Az angol munkáspárt minket irigyel

 

Szabad Nép:

"A szocialista fejlődés és a népjólét érdekében..."

London, augusztus 4.

(Londoni tudósítónk telefonjelentése)

A legutóbbi magyarországi változások angliai visszhangja igen különböző. Barát és ellenség megegyezik azonban abban - persze a legkülönbözőbb nézőpontokból kiindulva -, hogy ezek a változások jelentős szakaszt nyitnak, sőt valósággal fordulópontot jelentenek Magyarországon a XX. Kongresszus utáni időszakban.

Hideg zuhany a Fleet streeten

Az ellenséges nagytőkés sajtó századrész annyi helyen foglalkozott az új helyzettel, mint amennyit a poznani eseményeknek, vagy a magyar repülőgép elrablásának biztosított. Ez maga is azt bizonyítja, hogy kevés örömet találnak a változásban. A tekintélyesebb lapok, így a Times, a DailyTelegraph, a Manchester Guardian, a News Chronicle és a Daily Herald beszámolt Rákosi Mátyás lemondásáról és arról, hogy a párt és a kormány jobb jövőt ígér a dolgozóknak. Szinte egyik lap sem közölt szerkesztőségi kommentárt.

A poznani események idején az angol sajtóban a találgatások valóságos áradata jelent meg, "meg nem erősített bécsi", vagy "meg nem erősített müncheni" jelentések köntösében. Ezek mind egy szálig véres megmozdulásokat jósoltak szerte a népi demokráciákban. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülése, az ott elhatározott változások jellege és az a gyors mód, ahogyan ezt gyűléseken és a sajtó útján a néppel közölték - valóságos hideg zuhanyként hatott a londoni sajtónegyed, a Fleet Street rémhírterjesztőire. Az általános következtetés, illetve bizonyos részről a beismerés: Magyarországon az ügyeket jól kézben tartják.

Tegyük hozzá, hogy a közelmúltban a magyar labdarúgók után a magyar népi táncosok és dalosok is fokozták az egyszerű emberek rokonszenvét Magyarország iránt.

Mit látott nálunk John Freeman?

A napi sajtónál inkább haladó jellegű, baloldali értelmiségi hetilapok sokkal kedvezőbben írtak a változásokról, mint a Fleet Street nagyjai. Elismerték, hogy a magyarországi változások fontosak, jól átgondoltak, sőt azt is, hogy ezek határozottan a szocialista fejlődés és a népjólét érdekében állnak. E felfogás egyik legőszintébb és legjellegzetesebb képviselője a munkáspárti John Freeman, akinek a három népi demokráciában tett körútjáról szóló beszámolóját a New Statesman and Nation külön mellékletként közölte.

Freeman megírja: az első dolog, amelyet a népi demokráciákkal kapcsolatban meg kell érteni az, hogy "szociális forradalom ment végbe, a kapitalista intézményeket felszámolták és nem maradt semmiféle olyan belső erőközpont, amely ellenforradalmat szervezhetne. A munkások a szabadságért és a jobb életért az ő új rendszerük keretében küzdenek. Abban sem hiszek, hogy általában létezne olyan akarat, hogy a rendszert kapitalizmusra változtassák vissza."

Összefüggésben azzal, hogy több munkáspárti képviselő a közelmúltban kinyilvánította rokonszenvét a népi demokráciák iránt, Freeman azt írja:

"Ha egyszer világos, hogy a népi demokráciák fennállnak és fenn is maradnak, és hogy mozgási területük is van, amelyen belül politikájukat egyenként kialakítják, akkor a Munkáspárt jelenlegi, a bojkottáláshoz közel álló magatartása nyilvánvalóan haszontalan. Remélem, hogy ez a politika most megváltozhat."

Freeman elismeri, hogy a személyi kultusz káros kihatásai ellenére, amelyek késleltették a szocialista fejlődést, a pozitív dolgok már a változások előtt is jóval túlsúlyban voltak a negatív dolgokkal szemben. Erről így ír:

"A nyugati szocialistáknak előbb-utóbb el kell ismerniük, hogy a kegyetlenségek és a fogyatékosságok ellenére fokozatosan olyan társadalmi irányzat és gazdasági berendezkedés alakul ki, amelynek bizonyos viszonylatait minden szocialistának saját céljaként kell elismernie. Így például olyan figyelemreméltó tőkefelhalmozás ment végbe, a magánprofit serkentő ereje nélkül, és olyan gyorsasággal, amely egészen bizonyosan nem jöhetett volna létre a szabad vállalkozás bármilyen rendszerében."

"Elismerésre méltó előrehaladás"

Abban a részben, amelyben Freeman arról ír, hogy az életszínvonal emelése előtt álló akadályok nem alapvetőek, és véleménye szerint máris elmozdítják ezeket, hivatkozik sztálinvárosi tapasztalataira. Megjegyzi ugyan, hogy a város építésénél alig voltak tekintettel bármiféle építészeti ízlésre, de szinte lelkesedéssel ír például a sztálinvárosi fodrászat és kozmetika hatalmas forgalmáról, ahol csaknem mindenki számára elérhető 12 forintos áron a munkáslányok tucatjai szépíttetik magukat. Az a körülmény, hogy a jól dolgozó munkáslánynak van a legtöbb anyagi lehetősége az önbecsülés és a társadalmi helyzet kölsődleges kifejezésre juttatására, nagy haladást jelent egy olyan országban, amely egészen mostanáig csaknem feudális volt - fejti ki a szerző.

Ezután így folytatja:

"Valljuk be, hogy elismerésre méltó előrehaladást tettek alapvető gazdasági problémáik megoldásában. ...A számos létesítménynél az emberek és az anyagok terén megmutatkozó kilengések ellenére igen gyorsan kiszélesítik a középiskolai és a műszaki oktatás alapjait s rendszeresen és céltudatosan olyan társadalmi rendet teremtettek, amelyben a jutalom a végzett munkához aránylik és amelyben az állam minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy a gyermekek előtt egyforma lehetőségek álljanak."

A magyar párt cselekvése értékes példa

Mondanunk sem kell, hogy a kommunisták, a szimpatizánsok és a vezető szakszervezeti harcosok körében nagy örömmel üdvözölték a magyarországi eseményeket, amelyekről a Daily Worker részletesen beszámolt. E lapban több cikket és levelet közöltünk olyan olvasóinktól, akik Magyarországon jártak. Ezek beszámoltak az alulról jövő kezdeményezés hatalmas megélénküléséről. A Daily Worker egyik vezércikkében e sorok írója a változásokról döntő KV-ülés utáni napon külön felhívta a figyelmet Gerő Ernőnek arra a kijelentésére, hogy a szocialista demokráciának és a szocialista fegyelmnek kéz a kézben kell haladnia s nemkülönben arra, hogy a Magyar Népköztársaság minden hibája ellenére szocialista állam maradt, amely jobb bármely kapitalista államnál.

A szükségszerű magyarországi változásokat, amelyek a párt és a kormány vezetésével mentek végbe, azért üdvözöltük különös örömmel, mert rendkívül kiegyensúlyozottaknak látjuk. A nemzetközi mozgalomban az egyik vagy másik szélsőség iránti gyakori hajlandóságot figyelembe véve, a magyar párt határozott és kiegyensúlyozott cselekvése számunkra is rendkívül értékes példa.

Mick Bennett

Korábban:

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülése