Mi van az eltüsszentett birodalom mögött?

 

Nők Lapja:

Ennek a mesterségnek, a statisztálásnak talán legnehezebb része az ácsorgás. Általában reggel hétkor már beöltöznek, és öreg este van, mire elhagyhatják a filmgyárat. Ebből jó, ha két-három órát töltenek próbával, felvétellel. A többi időben kártyáznak, mint Alexa, Ida, Jojó néni...

A napokban új tartalommal telítődött meg számomra ez az ezerszer halott-mondott szó. A Gyarmat utcai filmgyárban az "Eltüsszentett birodalmat" forgatták. A reflektorlámpák fölvillanó macskaszeme az uszályos, égkék selyemruhában belibbenő királykisasszonyra, Krencsey Mariannra tapadt, amikor felvétel előtt, a rendező fáradt-rekedt hangon hátraszólt az asszisztensnek: - mi van a háttérrel? Mozgassuk meg a hátteret!

És a háttér: az "eltüsszentett birodalom" királyi udvarának minden rendű és rangú udvarhölgye, udvaronca, kuktája, felszolgálónője és apródja az asszisztens vezényszavai nyomán mozgásba jön.

Kezdődhet a felvétel! Teljes világítás! Először premier planban, egész közelről a szépséges királykisasszony, aztán totálban - teljes képben - a királyi udvar, a "háttér". Ők sohasem kerülnek premier planba, az öltözőben csak ráaggatott szám különbözteti meg jelmezeiket, a szereplők felsorolásában is legfeljebb így jelzik őket: polgárok a városból, apródok a királyi udvarban...

Ők a háttér, a csoportszínészek, a statisztéria. Lépjenek egyszer ők az előtérbe! Teljes világítás! Felvétel premier plan! Kezdődhet!

Egy ilyen álomgyár

...vagy feketézgetnek, mint Erzsébet és Ida...

légkörében van valami mámorító. A pergő munka és az ernyesztő ténfergés rendszertelen váltakozása, a józan technika és a szárnyaló képzelet furcsa ötvözete, pontos műszerekkel mért meseméterek... Mintha sűrűbb, életteljesebb, de ugyanakkor idegen törvényeknek engedelmeskedő közegben mozogna az ember.

Ez a csinos gyerek, a 16 éves Alexa olyan józan marad ebben a sajátos levegőben, mint egy kettős könyvelő, mint egy mérnök. Annak is készül. Hangmérnöknek. A habszín ingváll, a derékra simuló selyemszoknya, a könnyű, lebbenő főkötő, a mesebeli felszolgálónő egész pajkos, kedves öltözete valószínűleg nem egy fiatal lányban bontogatná ki a szereplési vágy bimbóit. Számára csak pénzkereseti eszköz a szünidőre. Szűken vannak otthon és különben sem olcsó mulatság egy hirtelen serdülő lányt, aki úgy vedli le gyermekruháit, mint pille a hernyóbőrt, elegendő holmival ellátni.

Ez már a harmadik "filmje". Hirdetésre jelentkezett, száz és száz nő között esett rá és még néhányra a választás. Sima és nyílegyenes az ösvény előtte: színötös tanuló, matematika és fizika a szenvedélye. Most kerül harmadik gimnáziumba. Még két év - aztán a Műegyetem. És itt szívesen dolgozik? - kérdem. - Hogyne. Látom a filmgyártás technikáját, különösen az izgat, ahogy a hangot színezik, keverik. Ezt elraktározom magamban későbbre, az egyetemi évekre. Ó, kis józan, tizenhat éves mérnökjelölt! Lineával, körzővel méri ki jövendő sorsát.

"Mici"

...vagy olvasgatnak, mint "Csoki", a Fővárosi Operettszínház kávébarnára sült kis táncosnője és L. Margit, főiskolai hallgató

A királyi asztal felszolgálónője mellére szorítja kezét: "Ma délben dől el, hogy én kapom-e a "Micit"?! Mici - egy kis szerep, a "Hannibál tanár úr" című filmben, melyet szintén most forgatnak. De már neve van, már »Mici«, nem egy "felszolgálónő". És a "Mici", mint valami zakatoló kis motor, merész álmokat indít el Ida vöröses szőke fejében. Néhány hónapja csak, hogy ide került. Akkor vált el férjétől. Valahogy megtorpant az élete. Most mi legyen? És egy nap a fodrásznál, a másik bura alól átszólt hozzá egy nő: "Nem lenne kedve kijönni a filmgyárba? Ilyenfajta szereplőket keresnek egy új drámához." És Ida kiment. Statisztaszerepet kapott - és szenvedélyes kedvet a játékhoz. Most már elképzelni sem tudja, hogy volt idő, amikor nem filmszínésznő kívánt lenni. Tehetséges-e Ida? Majd elválik. Egy azonban biztos: a statiszták nemigen hordják tarsolyukban a filmszínésznői marsallbotot. A krónika igen kevés esetet jegyzett fel ilyen "kiugrásról".

Kozák asszony - királyi udvarhölgy

Valaki, aki tudja helyét, képességeinek arányát és mértékét, s legjobb tehetsége szerint igyekszik azt betölteni... Milyen kevés az ilyen, pedig talán ez a boldogság titka, az élet művészete... Effajta gondolatok motoszkálnak bennem, ahogy Erzsébettel beszélgetek, a Nemzeti Színház segédszínésznőjével. Huszonöt éve játszik. Sorolja szerepeit: polgár asszony az "Ember tragédiájá"-ban, falusi lány "Vén gazember"-ben... Ó, a "Liliomfi"-ban volt egy beugrásom, nagy sikerem volt benne! - Mit játszott? - Egy cselédlányt.

Faggatom: és mégis, ha egyszer szíve szerint választhatna szerepet, mi lenne az? A végzet felhőitől övezett Shakespeare-hősnőkre gondolok. Moliere játékosan csalafinta asszonyaira, érzékeny és merész mai nőkre...

- Azokat a jellegzetes parasztasszony figurákat alakítom legszívesebben, mint amilyen a "Tavaszi áradás"-ban egy kozákasszony. Ilyen való nekem! - Most az "Eltüsszentett birodalom" egyik udvarhölgye. Elégedett és vidám...

"Joli, ne sírj!"

- Így biztatja magát széles, patetikus gesztussal Jojó néni, régi nagy hírű színészcsalád sarja. De hiába, máris könnyharmatos a szeme. - Tudja milyen Cordélia voltam a "Lear király"-ban? Micsoda Elza a Dadában? Ünnepeltek! És most?... - tragikus mozdulattal mutat udvarhölgy jelmezére.

Igen, harminc év előtt gyors felfeléívelés, tündöklés, aztán házasság a híres hegedűművésszel és visszavonulás a színpadtól.

Pár éve, hogy férje meghalt és az időközben Jojó nénivé őszült Joli megpróbálja újrakezdeni. Cudarul nehéz. Harminc év alatt változik a játék modora, stílusa, hőfoka...Így kötött ki itt a "háttérben". No, de három eleven, a nagymamán csüggő unoka sok elszállott ábrándért kárpótol, ugye kedves, könnyen síró, könnyen nevető Jojó néni?

Háttér. De mégsem egyhangú - színezi a fiatal remény, az őszi csillaghullás, a vágy, a kétség, a megelégedés, kit-kit szíve és sorsa szerint...

Kertész Magda