Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Szabad Nép:
Nasszer elnök vasárnapi sajtóértekezletén az egyiptomi kormány nevében elutasította a londoni huszonnégyhatalmi értekezletre szóló meghívást. Ez a válasz általában nem volt váratlan. Ami mégis meglepte a nyugati tudósítókat és politikai megfigyelőket, az Nasszer érvelésének és beszédének nyugodt hangja volt.
Nasszer elnök elmondotta, hogy az angol, a francia és az amerikai kormány által összehívott londoni értekezlet sem összetételénél, sem pedig céljánál fogva nem alkalmas dönteni a Szuezi-csatorna kérdésében. A csatorna államosítása Egyiptom belső ügye volt, s mivel nem érinti a hajózás szabadságát, nincs jogcím a csatorna "nemzetközisítésére". A nemzetközi ellenőrzés követelése voltaképpen csak leplezése annak a rejtett szándéknak, hogy a csatorna irányítása ismét az angol és a francia részvényesek kezébe kerüljön. Nasszer elnök vasárnap esti rádióbeszédében kereken kimondta: a londoni értekezlet célja: "az egyiptomi nép megalázása, hogy diktátumot kényszerítsenek rá a gazdasági nyomás és a katonai fenyegetések eszközével". Ezt bizonyítja az is, hogy ezt az elsősorban Egyiptomot érintő nemzetközi tanácskozást az egyiptomi kormány háta mögött, megkérdezése nélkül hívták össze.
Másrészt - s ez éppen az értekezlet rejtett szándékából fakad - a meghívandók listáját is teljesen önkényesen állították össze. Mindössze 24 ország képviselőit hívták meg, holott 1955-ben 45 állam használta a csatornát. Ezekkel az érvekkel támasztotta alá Nasszer elnök azt a lépést, hogy kormánya távolmarad a londoni értekezletről.
Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy az egyiptomi kormány elzárkózik a problémának a tárgyalások síkjára való terelése elől. Nasszer elnök nyilatkozata sem keltett ilyen benyomást. Sőt - mint a DPA jelentése megállapítja - "London nem leplezte amiatti megelégedését, hogy a tárgyalások útjai nem járhatatlanok és Nasszer nem veti el a tárgyalásokat". A nyugatnémet és olasz lapok nagy része is - miként ezt a londoni rádió tudósítója megjegyzi - úgy vélekedik, hogy Nasszer beszéde "az engedékenység gesztus és a kompromisszumos megoldás keresésére irányuló kívánság kifejezője". Ennek jelét látják az elnöknek abban a javaslatában, hogy hívjanak össze egy széleskörű nemzetközi értekezletet mindazon államok kormányainak részvételével, amelyek aláírták az 1888-as konstantinápolyi egyezményt, valamint amelyeknek hajói áthaladnak a Szuezi-csatornán.
Nasszer elnök vasárnapi beszédében feltárta a nyugati hatalmak egyiptomellenes akciójának mozgató rugóit; a közvetlen anyagi veszteségen túl a gyarmati rendszer összeroppanása miatt érzett dühük és kétségbeesésük teszi őket harciassá. De az elnök bíráló szavai - a nyugati sajtó egyöntetű véleménye szerint - igen mérsékeltek voltak. Az AP washingtoni tudósítója írja: "Az ajtó zajos becsapása helyett ellenjavaslattal állt elő", a Gazette de Lausanne pedig megjegyzi: "Nasszer által választott szavak a nyugodt diplomácia szavai voltak." Érdemes ezt összevetni az olyan véleményekkel, mint amilyet például a People című angol lap hangoztat: "Lőni, vagy nem lőni, ez itt a kérdés". S bár a lap a maga részéről a hamleti kérdés nemleges megválaszolását javasolja, szép számmal vannak, akik az első lehetőség mellett törnek lándzsát. Az ő lármás harciaskodásuk azonban nem rendítette meg az egyiptomiak nyugalmát. Ez a nyugodt magabiztosság abból a tudatból táplálkozik, hogy - mint az Arab Liga politikai bizottsága leszögezi - "Az arab országok teljes mértékben támogatják Egyiptomot..." S ez a megállapítás kiterjeszthető a világ népeinek túlnyomó többségére.
Zala Tamás
Korábban:
A magyar külügyminisztérium nyilatkozata a szuezi kérdésről
A szovjet külügyminiszter nyilatkozata a szuezi kérdésről
Szuez: London és Párizs "erélyes intézkedéseket" sürget
A Szuezi-csatorna államosítása a nemzetközi érdeklődés homlokterében