteni bizalmát nemcsak a pártban, hanem a népi demokráciában is.

Ezért a pártegység fontos feltétele a népi demokratikus állami egységnek, a népi nemzeti egységnek. Hasonlóképpen pedig a párt demokratizmusa fontos feltétele állami demokratizmusnak is. A demokrácia kifejlesztése növeli a pártagok és a pártonkívüliek öntudatát - és ami ezzel jár - kötelességérzetét is. Mélyebben meg fogják érezni, hogy nem lehet az állampolgári jogokat elválasztani az állampolgári kötelességektől, nem lehet csak az egyikre szükség, a másikra nem, s hazánkban az állampolgári kötelességeknek, köztük a fegyelmezett munkának, az adófizetésnek, a begyűjtésnek, a törvényeknek betartása a feltétele az állampolgári jogok teljes és egyre magasabb fokú érvényesítésének. A demokratizmus fejlesztésének állami és pártéletünkben máris jelentős eredményei vannak. Erről meggyőződhet mindenki, aki figyeli mennyire határozottabban szólnak hozzá a dolgozók százezrei az ország különböző kérdéseihez. S ha van is még bátortalanság, a demokratizmus, a dolgozó nép öntudatos magabiztossága gyorsan növekszik. Erről tanúskodnak a különböző viták is. Erről tanúskodik az is, hogy ahol a vita elhagyta a realitás, az igazság útját, ott a munkások, a dolgozók igazságérzete és a szocializmus iránti ragaszkodása megakadályozta, hogy rossz irányba folytatódjanak ezek a viták. Így lettek mind fegyelmezettebbekké a viták, mindinkább a konkrét kérdések felé fordulnak, nem rekedtek meg a hibák, bajok feltárásánál, hanem keresik a helyes módszereket, a hibák kijavításának és megismétlésük megakadályozásának útját.

A Központi Vezetőségülése jelentős azért is, mert megmutatta, hogy pártunk igyekszik politikájával is előbbre vinni a nemzetközi munkásmozgalom egységéért, a kommunisták és szociáldemokraták világméretű összefogásáért folyó harcot. Ez a harc az utolsó időkben fontos sikereket ért el. Az SZKP XX. kongresszusa vetette el ezt a magot, s több országban csírázik már a termése. Lehet még harcolni a munkásmozgalom egysége ellen, de tagadni nem lehet, hogy ezt a harcot a történelem nem támogatja. A történelem, a szocializmus erőinek fejlődése napirendre tűzte a kommunista és szociáldemokrata pártok világméretű összefogásának kérdését.

Ebből a szempontból is nagyon nagy a jelentősége annak, hogy azokban az országokban - ahol a két munkáspárt egyesült, milyen eredményeket hozott ez az egyesülés. Nincs mit tagadni: történtek itt nagy hibák is. Ezeket a hibákat sokat emlegették a munkásegység ellenzői, alaposan kihasználták munkásegység-ellenes céljaikra. De aki csak ezeket a hibákat látja, az tagadja az életet, a valóságot. A két munkáspárt egyesítésével bebizonyosodott nálunk is és más népi demokratikus országokban is, hogy megtalálhatják egymás mellett a helyüket a kommunisták és szociáldemokraták milliói. Sőt, csakis egymás mellett találhatják meg helyüket, mert összefogásukkal egyesülésükkel válik hatalmassá a munkásosztály ereje. Hol tartana ma Magyarországon a munkásosztály, a szocializmusért folyó harc, ha a két munkáspárt nem egyesült volna, s ha erejük javát a vetélkedés kötötte volna le!?

Milyen nevetséges, hogy akadnak még nyugaton, akik a magyar munkásosztály kettészakításáról szövögetnek álmokat. Az ilyen álmok még álmoknak is ostobák. A munkásosztály soha többé nem engedi demokratikus országokban megteremtett munkásegység megbontása felé, hanem a munkásakció-egység nemzetközi méretű megteremtése felé haladunk ma, a nagy marxi-engelsi jelmondat megvalósítása felé: Világ proletárjai egyesüljetek! Az élet rácáfolt azokra a hibás nézetekre, hogy kommunisták és szociáldemokraták között áthidalhatatlan ellentétek vannak. Két kérdésben feltételen egyet kell, hogy értsen a világ minden munkáspártja: a világbéke és a szocializmus kérdésében. Az SZKP XX. kongresszusa, amely megvilágította, hogy a mai helyzetben új, békés utak nyílnak a szocializmus felé, megkönnyítette a kommunista és szociáldemokrata pártok együtt haladását.

A XX. kongresszus óta és a szocialista országok demokratizmusának gyors fejlődése tükrében még világosabbá vált: minden kommunista, szociáldemokrata és haladó erők helyes orientálódását eldönti az a körülmény, hogy milyen a viszonya a Szovjetunióhoz és a szocialista rendszer többi országához. A halással és a szocializmussal mindenképpen összeférhetetlen, hogy valaki - akár a demokratizálás címén is - azt akarja, hogy a népi demokratikus országokban kapitalista restauráció legyen.

A Központi Vezetőségnek s a párt minden tagjának megvan minden oka arra, hogy bizalommal tekintsen a szocializmus építésének perspektíváira. A Központi Vezetőség olyan munkaprogramot adott, amely az eredmények és hibák erővel szakít a hibás módszerekkel. A Központi Vezetőség határozataival segíti a nyugat-európai kommunista és munkáspártokat is segíti a haladó erőket. A kül- és belföldi reakció dühe nem alaptalan; a Magyar Dolgozók Pártja szilárdan halad előre a marxizmus-leninizmus tanításának, a XX. kongresszus nagy elveinek magyarországi alkalmazása útján.